Szeretnék Észak-Amerikában maradni

Tóth Tamással, a Connecticut Jr. Rangers junior-válogatott támadójával beszélgettünk az elmúlt két tengerentúli szezonról, a játékstílusáról, az askeri U20-as vébéről, valamint a jövő évi tervekről.

2021-ben hagytad el nevelőegyesületedet, a DVTK Jegesmedvéket, és az észak-amerikai Islanders HC-hez igazoltál. Az akkor készült interjúnkban elmondtad, hogy szeretnél az NCDC-s csapattal kezdeni, ám végül csak később tudtál kiutazni, és a UPSHL Premierben játszottad végig az idényt. Mik történtek a háttérben?

Akkor még itt volt a nyakunkon a Covid-járvány maradéka, két hónappal elcsúszott a kinti megérkezésem. Az NCDC-s edzőnek különböző indokai voltak, hogy miért nem szeretne engem a csapatába, a kései utazásom miatt például azt akarta, hogy csak egy évvel később csatlakozzak hozzájuk. Én mindenképpen ki akartam menni, úgy voltam vele, hogy akkor játszok addig a USPHL Premierben. Megegyeztünk abban is, hogy ha jól teljesítek abban a csapatban, akkor mozoghatok felfele. Ehhez képest abban a szezonban mindössze egy meccs lehetőséget kaptam, kicsit csalódott voltam, mert már akkor is megüthettem volna azt a szintet, hiszen a Premierben húzóember voltam. De nem gondolok rá rossz emlékként, jó tanulóév volt az következő szezonra.

A UPSHL Premierben végül 25 alapszakasz-mérkőzésen léptél jégre, amelyeken 15 gólt és 5 gólpasszt jegyeztél, majd 8 rájátszás-mérkőzésen további 5+3 ponttal toldottad meg a teljesítményedet. Egyénileg jó szezonod volt?

Nagyon jó volt, nagyon szerettem az edzőmet, de igazából eddig mindkét kinti edzőmmel jól kijöttem. Edzéseken sok energiát fordítottunk a taktikára, amit a meccsen is elvárt. Jó ember, sok mindent tanított nekünk, örülök, hogy ebbe a közegbe estem bele, amikor egyedül kiutaztam a nagy ismeretlenbe. A csapattársak befogadóak voltak, hozzá vannak szokva, hogy Amerikában nagy a jövés-menés csapaton belül, így nem is tartott sokáig a beilleszkedés, jó hangulatban telt a szezon.

Tavaly nyáron csapatot váltottál, a Connecticut Junior Rangersszel pedig már tényleg az NCDC-ben játszhattál. Mi állt a váltás hátterében?

A 2021/22-es szezon után az Islanders NCDC-s edzője megkeresett, hogy a következő évben várna a csapatába. Én viszont nem ragaszkodtam hozzá, elvégre ott voltam a Premierben novembertől márciusig, és egyetlen edzésre sem hívott fel. Arról az egy NCDC-s meccsemről sem ő értesített, hanem a lakótársam, aki éppen nem játszhatott, ő vitt el a mérkőzésre és az ő helyén szerepeltem. A tanácsadóm is a klubváltást támogatta, mondván, ha nem bízott eddig bennem az edző, akkor jobb a váltás. Végül pedig jobb helyre is kerültem.

A Connecticuttal 43 alapszakasz-mérkőzésen közel pont/meccs körült átlagoltál, végül 22 gól és 18 gólpassz jött össze, a házi góllövőlista és a kanadai táblázat élén zártál. Elégedett voltál magaddal?

Az idény eleje kicsit nehezebben indult, bár talán a pontokban ez kevésbé látszódott meg. Nem rajzolódtak ki a sorok, a szerepek, rá is ment a szezon első fele. Amit elvártam magamtól gólok tekintetében, az nem valósult meg az első félévben, decemberig csak hét gólt lőttem. Az év második felében jobb helyre kerültem emberelőnyben, ott jobban tudtam érvényesülni, ilyen teljesítményt vártam volna már korábban is magamtól.

A rájátszásról viszont éppen lecsúszott a csapat, a déli divízió ötödik helyén végzett a Connecticut, a negyedik pozíció két pontra volt tőletek.

Az utolsó fordulóban pont az előttünk álló Mercer Chiefsszel találkozunk, ha tudtunk volna rendes játékidőben győzni, akkor mi jutunk be a rájátszásba. A rendes játékidő döntetlen lett, ez nekik már elég volt a negyedik helyhez. Nálunk nem voltak nagyon kiugró teljesítmények, mindenki képes volt a gólszerzésre. Amikor viszont éles szituációban valakinek elő kellett volna lépnie, az nem igazán jött össze, ezen ment el a playoffunk is.

Milyen szerepet szánt neked az edződ, mit játszottál?

Az már látszódott az előző években is, hogy a góllövésben vagyok jó, próbált olyan helyekre rakni, ahol a legtöbbet ki tudtam hozni magamból, minél több lövőhelyzet jöjjön ki rám. Emberelőnyben először középre tett, ám onnan nem nagyon ment, majd kitolt a jobbszélre, a falról tenyeressel többet tudtam lőni, veszélyesebb voltam onnan.

Banga Nándor személyében volt egy magyar csapattársad is. Véletlen jött ez így össze, tudtátok egymást segíteni szezon közben?

Nándi előző évben már ott játszott a Premier-csapatban, de nem tudta teljesen biztosra, hogy visszamegy-e a következő évre. Örültem neki, hogy végül visszatért, sok időt töltöttünk együtt, jó, ha néha lehet valakivel magyarul is beszélni a pályán vagy azon kívül. Sokat röhögtünk a többieken, ahogy megpróbálták kiejteni a magyar szavakat.

Decemberben karriered második utánpótlás-világbajnokságán vettél részt, a norvégiai U20-as divízió 1/A-s vb-n az egy évvel korábbihoz hasonlóan ismét 2+1-gyel zártál. Elégedett vagy ezzel a teljesítménnyel?

A bentmaradással és a negyedik hellyel elégedett voltam, de akár lehetett volna ebben több is, esetleg még a feljutás is benne volt. A saját játékommal viszont nem tudok kiegyezni, az én stílusom nem annyira passzolt a csapat felfogásához, több jégidőre és jobb teljesítményre számítottam magamtól.

Az év közben, ha itthon voltál, besegítettél a DVTK Jegesmedvék U21-es csapatának, végül ezüstérmesek lettetek a FEHA19 mögött. Hogyan tovább a jövőt illetően, tudod-e már, hol fogsz játszani a 2023/24-es szezonban?

Március 11-én volt az utolsó meccsem Amerikában, utána elutaztam egy négynapos próbajátékra az NAHL-es Maryland Black Bears-hez. Beszéltem az ottani edzővel, de nagyrészt a tanácsadóm intézi a helyzetemet. Sokáig fennállt a lehetősége, hogy tenderelnek, vagy draftolnak. Az előbbi lehetőség már lejárt, így még a június 14-i draftban bízom, sőt van egy másik érdeklődő NAHL-s csapat is. Ha egyik sem jön össze, akkor elmegyek egyetemre, van egy ajánlatom egy NCAA III-as egyetemtől. Szeretnék Észak-Amerikában maradni.

Fotó: Tumbász Hédi / MJSZ