Beiktatták az új halhatatlanokat

A Hockey Hall of Fame-be Daniel Sedin, Henrik Sedin, Roberto Luongo, Daniel Alfredsson, Riikka Salimen és Herb Carnegie került be.

A torontói székhelyű múzeum bizottsága idén júniusban hozta nyilvánosságra azt a hat nevet, akik bekerültek a Hockey Hall of Fame-be. A szextett beiktatási ceremóniájára november 14-én került sor Torontóban, amelynek az volt az érdekessége, hogy idén három svéd játékos került be a HHOF-ba, amivel majdnem megduplázódott a svéd játékosok száma. Korábban csak Börje Salmingot (1996), Mats Sundint (2012), Peter Forsberget (2014) és Nicklas Lidströmöt (2015) választották be, jövőre viszont ez a szám tovább bővülhet, mert Henrik Zetterberg és Henrik Lundqvist is jogosult lesz a szavazatokra. Rögtön az első évben bekerülni viszont óriási csoda lenne, amit remekül példáz az a tény, hogy több olyan egykori klasszis is van, akik több, mint egy évtizede várnak arra beválogassák őket. A teljes igénye nélkül ilyen Alekszander Mogilnij (2009), Reggie Leach (1987), Jeremy Roenick (2012), Pierre Turgeon (2010), Keith Tkachuk (2013), Boris Mikhailov (1984) vagy éppen Curtis Joseph (2012).

A Sedin ikrek 1999-ben léptek az NHL színpadára, miután a Vancouver a második és a harmadik helyen foglalta le a játékjogukat. A fivérek 2018-ig játszottak egymás mellett és sikert sikerre halmoztak, nemcsak egyénileg, hanem a csapattal együtt is. Mindketten egy-egy alkalommal hódították el az Art Ross-trófeát, ami az alapszakasz legeredményesebb játékosának jár. Henrik emellett begyűjtött még egy MVP-címet, Daniel pedig egy Ted Lindsay-díjat, amit a játékosok szavaztak meg a számára. Mindketten nyertek olimpiát és világbajnokságot, valamint csak egy hajszállal maradtak le a Stanley Kupáról. Emlékezetes, hogy 2011-ben a Boston elleni fináléban, a hetedik mérkőzésen vesztették el az ezüst trófeát. Számtalan franchise-rekord fűződik a nevükhöz: Henriké a legtöbb mérkőzés (1330), gólpassz (830) és pont (1070), míg Danielé a legtöbb gól (393) és emberelőnyös találat (138).

A Sedin testvérekkel sokáig együtt játszó Roberto Luongo 1049 mérkőzésével a második, 489 győzelmével a negyedik a kapusok örökranglistáján. A Vancouver mellett a New York Islandersben és a Florida Panthersben is megfordult kiváló hálóőr 1999-től 2019-ig játszott a legmagasabb szinten. Érdekesség, hogy közel két évtizedes pályafutása során végig a legszűkebb elit tagja volt, mégsem kapta meg egyszer sem a legjobb kapusnak járó Vezina-trófát. Helyette kárpótolta magát a kanadai válogatott tagjaként két világbajnoki aranyéremmel, egy olimpia elsőséggel, és egy Világkupával.

Daniel Alfredsson az Ottawa Senators arca volt 17 szezonon keresztül 1995 és 2013 között. Utolsó idényében Detroitba igazolt, innen vonult vissza 1246 mérkőzés után. A karrierje során 444 gólt és összesen 1157 pontot szerző jobbszélső a kanadai klub történetének legeredményesebb játékosa minden szempontból. Övé a legtöbb gól (426), előkészítés (682) és pont (1108). Mindössze a lejátszott mérkőzések számában a második, hiszen a rekorder Chris Phillips (1179) egyetlen találkozóval többet játszott a fővárosi klub mezében. A legjobb újoncnak járó Calder-trófeát 1996-ban elnyerő Alfredsson a honfitársaihoz hasonlóan szintén rendelkezik olimpiai aranyéremmel és világbajnoki elsőséggel.

Riikka Sallinen az első finn születésű női jégkorongos, akit beválasztottak a HHOF-ba. 227 finn bajnoki mérkőzésen egészen elképesztő teljesítményt nyújtott: 240 gólt lőtt, 277 találatot készített elő és összesen 517 pontot szerzett. 2018-ban a finn válogatott tagjaként harmadik helyen végzett a pjongcsangi olimpián és 44 évesen a hokitornák legidősebb érmet szerző játékosává lépett elő.

Az 1919-ben született Herbert Henry Carnegie jamaikai felmenőkkel rendelkező jégkorongos volt. Carnegie 1933 és 1954 között félprofi csapatokban játszott, amelyekből kiemelkedett a Quebec Aces csapata, amellyel Alexandra Kupát is nyert. Játékos-pályafutása után 1954-ben megalapította Kanada egyik legkorábbi és legjelentősebb jégkorongiskoláját, a Future Aces-t. A fiatal hokisok képzésében végzett munkája révén megkapta az Order of Ontario-kitüntetést, később pedig az Order of Canadát, amely a legmagasabb polgári elismerés Kanadában.