A Buffalo kirúgta Ralph Kruegert

A Sabres az utolsó 12 mérkőzésén nem tudott győzni, és messze leszakadva utolsó az egész ligában.

A Buffalo Sabres 2011 óta nem jutott el az egyenes kieséses szakaszba, ezzel övé az NHL leghosszabb negatív sorozata. Az idei szezonban így nem is lehetett más a cél az együtesnél, mint a playoff elérése tíz szűk esztendő után. Ennek érdekében komoly erősítésbe kezdett Kevyn Adams, akit nyáron neveztek ki a korábbi GM, Jason Botterill helyére. Adams a szabadügynök-piacról egy idényre leigazolta a két évvel korábban MVP-címmel kitüntetett Taylor Hallt, majd egy csereüzlet keretében megszerezte a Triple Gold Club-tag Eric Staalt. Ezáltal  az 1/2-es és elvben stabilan pont/meccses Jack Eichel mellé minőségi erősítés érkezett, így a Buffalo szurkolói bíztak benne, hogy a magra már lehet csapatot építeni. A három említett hokis mellett olyan játékosok adták még a gerincet, mint a csatárok közt Sam Reinhart, Victor Olofsson, Jeff Skinner és Kyle Okposo, a védelemben az 1/1-es Rasmus Dahlin, továbbá Ristolainen és Miller, végezetül a kapuban a Carter Hutton, Linus Ullmark tandem, amely többször is bizonyította, hogy van benne potenciál.

Ezzel a garnitúrával nem is indított rosszul az általánosan nagyra tartott Ralph Krueger, aki az NHL-be hat év után visszatérve az előző évadban vette át az együttest. A Sabresnek sikerült elkapnia a Washingtont és a Philadelphiát is, így 9 meccs után a teljesen vállalható 4-5-ös mérleggel állt. Január 30-án még győzött a gárda a New Jersey ellen, ezután viszont valami eltört, és zsinórban 12 vereség következett, ami kettőre van a klubrekordtól és ötre az abszolút NHL-csúcstól.

A rossz széria hátterében a kulcsemberek katasztrofális teljesítménye áll, azon belül is Eichelé, Skinneré és Hallé. Nem titok, hogy Eichel, aki 3 éve csapatkapitány, szkeptikus a jövőt illetően, így már tavaly is kijelentette: cserét kér, ha nem sikerül kiharcolni a rájátszásba jutást. Azt nem lehet hivatalosan tudni, hogy valóban kérvényezte volna már a klubváltást, az viszont biztos, hogy az elmúlt 3 hétben közszájon forgott a lehetséges cseréről szóló információ a tengerentúli sajtóban. Elliotte Friedman, a bennfentes szakírók legbennfentesebbike odáig ment az üggyel kapcsolatban, hogy kijelentette: nem az a kérdés, lesz-e Eichel-trade, hanem csak az, hogy mikor. A kapitány 21 meccsen szerzett 18 pontja nem adna okot sok kifogásra, de a 2 gól igen pocsékul mutat egy olyan játékostól, aki 30-35 találatra van kalibrálva ? tavaly 36+42-ig jutott ?, és évi 10 millió érkezik a számlájára. Vele egy hajóban ül a Hall, Skinner páros is. Mindkét játékos ugyanúgy 2-2 találatnál jár, miközben 8 és 9 milliót vághatnak zsebre. A három hokis tehát úgy viszi el a bérkeret harmadát, hogy összesen 6 gólt képes felmutatni a csonka alapszakasz felénél.

A húzóemberek statisztikája mellett nem meglepő, hogy látványos zuhanórepülésbe kezdett a Buffalo. Az említett 12 meccsen, amelyek közül kettőn sikerült összekaparni 1-1 pontot, a gólkülönbség 19-49 volt. A sorozat után az a döntést született, hogy kirúgják a csapatot mindössze másfél éve irányító Kruegert. Kevyn Adams a szakember menesztése után ennyit mondott: “Nem vagyok boldog. Elfogadhatatlannak tartom azt, ahol most tartunk. A céloktól és az elvárásoktól nagyon messze járunk, és az elszámoltatást még nem fejeztük be.” Ezek után nem lennénk meglepve, ha a cserestop előtti időszakban a Buffalo aktív szereplője lenne a piacnak, és szélnek eresztené hátramozdítóként viselkedő játékosai egy részét..

Adams egyelőre nem nevezte meg Krueger utódát. Ideiglenesen a két másodedző, Don Granato és Steve Smith felel a szakmai munkáért. A Sabres lemaradása a playoffvonal fölött álló Bostonhoz képest nem kevesebb, mint 18 pont.