15 év szerzői ? dsanyi

A vízilabdaközegben és a fényképezőgép mögött is otthonosan mozgó juniorfelelősünk kezdeti hokikerülőből lett immár tüske nélküli blogos társszerző.

“Azokban az években, amikor elkezdtem érdeklődni a sportvilág történései iránt, s aztán világossá vált, hogy a sportújságírás irányába haladok, lényegében átlapoztam a jégkorongról szóló híreket a sportnapilapban. Maximum a ?mestermérlegeket? olvasgattam az aranyköpések miatt, de a sportág mint olyan, teljesen hidegen (nyilván) hagyott, hovatovább, nem értettem, hogy a Híradó végén miért kell NHL-összefoglalókat narrálnia Fülöp Lászlónak vagy éppen Faragó Richárdnak.

Aztán, úgy 20 évvel később a KEG nevű műintézményben azon találtam magam, hogy arról egyeztetek, mi lehet az én szerepem a Jégkorongblog életben tartásában, további működtetésében. Például Alberttel, akire sokáig haragudtam (már nem), amiért egy Horváth Andrással készített interjúmat úgy szemlézett le a blogra, hogy a cím félreérthető volt, de legalább kínos bemutatkozásként hatott a frissen kinevezett Balutól a csapat felé. Merthogy időközben szívemhez nőtt a hoki, előbb a Vasas, de később inkább a juniorválogatott miatt, amelynek mindennapjait a szövetség sajtómunkatársaként követem. A bloggal tehát klub-, majd szövetségi sajtósként kerültem kapcsolatba, közvetve a Vasas-meccseken készült fotóim jelentek meg először a hasábokon, hogy aztán később kisebb interjúkkal színesítsem a bejegyzéseket. Ez utóbbi ügyködés véget ért egy ideje, de a kapcsolat él és táplálkozunk egymásból, amiért hálás vagyok.”