Lesz-e tamperei csoda?

Tavaly, Ljubljana előtt a túlzott hurráoptimizmus, az előre elkönyvelt feljutás ellensúlyozásának jegyében született meg vb-beharangozó írásunk – most, egy évvel az elvárt szintugrás sikeres teljesítése után, a világelitben körültekintve nyilván a másik végéről kell megfogni a dolgokat magyar szempontból.

Hogy a magyar válogatott a világranglista és minden egyéb alapján is az elit-világbajnokság „underdogja”, a napnál világosabb. Ez persze önmagában nem jelent semmit. Az elmúlt években éppen a liftező, a vb-rajt előtt hozzánk hasonlóan nagyjából közmegegyezésesen esélytelennek kikiáltott (lásd az IIHF alábbi power rankingjét) nemzetek mutatták meg, egy-egy jó formaidőzítéssel, vagy akár csak egyetlen kritikus meccs közel tökéletes és/vagy szerencsés teljesítésével igenis elérhető a legfelső emeleten való megragadás – vegyük csak a 2019-es vb-ről a briteket és az olaszokat –, ami a magyar válogatottnak eddig nem sikerült Szapporó és Krakkó után. Ha most bárhogyan sikerülne, az valahol az extra bravúr és a csoda határán helyezkedne el a képzeletbeli skálán.

fotó: IIHF

Elegendő megnézni például csak nyitó ellenfelünk, a dán válogatott keretét: Nikolaj Ehlers egymaga 523 NHL-meccsel és 396 -ponttal szerénykedik, mindösszesen egyetlen ICEHL-légiósuk van, mindenki más magasabban jegyzett európai topbajnokságból érkezik – és ezzel ők a csoportunk negyedik legalacsonyabban rangsorolt válogatottja a mieink, az osztrákok és a franciák után. Nálunk eközben a keret fele, 12 játékos a hazai bajnokságban játszik, hét embert ad az ICEHL-es Volán, van egy NCAA-sünk Papp Kristóf személyében, és csupán ketten, Galló Vilmos és Sebők Balázs jött hagyományos európai topbajnokságból. Csak hogy érzékeltessük kicsit a nyilvánvaló különbségeket – hogy az első számú kapusunk, a szezon hajráját az erős brit ligában 91% felett levédő Rajna Miklós utolsó pillanatos kiesését már ne is említsük. Hogy ezeket lehet-e kompenzálni azokkal a faktorokkal, amikről például Szilassy Zoltán beszélt, illetve a meglepetés erejével (amit meg a kanadaiak emlegettek), s ha igen, mennyire és mennyi ideig, majd kiderül. Ha tényleg szívvel és alázattal játszva akár csak ideig-óráig is sikerül ezek ellen a sokszor felfoghatatlanul más lehetőségekkel bíró sportági nagyhatalmak ellen, már nem lehet hiányérzetünk, a végeredménytől függetlenül.

A realitások talaján maradva nekünk a legnagyobb esélyünk a tavaly a zöld asztalon visszaemelt, majd elittagságát a jégen sikeresen megőrző francia, osztrák kettős ellen nyílhat (könnyen előfordulhat, a sógorok ellen sorsdöntő utolsó csoportmeccset vívunk majd). Mindezt úgy, hogy Franciaország 7, de még Ausztria is 5 hellyel előz minket az aktuális világranglistán, a keret harmada ott is az ICEHL-bajnoki címét megvédő Red Bull Salzburg játékosa, és akkor a stabil DEL-es, svájci légiósokról és 1/9-es NHL-draftolt Marco Rossikról még nem is szóltunk. Hogy erre az egy-egy meccsre kell-e szemérmetlenül rámennünk, amúgy franciásan-olaszosan, majd az idő, meg a stáb eldönti, kimondatni úgysem fog – Sebők Balázs is inkább csak utalt rá –, de egy szó, mint száz, az bizonyosnak tűnik, hogy a játék- és kereterősség alapján nyugati szomszédaink, illetve a fehérvári Guillaume Leclerc-t is a soraikban tudó gallok ellen lehet a legtöbb keresnivalónk – kettejük magyar szempontból sem mellékes szombati összecsapása után máris okosabbak leszünk valamivel.

Amiben mi mindenesetre bízhatunk a játékosok és a szakvezetés által kiemelt tényezőkön túl, az leginkább az MVM nagyközönsége előtt lejátszott Szlovénia és Kanada elleni, tehát az utolsó két edzőmeccsen mutatott biztató játékunk. Arról, hogy a kőkemény fizikai és elméleti alapozás közepette lejátszott (és elvesztett) felkészülési meccsekből miért nem kell soha messzemenő következtetéseket levonni, hokisaink és mi is értekeztünk menet közben, ezt nem tennénk meg újra. Egyetlen gondolat erejéig utalnánk csupán vissza: az azóta az elitbe feljutott lengyeleknél való túránk közepette azt írtuk mintegy rögtönzött konklúzióként, hogy pánikra akkor lehetne okunk, ha a játékunk a 10. edzőmeccsünk után is úgy nézne ki, mint a felkészülés első szakaszában – erre a pozitív választ szerencsére megkaptuk azóta.

Hogy a magyar jégkorong számára az újabb lépcsőfokot az A csoportban való bennmaradás jelentené, egyértelmű, de az is, hogy ehhez mindennek és az összes csillagnak is össze kellene állnia legalább egy teljes meccs erejéig. Függetlenül attól, hogy a társházigazda letteket pénteken nyitásként egy laza hatossal kitömő Kanada mennyire erőltette meg magát az MVM-es csúcsmeccsen, szeretnénk hajlani arra, amivel az alighanem utolsó világbajnokságán jégre lépő Sofron István zárta gondolatait a remélhetőleg sikeres felkészülésünk zárómeccse után: ha a magyar válogatott úgy tud játszani, mint ott, akár az elit-világbajnokságon is lehet keresnivalónk.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ

A magyar válogatott tamperei vb-mérkőzései (magyarországi idő szerint):

Május 13., szombat, 15:20: Magyarország–Dánia
Május 14., vasárnap, 11:20: Magyarország–USA
Május 16., kedd, 19:20: Magyarország–Franciaország
Május 18., csütörtök, 15:20: Magyarország–Svédország
Május 19., péntek, 15:20: Magyarország–Finnország
Május 21., vasárnap, 15:20: Magyarország–Németország
Május 22., hétfő, 19:20: Magyarország–Ausztria

A magyar válogatott aktuális kerete:

A magyar válogatott stábja:

Szövetségi kapitány: Kevin Constantine
Edzők: Szilassy Zoltán, Fodor Szabolcs, Kiss Dávid
Kapusedző: Jukka Kontsas
Csapatorvos: Dr. Rybaltovszki Henrik
Erőnléti edző: Puskás Sándor/Ács Ferenc
Fizioterapeuták: Antal Dénes, Babik János
Felszerelésmenedzser: Nagy József, Tornyi Gábor
Technikai koordinátor: Závodszky Szabolcs
Csapatvezető: Szilágyi Levente
Sportigazgató: Don MacAdam
Férfi szakágvezető: Végh Benedek

A 2023-as A csoportos világbajnokság mérkőzései (magyarországi idő szerint):