Nem szabad frusztrálttá válnunk attól, hogy keveset lesz nálunk a pakk

Hári János is elmondta gondolatait a magyar válogatott MVM Dome-os edzése után, a Kanada elleni felkészülési zárómeccs és a dánok elleni vb-nyitány előtt.

Alakul már a véglegeshez közeli forma így a felkészülés finisében?

A szezon után volt négy hét szünetünk, ami arra jó volt, hogy ki tudtuk pihenni magunkat, az alatt én sem erőltettem meg magamat. Utána kellett két-három hét, hogy ebből visszajöjjön az ember, az első, miskolci hét például pokolian nehéz volt, és még a lengyel-brit túrán is akadozott a láb meg a tüdő. De már kezd minden helyreállni, most már érzem, hogy készen állunk.

A fehérváriak közül többen elmondták, hogy a Kevin Constantine által a klubcsapattal játszatott taktika erős fedésben van a válogatott szisztémával.  

Gyakorlatilag egy az egyben megegyezik, ez nem titok. Mint ahogy az sem, hogy Kevin rendkívül aprólékos főnök, hétfő reggel is soronként végignéztük a cseréket, az első cserét például hét percen át videóztuk… Ami a mi sorunkat illeti Galló Vilivel és Sebők Baluval, már valószínűleg így is marad. Én egész évben próbáltam puhítani a mestert, hadd legyek már szélső a válogatottban, de ez a kezdeményezés le lett lőve, mert ő valamiért centernek szeret engem. Ettől még meg szokott kérdezni dolgokról, és amikor Balu még nem volt itt a válogatottban, megkérdezte, ki legyen velünk jobbszélen. Előtte Sofi is, Vili is játszott már mellettem, mondtam, hogy szerintem lényegtelen, ugyanúgy jó játékosok mindketten. Ekkor említettem meg neki, hogy régebben volt így, hogy Baluval mentünk együtt; kérdezte, ki szokott lenni a szélső olyankor, mondtam, hogy általában Balu – így alakultunk ki, és szerintem ez már a vb-n is így lesz.

Nem volt szó arról, hogy Balázzsal elvisztek két külön sort?

Alapvetően szerintem ez volt a terv, de most már alighanem így marad, mert Kevin nem nagyon szereti cserélgetni a sorokat a végleges összeállítás után. De én örülök ennek, szeretünk így játszani – a pesti vébén is jól ment, Krakkóban is, amikor feljutottunk, bár akkor még jóval fiatalabbak voltunk… A jégen kívül is jó barátságban vagyunk, általában szobatársak, úgyhogy jó lesz ez.

Hogyan kell majd kezelni azt, hogy amíg a divízió 1/A-ban inkább mi voltunk a dominánsak, addig az elitben ez erősen fordítva lesz?

A legfontosabb, hogy nem szabad frusztrálttá válni, ha keveset van nálunk a pakk; például ha a Svédország és Finnország elleni egymást követő meccseken összesen négyszer érünk majd koronghoz fejenként. Ettől még ugyanúgy kell hozzáállni, mint minden más meccshez, és ugyanúgy száz százalékot kell kiadnunk magunkból – és akkor sem összezuhanni, ha ennek ellenére kikapunk. Kanada ellen is bármi legyen a vége, nem szabad, hogy befolyásoljon semmit a dánok elleni szombati vb-nyitómeccsre nézve. Nyilván a kanadaiak ügyesebbek, gyorsabbak, nagyobbak, más szinten vannak, mint mi, de abból a meccsből is kielemezzük majd, hogy mit lehet javítani a védekezésen, a buliknál, satöbbi. Az alapján kell majd strukturáltan játszanunk egy náluk jóval gyengébb dán csapat ellen – ami viszont még így is egy nagyon jó csapat. Nekünk azonban mindig csak a következő cserére szabad koncentrálnunk, és úgy haladni lépésről lépésre!

fotók: Vörös Dávid/MJSZ