15 év szerzői ? ngergo
Az előző évtized közepén aktív szerző nevéhez nem sok bejegyzés fűződik, ám annál nagyobb impulzusok érték.
“A Jégkorongbloggal Boszibence fiatal barátom által kerültem kapcsolatba. Egy időben kezdtünk el rajongani a jégkorongért, ráadásul egy meccs apropójából találkoztunk először, ezért adta magát az élethelyzet, hogy nem utasíthatom vissza a blogos megkeresését. A Jégkorongblog az íráskészség fejlesztése mellett közösségi élmény szempontjából is sokat adott nekem. Nagyszerű volt megtapasztalni a cikkek megírása után, hogy néhány gondolatot miként fogalmazhattam volna másképpen, egyszerűbben, vagy éppen frappánsabban. Emellett roppant izgalmasnak bizonyult, hogy néhány alapstruktúra lefektetése mellett szabad kezet kaptunk a kérdések megfogalmazásában az interjúk során. Ezt azért is fontos kiemelnem, mert mindig éreztük a bizalmat a blog részéről, illetve a kreatív szabadságot is élvezhettük ésszerű keretek között.
Közösségi élmény szempontjából roppant érdekes és tanulságos volt átélni, hogy ennek a szubkultúrának mennyivel emberközpontúbb a dinamikája, mint néhány más sportnak országos viszonylatban. Gondolok itt elsősorban a játékos-szurkoló kapcsolatra; a rivális szurkolók kollektív eszmecseréire (néhány kivételes esettől eltekintve); illetve a klubok menedzsmentje és a szurkolók közti párbeszédre. Nem utolsósorban pedig a válogatott körül kialakult pozitív atmoszférára, a magyar szurkolók mindig úgy érezhették, hogy a kedvenceiket bármikor meg lehet közelíteni egy-egy rövidebb beszélgetés erejéig.
Két emlékezetes történet jutott eszembe, amik felejthetetlenek a számomra. Az első cikkemet a blognál három Ferencváros-játékos távozásának az apropójából írtam. Kaptam néhány kontaktot, ötletet, továbbá a téma is konkrét volt. A hívások előtt beleástam magam a történetbe, azonban eszembe jutott, hogy a klub egyik tagjával van egy közös ismerősünk, ezért úgy gondoltam, ezen a kapcsolati szálon szeretném feltárni a távozások indokait. Beszéltem az ismerősömmel, aki segített összehozni a találkozót, azonban az FTC alkalmazottjának nem volt tudomása arról, hogy én is jelen leszek a találkozón. A történetnek az lett a vége, hogy a kezdeti meglepődöttség ellenére baráti légkörben rendkívül tartalmasat beszélgettünk, rengeteg hasznos információt és segítséget kaptam az első cikkem megírásához.
A másik maradandó emlék számomra Frank Banham visszavonulása. Szerettük volna, ha az egykori kiváló csatár elsők között nekünk beszélne hivatalosan a jövőjéről, ezért létfontosságú volt, hogy az utolsó fehérvári jégre lepésé előtt megvalósulhasson az interjú. A játékos rendkívül segítőkésznek bizonyult, azonban az edzések és családi teendők mellett nehéz volt megfelelő időpontot találni, ezért folyamatosan üzenetben tartottuk a kapcsolatot. Rengetegszer kis híján múlt, hogy összejöjjön a beszélgetés, azonban az áttörő siker akkor jött el, mikor nem számítottam rá. A meccs előtti napon családi szülinapozást tartottunk, késő délután az asztalnál ülve kaptam az üzenetet, hogy Frankie-nek ebben a pillanatban alkalmas az időpont. Kétség sem férhetett a prioritásokhoz, azonnal tárcsáztam a játékost és elvonultam egy csendesebb helyiségbe. Közben pedig azon kaptam a család jégkorongszerető tagjait, hogy ők is velem szeretnének tartani hallgatni a beszélgetést, mindenkit lázban tartott a válogatott meghatározó tagjának a jövője. A nyilatkozat után már csak laptoppal lehetett látni engem a torta mellett az este folyamán, annyira izgatottan írtam a cikket. Halász Zoltánnak és Gazda Albertnek köszönhetően még aznap este le tudtuk hozni hivatalosan a hírt.
Nem utolsósorban pedig emlékezetesek maradnak a Szilassy Zoltánnal történő beszélgetések, aki nem egyszer kocogás közben fogadta a megkeresésem, illetve Jason Morgan és Greg Lindqvist is mindig tartalmasan elemezte az aktualitásokat.”