Valóban modern válogatott a magyar!

2015. október 8-a különleges nap az egyetemes jégkorong történetében, hiszen ezen a napon játszották az NHL-ben az első 3v3-as hosszabbítást. Az új formátum pedig azonnal felrázta a közeget és alapjaiban változtatta meg a jégkorongot, a 2019-es világbajnokságtól kezdve pedig már az IIHF is ezt a szabályrendszert alkalmazza a rendes játékidőben eldöntetlen mérkőzésekre, előidézve ezzel a jégen látható játékszituációk egyik legspeciálisabb esetét. De hogyan alakult át ennek megközelítése az évek során és ezekből mi minden volt felfedezhető a magyar válogatott Franciaország ellen aratott 3-2-es sikere során?

Hogy miért is volt erre a paradigmaváltásra szüksége az NHL-nek, az rendkívül egyszerű. A 2007/08-as alapszakasztól kezdve a 2014/15-ös alapszakasz végéig a hosszabbításba torkolló mérkőzések mindössze 42,6%-a dőlt el. Az ötperces ráadás 4v4-es formátuma megfáradt, a csapatok olykor igen látványosan mentek rá arra, hogy döntsön inkább a szétlövés a plusz egy pontról. Ekkor döntött úgy a liga, hogy ez tarthatatlan, a játékot fel kell rázni és gondolván hogyha több terület áll kevesebb játékos rendelkezésére, akkor az események is fel fognak gyorsulni és kevesebb szerepet kap a strukturális gondolkodás és az egyéni kvalitások kerülnek előtérbe. A döntés pedig meghozta a várt eredményt, hihetetlen kaotikus állapotok kezdtek eluralkodni a jégen, oda-vissza ment a rohanós észak-déli hoki. Ezzel párhuzamosan a mérkőzések is elkezdtek drasztikus módon eldőlni a ráadásban: az új szabályrendszer első szezonjában a 3v3-as hosszabbításos meccsek 61%-a dőlt el, majd onnantól kezdve évről évre egyre magasabb arányban sikerült eldönteni a plusz egy pont sorsát a rendelkezésre álló öt percben. Ugyanakkor az első pár évre jellemző rohanást felváltotta a korongbirtokláson alapuló játék, aminek köszönhetően az adok-kapok hoki inkább egy sakkjátszmához kezdett hasonlítani. Viszont mivel a csapatok egyre tudatosabban kezdték el ezt a játékelemet gyakorolni, ezért sokkal hatékonyabbá is váltak: az idei alapszakaszban 69,6%-ban dőltek el a hosszabbításos meccsek.

A korongbirtoklás mindennek az alapja, ezért is láthatjuk azt a 3v3-as hosszabbítások során, hogy az éppen a játékszert birtokló csapat a lehető leghosszabb korongbirtoklási szekvenciákat igyekszik kialakítani, akár annak árán is, hogy a támadó harmadba nehezen bevitt korongot aztán visszajátssza akár a saját harmadig mondván: inkább újrakezdik az építkezést hátulról, minthogy egy rosszul megválasztott lövőhelyzet után létszámfölényben fordulhasson az ellenfél. A hosszú korongbirtoklási szekvenciáknak köszönhetően pedig sokkal kevesebb lehetősége van egy csapatnak eldönteni a meccset, így mindenki igyekszik a lehető legjobban megbecsülni ezeket a szituációkat, ebből fakadóan pedig a játék tempója is lassult. Ezért is láthattuk már azt a hatalmas harcot a Magyarország-Franciaország mérkőzés hosszabbításának első korongbedobásánál, hogy gyakorlatilag mindenki az ellenfelet akarta elzárni a korong elől, miközben a pakk egy helyben várta a maga sorsát.

A korong megszerzése utáni következő pont az újracsoportosulás (regroup), amivel megkezdi az OT első korongbirtoklását a magyar csapat. Hadobás leviszi a kapu mögé a korongot, mögötte kerül Sebők, Sofron pedig a kapu előtti keresztmozgásával ér át a jobb szélre, amivel elviszi az ellenfél játékosát a pálya közepéről, így amikor Sebők megkapja a korongot a kör magasságában, akkor befelé korcsolyázva 1v1-ben marad Texier-vel és viheti be a támadó harmadba a korongot. Viszont a rajta védekező francia jól zárja el előle a területet és szorítja ki a palánk mellé, miközben a másik két francia játékos is megérkezik 3v2-es létszámfölényt kialakítva ezzel kis területen. Sebőknek viszont ott maradt segíteni a semleges zónában Hadobás, akinek visszapasszolva a korongot, maradt a mieinknél a játékszer. A magyar hátvéd ezt követően visszaviszi a pakkot a kapu mögé, hogy a másik két sortárs helyére jöhessen friss ember, ő pedig 1v1-ben marad az egyik letámadó franciával, akit sebességből megverve ki tudja hozni a korongot, hogy aztán korongkihozatalt biztosító Hárinak tegye le és mehessen cserére.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ

A második magyar támadás Hári egyéni megmozdulásán alapul. Miután a center felveszi a korongot a saját harmadban, egyedül viszi be a támadó harmadba, ahol az 1v1-et nem tudja megnyerni, így Hári kiszorul a palánk mellé, ahol ismét 1v2-es szituációba keveredik bele. A fellépő Stipsicz ezt igyekszik 2v2-vé alakítani, Hári viszont vissza tudja játszani a kéken helyezkedő Gallónak a korongot, Stipsicz pedig visszakorcsolyázva a kör tetejére próbál megjátszható passzopciót jelenteni Gallónak. A magyar csatár ezt észre is veszi és meg is akarta játszani, ám a passza lelassul a kitámadni igyekvő Texier ütőjén, a lecsorgó korongból pedig azonnal 3v2-ben fordulhatnak a franciák, mivel Hári még csak ekkor kezd el visszakorcsolyázni az ellenfél alapvonalától. Az ellentámadás során Texier először balra indul el, aztán amint Leclerc beviszi a támadó harmadba a korongot visszavág középre. Ezzel párhuzamosan a harmadik francia, Gallet előbb területet csinál Texier-nek, aztán pedig bekorizik a kapu elé, hogy zavarja Bálizst a kilátásban Texier magas slotból leadott lövése során.

A negyedik támadás szintén a franciáké volt, a lövést követő bulit sikerült is elhoznia a galloknak, a korong pedig Rech-hez kerül, aki előbb elindul a sarokba, de mivel Horváth jól zárja előle a területet, visszafordul és egy Boscq felé menő passzal hosszabbítaná a korongbirtoklási szekvenciát. De Horváth mellett elveszíti az egyensúlyát és ezzel együtt a korongot is.

A szabaddá váló pakkra pedig Erdély csap le, aki egyedül törhetett Ylonen kapujára. A lövést a kapus ugyan hárította, de a kipattanót a magyar csatár szerezte meg, akit hiába szorítottak a palánk felé, ezúttal nem sikerült létszámfölényes szituációt kialakítania a franciáknak ott, mert Horváth előbb lépett a korong felé, mint Leclerc. A hátvéd így vissza tudta passzolni a korongot a kéken álló Bartalisnak, akire azonnal kilépett Leclerc. Ez azt eredményezte, hogy csak nagy kockázatot vállalva tudott volna egyből elindulni a francia kapu felé a magyar center. Ehelyett Bartalis ugyanazt az 1v1-es párharcot vállalta fel Leclerc-kel szemben, annyi különbséggel, hogy előbb visszafordult a piros vonal irányába, hogy lendületet nyerjen, majd a palánk felé kanyarodva sebességből verte meg a már nagyon régóta a jégen lévő franciát. Ezzel párhuzamosan Boscq végig követte Horváthot, Bartalis pedig pont ott tudott betörni a támadó harmadba, ahonnan Horváth felmozgott. Majd jött a klasszikus 2v1, Erdély lövés, kipattanó, Bartalis gól. Örömünnep.

A magyar válogatott a hosszabbításban aratott győzelmét a konstans jó döntéshozatalának és fegyelmezettségének köszönhette. Kevin Constantine csapata az egész ráadásban mindössze egyszer vállalt kockázatot, de azt leszámítva végig a korongbirtoklást szem előtt tartva próbált építkezni és kialakítani azokat a létszámfölényes szituációkat a támadó harmadban, amikből veszélyeztethetett és végül gólt is szerzett. Ezzel bizonyítva, hogy bizony egy a korszellemnek abszolút megfelelő érett és modern csapat.

@hockeyhungary TAKE THE WIN IN OVERTIME FASHION #IIHFWorlds #FRAHUN

Game recap: https://t.co/xU4EcJ98nh pic.twitter.com/3eCbSp5No7

— IIHF (@IIHFHockey) May 16, 2023