Kevin Constantine nem tér vissza Magyarországra

Az amerikai szakember a Fehérvárral és a magyar válogatottal kötött szerződését is váratlanul felbontotta.

Kisebb atombombát dobott le az unalmas csütörtök nyárdélután kellős közepébe a Hydro Fehérvár AV19, amely a semmiből bejelentette, távozik a csapattól Kevin Constantine vezetőedző. A hír már csak azért is ért mindenkit derült égből villámcsapásként, még klubberkeken belül is, mert az amerikai szakembernek élő szerződése volt a következő szezonra a magyar ICEHL-együttessel, ám az indoklás értelmében a tengerentúlról, családjához és lakóhelyéhez közel kapott olyan ajánlatot, ami miatt nem szeretne visszatérni Magyarországra. A Volán részéről Szélig Viktor GM és Gál Péter Pál klubelnök az ilyenkor szokásos udvariassági és köszönetkörök kényszerű lefutása után egyaránt csalódottságának adott hangot, esetleges jogi lépéseket is kilátásba helyezve. Szélig például így fogalmazott: “A döntését elfogadjuk, az indokai emberi oldalról akár érthetőek is lehetnek, de csalódás számomra az, hogy az ő kérését teljesítve szabtuk meg a szerződése időtartamát három évben, most mégis ő hátrál ki ebből, úgy, hogy az időzítés nem is lehetne szerencsétlenebb. Nem így képzeltem el a kifejezetten baráti viszony lezárását. Teljesen felkészületlenül ért minket a döntése, hiszen kész termékkel vagyunk a következő szezon kapujában, egy olyan programmal, amit közösen raktunk össze, a terveken együtt dolgoztunk.” Gál Péter Pál sem rejtette véka alá döbbenetét: “Klubvezetőként már megtanultam, hogy a sport világában minden váratlan esemény megtörténhet veled, de ez – azt gondolom –  azok között is dobogósnak számít. Elszomorító, hogy ez pár héttel a közös felkészülés kezdete előtt megtörténhet egy profi csapattal, és még inkább elkeserítő, hogy a gyakorlatban egy európai klub kezében az ilyen esetek kezelésére vajmi kevés eszköz áll rendelkezésre, főleg úgy, hogy Kevin Constantine felé minden szerződéses kötelezettségünknek és feladatunknak időben eleget tettünk. Úgy tudom, döntése nem is ilyen okok miatt született meg, mégis azt gondolom, hogy ezzel cserben hagyta a klubunkat.”

Ráadásul ne feledjük, a Volán mellett a magyar válogatottat is szövetségi kapitányként irányító Constantine az MJSZ-szel is 2+1 éves kontraktust kötött tavaly ilyenkor, és bár a blogunknak adott vb-összegző interjúját ennek megfelelően még azzal zárta május végén, hogy reméli, folytathatja a munkát a nemzeti együttes élén is, a mostani bejelentés nyilvánvalóan új helyzetet teremt. A Fehérvárral egyidőben így az MJSZ is kirakta a maga szűk közleményét, amely így szól: „Kevin Constantine jelezte, hogy nem szeretne visszatérni Magyarországra, és kezdeményezi szövetségi kapitányi szerződésének felbontását, valamint nem folytatná a munkát a Hydro Fehérvár AV19 csapatával sem. Az amerikai szakvezető döntését családi okokkal, egy lakóhelyéhez közeli munkalehetőséggel indokolta. Szövetségi kapitányként határozott idejű szerződéssel rendelkezett, a 2023-2024-es szezonban még az ő feladata lett volna az olimpiai selejtezőre és a divízió 1/A világbajnokságra felkészíteni a magyar válogatottat. „Teljesen váratlanul ért minket Kevin döntése, hiszen kétéves, határozott idejű szerződése van, ami alapján nem volt kérdéses a szövetségi kapitány kiléte. A megállapodás felbontásának feltételeiről egyeztetünk, az érdekeinket érvényesítjük az ügyben” – mondta Sipos Levente, az MJSZ főtitkára, ami a Volán után itt is előrevetíti, hogy az ügynek még koránt sincs vége.

Kevin Constantine magyarországi pályafutása így meglehetősen felemás szájízzel zárul. Az eleinte egyhangú köztiszteletnek örvendő szakember személye az utóbbi időben kezdett egyre ambivalensebbé válni: ahogy az lenni szokott, a kezdeti sikerek általános elismertsége után az előző, gyengébben sikerült klubidény már egyre több problémát hozott a felszínre, elsősorban az öltözőn belül. Érdekes kettősség ez, mert Constantine szakmai pedigréje elvitathatatlan, miként a székesfehérváriak történelmi ICEHL-ezüstérmében és BL-szereplésében szerzett érdemei is. A szurkolók imádták, a sajtóval is mindig ritka készséges volt, a kérdéseket nem kerülte meg, az idehaza megszokott fájdalmas panelnyilatkozatok helyett rendre egyenes, realista válaszokat igyekezett adni, sokszor üde színfoltot hozva a beszürkült közegbe. Az idő előrehaladtával azonban mind többen kritizálták „ultrakonzervatív” módszereit és stílusát, a klub és a válogatott környezetében egyaránt. A kisebb-nagyobb konfliktusok állandósultak, ezek közül több a tamperei világbajnokságon csúcsosodott ki, még ha a színfalak mögött minden rendben lévőnek is tűnt (például a botrányos fórjátékunk ennek is lehet az egyik hozadéka, és a kapusblamában játszott szerepe sem tisztázódott a mai napig, „majdnem-bennmaradás” ide vagy oda).

Elképesztő részletekbe menő alapossága és a jégkoronghoz való extrém elhivatott hozzáállása mindenesetre megkérdőjelezhetetlen volt – anekdoták százai születtek arról, a jégcsarnokon kívül mennyire nem érzi magát otthonosan –, ez a fajta fanatikus szemléletmód azért alighanem hiányozni fog a magyar hokiból. Így viszont nemcsak a Fehérvárnak kell július közepén elkezdenie hirtelen új edző után kapkodnia, de a magyar válogatottnak is új szövetségi kapitány után – megint…