Miért hátrány a magyar emberelőny?

A magyar válogatottat az idei világbajnokságon rengeteg mindenért illeti dicséret egyéni-, és csapatszinten egyaránt. Azonban van egy olyan játékelem, amiben a torna kezdete óta szinte semmilyen előrelépést nem lehet tapasztalni: az emberelőnyös játék. De vajon miért szenved ennyire Kevin Constantine csapata létszámfölényben?

A magyar válogatott a világbajnokságon eddig kilenc emberelőnyt kapott, ami holtversenyben a legkevesebb Ausztriával és csak nyugati szomszédunk volt kevesebb ideig létszámfölényben a tornán: a magyar csapat 18:44-et tölthetett létszámfölényben, míg az osztrák együttes 16:37-et. Az viszont nagy különbség a két csapat között, hogy amíg az osztrák emberelőnyöket 33%-ban szerzett gól zárja rövidebbre, addig a magyarokéit legfeljebb egy kiállítás. Hiszen a magyar válogatott az egyetlen az idei vb-n, amelyik még mindig képtelen volt betalálni létszámfölényben és mindössze 11 kapura lövési kísérlete volt ebben a speciális játékhelyzetben. Nyilván ez valamelyest abból is fakad, hogy kevés a kiharcolt kiállítás, így téthelyzetben nincs is sok lehetőség gyakorolni a különböző figurákat, de az azért szintén jól körvonalazódik, hogy általában a magyar együttesnek nincsenek válaszai az emberhátrányban lévő ellenfél által feltett kérdésekre. Kevin Constantine csapata ugyan eddig öt mérkőzést játszott a tornán, de az Egyesült Államok és Finnország ellen egyszer sem volt emberelőnyben, így mindössze három mérkőzésen volt lehetőség éles szituációban tesztelni az együttes létszámfölényes játékát. Az pedig tovább nehezítette a helyzetet, hogy három különböző védekező megközelítés ellen kellett volna érvényesülni úgy, hogy igazából még az alapjáték sem körvonalazódott teljesen.

Mert már az is kérdéseket vet fel valamilyen szinten, hogy a két emberelőnyös sor miért nem ugyanarra a rendszerre van felépítve. Hiszen amíg az első emberelőnyös egységet egy hátvéd (Stipsicz) és négy csatár (Hári, Sebők, Sofron, Vincze) alkotja, addig a másodikban a hagyományosabb megközelítés tapasztalható a két hátvédes (Hadobás, Fejes) és három csatáros (Galló, Nagy Gergő, Papp) felállással. Ahogyan az is érdekes, hogy amíg az első emberelőnyös sorban egyedül a bumper pozícióban szereplő Vincze jobb kezes játékos, addig a PP2-ben magasabbra helyezzük a sor egyetlen jobb kezesét, Fejest, aki kapásoldalon várja a korongot rendszeresen. Általánosságban az is elmondható, hogy mindkét egység nagyon statikus és emiatt egy-egy rosszabb passz után könnyebben szorítható a periméterre vagy a palánk mellé. A PP1-ben az esetek jelentős részében Hári irányít a bal oldali halfwallról, Sebők pedig a kapás oldalon várja a korongot – ennek a sornak az egyetlen variációja, hogy az imént említett két játékos helyet cserél, de erre is csak akkor kerül sor, hogyha egy felszabadítás után próbál ismét előbb bejutni a támadó harmadba a magyar válogatott, majd ott próbál felállni. A PP2 pedig még ennyire sem volt rugalmas.

Dánia ellen a támadó harmadban megnyert bulik után viszonylag jól sikerült járatni a korongot, a gond csak az volt, hogy minőségi lövőhelyzetet nem nagyon sikerült kialakítani ezekből. A dánok ugyanis nagyon jól zárták el a sloton keresztül menő passzsávokat, így a gyors súlypont-áthelyezés hiányában, nem maradt más, mint a periméteren adogatni, vagy a palánkot használva lejátszani a sarokba a korongot. Ez viszont egyértelműen a dánok felségterülete volt, ezeket a párharcokat kialakítva pedig akár a saját harmadban, akár pedig a magyar harmadban nagyon sok időt tudtak ellopni az emberelőnyben lévő csapattól. A felszabadítások után nehézkesen sikerült visszajutni a dán harmadba: hiába van meg a visszatett korong a lendületből érkező társnak, őt már a piros vonalon túl felveszi az egyik védekező játékos, így már azelőtt 1v1-es párharcot kell vívnia, hogy eljutna a támadó kék vonalig. Szintén jellemző volt a magyar emberelőnyre Dánia ellen, hogy a jobbnál is jobb lövőhelyzetet próbált keresni, azokat viszont nem találta: mindössze hat kapura lövési kísérlete volt a válogatottnak emberelőnyből, egyik sem a slotból és egyik sem talált kaput.

A franciák némiképp agresszívabban léptek fel a semleges zónába a saját kékről a magyar korongbeviteli kísérleteknél. Hiába, hogy csak egy francia ment letámadni emberhátrányban, a mögötte a saját kéken felsorakozó három franciával szemben pedig sem a két szélen, sem pedig a középső területeken nem tud létszámfölényes helyzetet kialakítani a korongot birtokló magyar, így legfeljebb egyénileg oldhatja meg a támadó harmadba való bejutást. A magyarok emberelőnyös játéka ezen a meccsen sem volt elég direkt, mindössze öt kapura lövési kísérletük volt még úgy is, hogy egy szűk másfél perces 5v3-as szituáció is rendelkezésre állt. Ebben a helyzetben úgy változott a PP1 összeállítása, hogy Fejes vette át Stipsicz helyét, így mindkét oldali kapáson volt játékosunk, de kevés mozgással, nagyon statikusan játszott ez a sor, aminek köszönhetően nem is igazán sikerült betolni a három védekező játékost a kapu elé. Ehhez jön hozzá, hogy a korong sem járt elég gyorsan, így pedig Ylonennek is volt ideje átérni egyik vastól a másikig gond nélkül.

fotók: Vörös Dávid/MJSZ

Amíg Dánia és Franciaország ellen inkább a támadó harmadban akadtak problémák, addig Svédország ellen már a saját harmadban megkezdődtek a gondok a regroup során. A korongkihozatal az apró pontatlanságok miatt sok esetben ritmustalan volt – az emberhátrányos gólt is egy pontatlan drop passzt követő gyors átmenetből kapta a magyar csapat. Az 1-1-2-es feltolt semleges zónás védekezés pedig lehetővé tette a svédek számára, hogy még nehezebb helyzetbe hozzák az ellenfelet már a támadásépítés első fázisában azzal, hogy jól szűkítik a területet. Ezt próbálta a magyar csapat a kis területeken kialakított létszámfölénnyel kompenzálni, de ahhoz viszont nem volt elég pontos és kombinatív a játék, hogy ezeket a helyzeteket a maga javára fordítsa.

Speciális játékhelyzeteket tekintve tehát nem a legjobb előjelekkel fordul a magyar válogatott a világbajnokság hajrájára, viszont a szünnap remek lehetőséget biztosított arra, hogy az eddig tapasztalt hibákon faragva, valamelyest gördülékenyebb játékot tudjon mutatni létszámfölényben az utolsó két meccsen. Mindezt az is elősegítheti, hogy a hátralevő ellenfelektől jó eséllyel már csak olyan emberhátrányos védekezést kaphat, amivel valamilyen formában találkozott már a válogatott – már csak megoldást kéne találni ezekre…

A magyar válogatott tamperei vb-mérkőzései (magyarországi idő szerint):

Május 13., szombat, 15:20: Magyarország–Dánia 1-3
Május 14., vasárnap, 11:20: Magyarország–USA 1-7
Május 16., kedd, 19:20: Magyarország–Franciaország 3-2 h.
Május 18., csütörtök, 15:20: Magyarország–Svédország 1-7
Május 19., péntek, 15:20: Magyarország–Finnország 1-7
Május 21., vasárnap, 15:20: Magyarország–Németország
Május 22., hétfő, 19:20: Magyarország–Ausztria

A magyar válogatott világbajnoki kerete:

A magyar válogatott stábja:

Szövetségi kapitány: Kevin Constantine
Edzők: Szilassy Zoltán, Fodor Szabolcs, Kiss Dávid
Kapusedző: Jukka Kontsas
Csapatorvos: Dr. Rybaltovszki Henrik
Erőnléti edző: Puskás Sándor/Ács Ferenc
Fizioterapeuták: Antal Dénes, Babik János
Felszerelésmenedzserek: Nagy József, Tornyi Gábor
Technikai koordinátor: Závodszky Szabolcs
Csapatvezető: Szilágyi Levente
Sportigazgató: Don MacAdam
Férfi szakágvezető: Végh Benedek

A 2023-as A csoportos világbajnokság mérkőzései (magyarországi idő szerint):