Tartozom magamnak annyival, hogy külföldön is megpróbálok húzóemberként bizonyítani

A Hydro Fehérvár AV19-től az Esbjerg Energyhez szerződő Erdély Csanád arról, hogyan került Dániába, mik a fő motivációi, hogy Kevin Constantine miatt hagyta-e el a Volánt, s hogy el tudja-e képzelni magát hosszútávon is légiósként.

Hogyan jött a dániai lehetőség?

Nem titok, hogy az A csoportos világbajnokságnak köszönhetem ezt a szerződést, ott szúrt ki az Esbjerg GM-je a dánok elleni meccsen, nem sokkal a vébé után pedig érkezett is a megkeresés. Onnantól minden ment a maga optimális útján, amikor a játékos és a csapat szakmai igényei találkoznak, és egy könnyed, gördülékeny tárgyalás után meg is van a megegyezés. Egyébként az én fantáziámat végig nagyon piszkálta ez a lehetőség, úgyhogy örülök, hogy összejött, rendkívül izgatottan és motiváltan várom az egész kalandot.

Északra igazolni, egy stabil A csoportos ország élvonalába általában jó szakmai ajánlólevél.

Én is elsősorban ezt tartottam szem előtt, kiegészítve azzal, hogy az Esbjerg Dániában is egy topcsapatnak számít. Minden évben bajnokesélyes együttesük van, 2016-ban és ’17-ben egymás után kétszer is sikerült nyerniük, azóta is jobbára a négyben vannak és éremért mennek. Szóval van fantázia ebben a csapatban, nem mellesleg ha sikeresek tudnánk lenni, azzal a saját reputációmat is növelhetném. Egyértelmű a célom: meghatározó játékos szeretnék lenni egy nem otthoni környezetben is.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ

Felteszem, a klubvezetés is éppen ezt várja tőled.

Természetesen, egyebek mellett ez is az Esbjerg mellett szólt, hogy a kommunikáció során végig biztosítottak arról – maga az edző is –, hogy húzószerepet szánnak nekem. Átültetve hazai viszonylatba: amit itthon megszokhattunk például a fehérvári légiósoktól, olyan szerepkörbe megyek most én ki Dániába – hogy bármilyen helyzetben a győzelemért küzdhessünk, s ehhez pontokkal, gólokkal járuljak hozzá.

Mi igaz abból, hogy Kevin Constantine-nal egyre kevesebben találják a közös hangot?

Leszögezném, hogy egyáltalán nem ez volt a váltás elsődleges oka. Már két évvel ezelőtt, a Covid-idők alatt is kacérkodtam a légióskodás gondolatával, hogy külföldön is megméressem magam. Nem szerettem volna abba a hibába esni, hogy ha adódik egy ilyen lehetőségem, akkor a hazai biztos tudatában inkább nemet mondok rá, aztán harmincsokévesen, a karrierem végén ott állok majd, és utólag azon tépem magam, mi lett volna, ha… Úgy érzem, tartozom magamnak annyival, hogy igenis megpróbálom bebizonyítani, hogy külföldön, egy más kaliberű csapatban is képes vagyok ugyanolyan meghatározó teljesítményre, mint amilyenre a Volánban is képes voltam. Ez most a legfőbb motivációm. A másik pedig, hogy én is hozzájáruljak ahhoz, hogy a magyar játékosok ázsióját egy picit feljebb tornázzuk, mint például Sebők Balu, Galló Vili, Hári Jancsi, Bartalis Isti, akik rengeteget tettek azért, hogy a külföldi szerződéskötéseknél ne csak egy mozdulattal lesöpörjék az asztalról a magyar neveket.

Mikor utazol ki Dániába?

Most van még néhány hetem itthon, elegendő július végén Esbjergbe költöznöm. Nálunk nincsenek olyan fizikai felmérések, mint például a fociban, így elég kimennem a felkészülés elejére. Aztán négy-öt felkészülési meccset követően bele is csapunk a lecsóba, elég hamar: szeptember első hétvégéjén már meccset játszunk, de én ezt nem is bánom. Meccsterhelésben egyébként nem lesz különbség az ICEHL-hez képest, ugyanúgy 48 alapszakasz-mérkőzést játszunk, csak itt nem négy, hanem öt kört játszik egymással mindenki. Lényegében a playoffrendszer is ugyanaz, nyolcan jutnak be a rájátszásba, és ehhez még hozzájön egy dán kupa final four január-február környékére beütemezve, ami gyakorlatilag a mi Magyar Kupa négyes döntőnknek az ottani megfelelője. Annyi különbséggel, hogy itt valamiért a bajnokság 16 fordulója után az első négy helyen álló csapat vívja ezt a kupa-final fourt – hogy miért, fogalmam sincs. De a lényeg, hogy nagyot szólna, ha a csapatunk 2017 után ismét meg tudná nyerni a bajnokságot, úgyhogy nagyon motivált vagyok a cél érdekében, illetve izgatott, hogy egy új közegben bizonyíthatok, miközben egy új kultúrát is megismerhetek.

Ha bejön a légióskaland, utána kitolnád még hosszabb távra is?

Abszolút. Nyilván egy dolog, hogy én mit szeretnék, és egy másik, hogy a jégen miként alakulnak majd a dolgok – az első és legfontosabb, hogy remélhetőleg sérülésmentesen –, de örülnék, ha akár ez után is tudnék újabb szintet lépni, erre mint hosszútávú cél is lehet tekinteni.

fotók: Soós Attila/Hydro Fehérvár AV19