Egy darabig tartottuk magunkat, de a tempó, amit diktáltak, utolért minket

Az amerikaiak ellen védő Horváth Dominik is elmondta, hogyan látta a kapuból.

A 22 éves Horváth Dominik kezdésként arról, hogy klubja, a Hydro Fehérvár AV19 után a válogatottban is becsobbant a mély vízbe idén – mindezt úgy, hogy legutóbb februárban kapott komolyabb meccsterhelést: “Tényleg nagyon hálás vagyok, hogy ez az év így alakult. Nem vártam egyáltalán azt, hogy szerepet kapok az otthoni első csapatban, ami szerintem végül nagyon jól sült el, az meg végképp, hogy itt a válogatottban is lehetőséget kaptam az év során, s úgy alakult, hogy a vb-re is utazok, és meccset is kaptam. Nehéz megtalálni a szavakat, mert az elmúlt években azért sajnos nem szaladt ennyire jól a hoki, de ez az év sok mindent adott, és igyekszem élni ezekkel a lehetőségekkel, és megragadni a pillanatokat. Ami a meccsterhelést illeti, igen, már nagyon rég volt, hogy sorozatban kaptam meccseket, de úgy gondolom, hogy ezzel meg kell birkóznia bármilyen kapusnak. Nagyon sok jó csapat van, ahol két jó kapussal állnak fel, és általában ezek közül az egyik védi a zömét a mérkőzéseknek. És ilyenkor, amikor a másik kapus szerepet kap, akkor ugyanúgy teljesítenie kell, ha őrá második számú szerepben is számítanak, akkor neki azokat a meccseket kell megnyernie, vagy meccsben tartani a csapatot, amikor megszavazzák neki a bizalmat, úgyhogy szerintem ez része úgymond a kapusszakmának.”

Hogy mi villan át az ember fején olyankor, amikor ezek után egyszer csak válogatott NHL-sztárok kezdik el megrohamozni a kapuját: “Nyilván ez egy érdekes szituáció. Igyekeztem hidegfejű maradni még így is, és nem foglalkozni azzal, hogy ki áll a másik oldalon, de azért amikor a bemelegítésnél átnéztem, és két NHL-kapus térdelt ott mellette a kéken, ez nem egy mindennapi dolog… Viszont végeredményben ilyenkor is csak azt kell csinálnom, amit eddig: az apróságokra fókuszálnom, nem azzal foglalkozni, hogy ki van a korong túloldalán, vagy milyen helyzetbe kerülnek, hanem azzal, hogy nekem hogyan kell ilyen helyzetekben, az adott szituációkban játszanom. Úgyhogy igazából azzal tudtam megint nyugodt maradni, hogy az ilyen apróságokat helyeztem fókuszba, nem azt, hogy a másik csapat ki és mit csinál.”

Arról, hogy ez a meccs kicsit fordítottja volt az egy nappal korábbinak, valamint az elkerülhető gólokról és a végére kinyíló ollóról: “Úgy gondolom, hogy ez a sebesség ilyen helyzeteket kreál, ezek velejárói annak, hogyha egy ilyen csapattal játszunk, úgyhogy semmiképp sem szabad csüggedni azon, ha hibázunk ilyen helyzetekben, mert nem véletlenül ennyire jó az ellenfél. Ők erőszakolják ki ezeket a helyzeteket, ami most a kezdésnél még nem jött ki, mert egy darabig nagyon jól tartottuk magunkat, de sajnos az a tempó, amit ők diktáltak, egyszer csak utolért minket…”

fotó: Vörös Dávid/MJSZ