Még nem jártam Magyarországon, de egy nap szeretnék eljutni!

A svéd válogatott egyik legjobbjával, Patrik Nemeth-tel beszélgettünk a mieink elleni csütörtöki vb-meccs előtt.

Patrik Nemeth már Stockholmban született 1992-ben, az AIK neveltje, a fővárosi klub színeiben mutatkozott be a svéd elitligában is korosztálya egyik legtehetségesebb védőjátékosaként. A kiváló méretekkel megáldott, 192 centis és 100 kiló feletti bekket 2010-ben a Dallas draftolta 2/41-esként, a farmegyüttes Texas Starsszal AHL-t nyert, az NHL-es nagycsapatban a 2013-14-es idényben debütált. A klasszikus védőjátékáról, vagyis elsősorban első osztályú védőmunkájáról és kőkemény ütközéseiről ismerhető bekk azóta megfordult a Coloradóban, a Detroitban és a New York Rangersben is. Tavaly óta az Arizona Coyotesnél játszik: a mögöttünk hagyott idényben 75 alapszakaszmeccset nyomott le a sivatagi gárdában, amellyel kapcsolatos hír, hogy Tempe város tanácsa éppen a minap utasította el az újonnan tervezett aréna felhúzását, így az évek óta szenvedő franchise-nak nagy valószínűséggel a költözés maradt az egyetlen opciója.

Nemeth szót ejtett a finnek elleni rangadóról, arról, hogyan készülnek az olyan, jól védekező kiscsapatok elleni meccsekre, mint amilyen az osztrák és a magyar, illetve természetesen magyarországi gyökereiről is kérdeztük. “Egész jól játszunk eddig, a finnek ellen például komoly győzelmet arattunk. Még néhány téren kell fejlődnünk és rádolgoznunk, de minden edzésre azért öltözünk be, hogy megpróbáljunk egyre jobbak lenni. A magyarok esetében ugyanaz a helyzet, mint Ausztria ellen. Lehet, hogy nem ezeknek az országoknak van a legerősebb keretük, de hihetetlenül keményen dolgoznak, jól strukturált a játékuk, nem könnyű ellenük játszani. Frusztráló tud lenni, hogy ilyenkor mindenki elvárja a győzelmet, de őket is ugyanúgy tisztelni kell, a legjobbunkat nyújtani és keményen dolgozni. A nagymamám volt magyar, 1956-57-ben jött Svédországba. Sajnos ő már nincs velünk, de a gyökereink azért megmaradtak, édesapám tanult magyarul, én szeretem a magyar ételeket, ilyesmi. Sajnos még nem jártam Magyarországon, ami egy kicsit kínos, de egy nap szeretnék eljutni, mert csupa jó dolgot hallottam róla!”