A harmadik harmadra fordulva még a pontszerzés is benne volt a világbajnok ellen

Hadobás Zétény, Papp Kristóf és Sofron István értékelte a finnek elleni találkozót.

Hadobás Zétény: “Lehet, majd a torna végére kicsit jobban átjön, hogy most én kaptam a meccs legjobbja-díjunkat, ám jelenleg azon van a fókusz, hogy bennmaradjunk az A csoportban, és most ehhez nem sikerült közelebb jutnunk. Igazi északi hokit kaptunk, nagy különbség nincs a válogatott- és klubhoki között, mindenki nagyon technikás, próbálják tartani a korongot. Szerencsére most jön egy pihenőnap, úgyhogy teljesen mindegy, most, a lefújás után hogyan érezzük magunkat.”

Papp Kristóf: “Megpróbáltuk még egyszer, milyen lennék én az első sor szélén, Balu pedig egy másikban centerként, mivel ő év közben abban a pozícióban játszott. Megnéztük, hogyan működne úgy, ám ezúttal visszacseréltek minket, és azt gondolom, már így is marad. Szerencsére már mindkét posztot megtanultam teljesen, ami előnyömre válhat a következő szinteken. A mostani játékrendszerünkben man-on-mant játszunk a saját harmadunkban, úgyhogy ha ennyit védekezünk, mint most, folyamatosan harcolnia kell a centernek, ami elég fárasztó lehet, míg a szélsőnek a kiugrásokra és a robbanékonyságra kell figyelnie, úgyhogy az energiahatékonyság a legnagyobb különbség. Az, hogy a második harmadot lehoztuk 1-1-re, az nagy szó a mi csapatunknak. Fel voltunk készülve mentálisan, már az elsőben is komolyan mentünk, amit a másodikra is megtartottunk. Nem dobáltuk el a korongot, önbizalommal játszottunk, és megküzdöttünk az összes korongért, meg akartuk nyerni őket és gólokat szerezni. Erre kell építenünk, mert amikor higgadtan játszunk és megtartjuk a korongot elöl és hátul is, akkor vagyunk a legjobbak. Ezek a csapatok megmutatták, hogy a nagy jégen ez a leghatékonyabb játék.”

Sofron István: “Elfáradtunk, hiszen egymásután két kőkemény meccset játszottunk nagyszerű csapatokkal szemben. Boldogok is lehetünk, hogy szomorúak vagyunk, mert a harmadik harmadra fordulva még a pontszerzés is benne volt a világbajnok ellen… Ezeken meccsekből tudjuk a legtöbbet tanulni, mert nagyon ritkán akadnak ilyenjeink. Látszik, hogy cseréről cserére, harmadról harmadra, meccsről meccsre tudunk javulni, de nem vagyunk hozzászokva ilyen színvonalhoz sem gondolkodásban, sem döntéshozatalban, sem taktikai gyorsaságban. Mindenki három-négy szinttel afelett áll, amilyen ligákban mi játszunk, sok meccs kell ahhoz, hogy a mi képességeinkkel megközelítsük ezt a színvonalat. De a mi keretünk van annyira tehetséges, hogy egyre közelebb jussunk a világválogatottakhoz, ha ilyen mérkőzésekből többet játszhatunk. Ugyanakkor ne feledjük, hogy most a világbajnokkal találkoztunk a hazai pályáján, és a harmadik harmadig még ott volt a levegőben a pontszerzés. Hiába lett ez is 1-7, teljesen más volt a képe a játéknak, mint Svédország vagy az Egyesült Államok ellen. Az első két harmaddal elégedettek lehetünk, az eredménnyel azonban nem. Ám ebből is tanulunk, és készülünk a németekre. A szabadnap mindig jól jön, ha tíz nap alatt hétszer játszunk. Nagyon sokat védekeztünk, blokkoltunk, csúsztunk-másztunk, ütköztünk, a lelkünket kitettük a jégre. Főleg a péntekibe tudtunk sokat beletenni, úgyhogy jól jön és kell is a pihenő, mert két fontos mérkőzés vár még ránk, de el akarjuk érni a célunkat, a bennmaradást.”

fotó: Vörös Dávid/MJSZ