Patric Hörnqvist visszavonult

A kétszeres Stanley Kupa-győztes csatár 36 évesen támasztotta le a hokibotot.

“Azóta vagyok ebben a burokban, amióta gyerekként elkezdtem játszani. A jégkorong az életem nagy része, így természetesen nehéz döntést kellett hoznom” – kezdte sajtótájékoztatóját a svéd klasszis. “Óriási változás ez az életemben, de most jól érzem magam, és remélhetőleg még sok szép év áll előttem. Ez a legfontosabb dolog. Azért döntöttem a visszavonulás mellett, mert a korábbi sérüléseimmel nem akartam kockáztatni a jövőbeni életemet sem a pályán, sem azon kívül. Visszatekintve a karrieremre, nagyszerű belegondolni, hogy van két gyűrűm és egy aranyérem a 2018-as világbajnokságról, s hogy aktívan hozzájárultam ezekhez a győzelmekhez. Ezek olyan dolgok, amikről nem is álmodhattam volna. A leghálásabb és legboldogabb vagyok, hogy ismerhettem nagyszerű játékosokat, edzőket, orvosokat, felszerelés-menedzsereket, és sikereket érhettem el velük. A jégkorong világa tele van nagyszerű emberekkel, és ha valami hiányozni fog, akkor az az öltözőben töltött idő ezekkel a srácokkal. Ami a jövőmet illeti: nem szeretnék elszakadni a sportágtól. Részben azért, hogy visszaadjak mindent, amit a jégkorongtól kaptam, részben pedig azért, hogy ennek a cirkusznak a körforgásában maradjak. Nincs ennél jobb dolog. Hogy milyen szerepkör lesz ez, azt még nem tudom, meg kell várnunk, de egyelőre Stockholmban állomásozom majd. Először visszaköltözöm a családommal Svédországba, aztán meglátjuk, mi lesz pár év múlva.”

Hörnqvist a Nashville útján került az NHL-be, miután 2005-ben a hetedik körben, csupán az összesített 230. helyen választotta a Predators. Hat évet húzott le a country fővárosában, majd még hatot Pittsburghben, s végül hármat a Floridában, ahol az elmúlt szezonban tagja volt a döntőig menetelő gárdának. 901 mérkőzésen 543 pontot (264 gól, 279 gólpassz) szerzett, amihez a playoffban hozzátett még 53 (28+25) egységet 106 fellépésen. 264 találatával a svéd játékosok között a nemzetek szerinti örökranglista 10. helyén áll, holtversenyben a Nicklas Lidström, Thomas Steen, Kent Nilsson hármassal. 2016-ban és 2017-ben Stanley Kupát nyert a Pittsburgh-gel, utóbbi alkalommal ő szerezte a kupagyőzelmet jelentő találatot a nagydöntő hatodik mérkőzésén, másfél perccel a befejezés előtt – éppen korábbi klubja, a Nashville ellen.