Az első gólokat ajándékba adtuk, sokba kerültek

Kevin Constantine, a magyar szövetségi kapitány értékelt hosszabban az Egyesült Államok elleni vereség után, kiemelve, nem mindig a sorvariálgatás a megfelelő válasz a problémákra.

Mik az első gondolatai az egész meccsről? 

Tegnap nagyon lassan kezdtünk, utána viszont, ahogy haladt előre az idő, egyre jobban belejöttünk, és a záró harmadunk remekül alakult – most kicsit fordítva, hiszen jól kezdtünk, energikusan, a végére azonban kifogytunk a szuflából. Ha a bajnokságok alapszakaszára gondolunk, normál esetben vannak pihenőnapok a meccsek között, most viszont 16 óra volt a két mérkőzés között, ráadásul nagyobb sebességen, ami nyilván nem nekünk kedvez, ezért volt nehéz tartani a lépést. Horváth Dominik négy hete nem játszott, úgyhogy pláne nehéz feladatot kapott, hogy most beugorjon, főleg ilyen erős riválissal szemben, ám jó munkát végzett. Rajna Miki sérülése miatt előrébb kellett lépnie, de remekül küzdött, örülök neki.

Hogy érezte, az elején ajándékoztunk néhány gólt? 

Voltak olyan eladott korongjaink, amiket nem engedhetünk meg olyan technikai képzettségű csapattal szemben, mint amilyen az amerikai. Az első gólok ilyenekből adódtak, ha erre azt mondjuk, hogy ajándékok, azzal egyet tudok érteni, és sokba kerültek.

Ez volna dióhéjban az A csoport, hogy minden hiba kapott gólba kerül? 

Ezt viszont nem mondanám, mert tegnap is akadtak hibáink az elején, de akkor a kapusteljesítmény révén még megúsztuk. Kétféle gól van: az egyik, amelyikért az ellenfél megdolgozik és megérdemli, a másik, amikor a te hibádból találnak be. Utóbbiakat szeretnénk elkerülni, ezúttal nem sikerült.

Akadtak azért pozitívumok? 

Igen, hogy jól kezdtünk. Tegnap kicsit idegesnek tűntünk az elején, nem úgy játszottunk, ahogy tudunk, nem volt meg a sebességünk gondolkodásban és cselekvésben sem. E tekintetben ma visszatértünk a jó útra.

Gondolkodik a sorösszetétel megváltoztatásán, vagy ezt az eredményt csak le kell ráznunk magunkról, és haladni tovább? 

Ez érdekes kérdés, mert az edzők állandóan erről beszélnek és ezen gondolkodnak, hogy érdemes-e megpróbálni valami mást, hogy eltérő sorösszetételek hatékonyabbak-e. Ugyanakkor sok edzőt láttam már, aki így cselekedett, és azt hitte, ez a válasz a kérdésekre. Szerintem viszont a tükörbe kell nézni, és jobban játszani! Most pihennünk kell, visszaülni a lóra, kiiktatni a saját hibáinkat, de nem hiszem, hogy a sorok átalakításának akkora az ereje… Szóval, valószínűleg nem lesz ilyen módosítás, ám van majdnem két napunk a következő meccsig, addig nyilván beszélünk majd erről a stábban.

Azt miként élte meg, hogy a honfitársai ellen játszottunk? 

Nem szabad megengedni, hogy túl nagy érzelmi hatása legyen a történteknek, mert a nap holnap is felkel. Sok meccsünk van rövid idő alatt, gyorsan új lapot kell nyitni. Nem szabad sem túl mélyre, sem túl magasra kerülni lelkileg. Számomra a játék sokkal inkább a szenvedélyről, a küzdelemről és a munkamorálról szól, mintsem a technikai képességekről – előbbiek mentális képességek, az emberek viszont általában a fizikai képességek mentén értékelik a hokisokat. Mi úgy közelítettük meg ezt a tornát, hogy azt jelöltük ki célnak, hogy maradjunk bent, nem pedig azt, hogy verjük meg a finneket és társaikat, és legyünk világbajnokok. Lesznek olyan meccsek, amikor versenyben lehetünk, és lesznek olyanok is, amikor nem. Úgy kell folytatnunk, hogy készüljünk arra az egy-két lehetőségre, amit kihasználhatunk!

fotók: Vörös Dávid/MJSZ