Nem sok Oberliga-csapatban lehettem volna rögtön első soros center
Péter Donátot kérdeztük az idei szezon befejezéséről, új DEL2-es csapatáról és az elmúlt három év tapasztalatairól. Interjú a 22 éves támadóval, aki nagy reményekkel követi korábbi edzőjét a német másodosztályba is.
Legutóbb januárban arról beszélgettünk, hogy el lehet csípni az Oberliga déli csoportjának hatodik helyét, ezzel elkerülve a playoff-kvalifikációt. Ez végül nem sikerült, az utolsó fordulókban becsúszott néhány vereség, a Memmingen így a hetedik helyen végzett. Számított ez végül, hogy még egy kört kellett játszanotok?
Utólag visszagondolva nyilván jót tett volna a csapatnak, ha egyenes ágon bejutunk a playoffba – bár így meg jobban meccsben maradtunk, noha nehéz volt a kvalifikációs kör is. Ebből is tanultunk, és továbbvittük a pozitívumokat a rájátszásra.
A kvalifikációs kört 2-0-ra behúztátok a Bad Tölz ellen, neked személy szerint is jól ment a játék, 3 gólt és 1 gólpasszt szereztél a széria során. Magabiztos továbbjutás volt?
Már szezon közben is kiegyenlített meccseket játszottunk a Bad Tölzcel. Ott voltunk fejben, készültünk rájuk, megérdemelten jutottunk tovább. Az alapszakasz végén összeszedtem néhány kisebb sérülést, majd a kvalifikációt követően meg is betegedtem.
Így nem játszottál a Halle elleni nyolcaddöntő első két mérkőzésén, ahol a Memmingen két nagyarányú vereséget szenvedett. A harmadik mérkőzésen visszatértél, 1+1 ponttal győzelemhez segítve a csapatot, majd a negyediken kikaptatok és 1-3-as összesítéssel véget ért számotokra a szezon. Mi történt a párharcban?
Nem csak én dőltem ki betegséggel, hanem még jó néhány kulcsjátékosunk. Egyértelműen több lett volna ebben a szériában. Az első kettő mérkőzés rémálma ellenére a negyedik összecsapáson otthon tudtunk volna egyenlíteni; megvolt a lehetőségünk, nem tudom pontosan, mi történt. Fizikálisan erős volt az ellenfél, sok kiállítás, durva szabálytalanságok jellemezték a párharcunkat. A speciális egységeink nem működtek a legjobban. A kisebb sérülésem miatt én sem tudtam százszázalékosan játszani, most már a rehabilitációmat töltöm, gyógyulgatok.
Már tavaly is volt megkeresésed a DEL2-ból, akkor még saját fejlődésed érdekében nem mentél, most viszont elfogadtad a Selber Wölfe ajánlatát. Mi változott egy év alatt?
Nem titok, a csapat honlapja is megírta, hogy a volt edzőm, Sergej Wassmiller miatt váltottam. Első felnőtt állomásomon két éven át irányított, a kezei alatt játékosként és személyiségként is sokat fejlődtem. Megadta nekem a lehetőséget az utánpótlást követően, én pedig élni tudtam vele. Most mindent megteszek, hogy egy ligával feljebb hasonlóan, vagy még jobban tudjak teljesíteni. A magyar juniorválogatottbeli szereplésem miatt nem számítok „fiatalnak” a DEL2-ben, rendes hazai játékoshelyet foglalok a keretből, a saját játéktudásommal érdemeltem ki a bizalmat.
Mit adott neked a három memmingeni szezon?
Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki közreműködött. Itt lettem magyar-német kettős állampolgár, ami nagy segítség volt, hogy tudjak később más csapatoknál is játszani. Nem tudom, melyik másik Oberliga-csapatban lehettem volna rögtön első soros center, ez volt a fejlődésem egyik fő oka. Jó játékosok mellett szerepelhettem, de meg is küzdöttem a helyemért, nem ok nélkül voltam ott. Szép három év van a hátam mögött, a szurkolók remek hangulatot csináltak, sok támogatást kaptam tőlük. Csak köszönni tudom az itt töltött időt.
Hogyan készülsz a következő szezonra?
Egyelőre itthon vagyok Budapesten, lassan megkezdem a száraz felkészülést, de előtte még letudok pár vizsgálatot. Más körülmények várnak rám idén, új bajnokság, új csapat, új kihívások. Igyekszem felfelé lépkedni a lépcsőfokokon, ki tudja, mi vár még rám. A nyár végén költözöm majd ki Selbébe.
Fotó: Alwin Zwibel