Az a baj, hogy Tim Peel csak a munkáját végezte

Az örökre eltiltott NHL-es játékvezető semmi olyat nem csinált, amit a liga ne várt volna tőle el.

Nem csitulnak a viharok Tim Peel bekapcsolva maradt mikrofonja körül. A hírt részletesen megírtuk: a Nashville és a Detroit szerdai mérkőzésének második harmadában vitatható körülmények között állították ki a hazaiak egyik játékosát, ami után az egyik legrutinosabb játékvezető ? nem tudván, hogy mikrofonja épp működik ? azt mondta a társának: aligha volt szabálytalanság, de mindenképpen ki kellett osztania a harmad elején egy büntetést a Predatorsnak.

Tim Peel a legrosszabb hírű játékvezető volt az NHL-ben, vitatható döntések egész sorával borzolta rendszeresen a szurkolók kedélyeit, akik közt egy időben a Peel Alert mozgalom is megindult, amint kiderült, hogy a bíró újabb meccset kapott, a közösségi médián keresztül riasztották egymást.

A történet azonban korántsem csak a játékvezető egyéni kvalitásairól és tisztességéről szól. Elvégre ha a liga szerint is ennyire rosszul végezte volna a munkáját, aligha vezethetett volna közel 1500 NHL-meccset karrierje során.

Ennek járt utána az Athleticen Dom Luszczyszyn az elmúlt három év statisztikáit elemezve. A számok azt mutatták, hogy a fenti periódusban lejátszott mérkőzések 62%-ában (!) legfeljebb 1 büntetésnyi különbség volt a csapatok között. A nagy számok törvényének ismeretében ez aligha nevezhető spontán elrendeződésnek. A szakíró szerint sokkal inkább a PR-jában a kiegyenlítettségre építő liga elvárásainak köszönhető a statisztika.

Peel egyébként még csak nem is számít kirívó esetnek, ami a bünetetések számának kiegyenlítését illeti. A vizsgált időszakban 36 játékvezetőnek jutott legalább 50 mérkőzés, közöttük mindössze a 27. volt azon meccsek arányának a tekintetében, ahol egy büntetés vagy annál kevesebb volt a különbség a két csapat között, 57,8%-os átlaga a ligaátlag alatt maradt. ?Peel csak a munkáját végezte, és ez az igazi probléma? ? zárta cikkét Luszczyszyn.

Nem ez az első alkalom, hogy Tim Peellel kapcsolatban felmerül a felsőbb elvárás a vitatható ítéletei mögött meghúzódó motivációként. A 2010-es évek közepén Greg Wyshysinky volt az egyik legnagyobb bírálója az újságírók körében, aki akkor még a Yahoo Puck Daddy nevű blogját vezette, és azóta az ESPN munkatársa lett. Peel megelégelte a kritikákat, és találkozót kért egyik leghangosabb kritikusától. Az informális beszélgetés során Peel elmondta, pontosan tisztában van vele, hogy melyek voltak a rossz ítéletei. Ugyanakkor az is igaz, hogy kapnak a ligától eligazításokat, hogy bizonyos irányba tereljék ha nem is egy-egy konkrét mérkőzés alakulását, de általában a játékot. Az akkori interjú időpontjában főként a színészkedésért kiosztott kétpercesei borzolták a kedélyeket. Erre azt mondta, határozott elvárásként fogalmazták meg feléjük a ligától, hogy szorítsák vissza ezeket az eseteket, ezért fújt olyan divingokat is, amelyekben ő maga sem volt biztos. Az interjú után egyébként Peelt felfüggesztették.

Örök kérdés, hogy egy meccs vezetése kimerül-e a szabálykönyv betű szerinti alkalmazásában ? ha ez utóbbi egyáltalán lehetséges ?, vagy szükség van-e bizonyos “game-managementre” épppen annak érdekében, hogy a játék ne a játékvezetőkről szóljon. Az biztos, hogy vékony a jég a kettő között, és Peel nem mindig érezte, hol a határ. Az is nehezen vitatható, hogy hibás döntéseiben nem a rossz szándék, hanem az előbb említett érzék hiánya, illetve a liga által támasztott külső elvárások is vezethették.