Hokicsapatot kap a világ legélhetetlenebb városa
Az embertelen klímájú és légszennyezettségű szibériai Norilszkban VHL-együttes épül.
Egy helyébe öt: a KHL-be öt év után visszatérő Lada Togliatti távozásával a Krisztall Szaratov, a CSZK VVSZ Szamara, a Naberezsnije Cselni, valamint a Dinamo-Altaj Barnaul mellett az újonnan megalakuló HK Norilszk csapatával töltik fel a VHL, vagyis az orosz másodosztály mezőnyét, amely így az előttünk álló idényben már 29 tagúra duzzad. A sarkkörön túl fekvő 180 ezres város több mindenről nevezetes, egyik sem túl lélekemelő: anno eleve Gulág-kényszermunkások építették fel 1935-től, és dolgoztak itt embertelen körülmények között a következő több mint két évtizedben, sokezer halálos áldozatot követelve (pontos, hiteles számok nincsenek), és ma is a világ egyik legélhetetlenebb városa a brutális klíma és légszennyezettség okán. Szubarktikus éghajlatáról a Wikipédia így ír: „az év 250-270 napjában hó borítja a várost, 110-130 napon át pedig hóviharok tombolnak. A sarki éjszakák decembertől januárig tartanak, körülbelül 6 héten keresztül nem kel fel a nap, nyáron viszont 6 hétig nem megy a horizont alá. A –50 °C előfordulhat januárban, de még április elején is gyakori a –20 °C alatti hőmérséklet. A tél kb. nyolc hónapon át tart, hóviharokkal. A nyári évszak a városban csupán két-három hétig tart.” A negatív hőmérsékletrekord egyébként 2014. január 30-áról datálódik, ekkor kellemes mínusz 64 Celsius-fokot mértek Norilszkban.
fotó: Jelena Csernisova
Ha ez önmagában nem lenne elegendő, nesze sánta, még a púp is: itt található a város mozgatórugója, a világ legnagyobb nikkel- és rézbányája, a Norilsk Nickel, amely az év 365 napján okádja magából a mérgező füstöt, a földkerekség egyik legszennyezettebb lakott területévé varázsolva a környéket. „Az embert próbáló hideg időjárás, a napfény téli konstans hiánya, az igen magas légszennyezettség, az irreálisan magas árak és az általános elszigeteltség miatt Norilszkot számos felmérésben választották a földkerekség legélhetetlenebb városának” – írja megint csak az online lexikon. Folyóját, a Dalgyikant időnként természetellenesen vörösre festik a gyárból szivárgó súlyosan szennyező anyagok.
Ehhez hozzájön még a zöldövezetek teljes hiánya: a lakosoknak több mint 30 km-t kell buszozniuk a legközelebbi, természetre emlékeztető erdőféleséghez. Néha pedig a természet látogat el hozzájuk: a globális felmelegedés és a jégolvadás miatt egyre gyakoribbak a városba bemerészkedő, élelem után kutató jegesmedvék – az újonnan alakult hokicsapat logója is egy H betűt formáló stilizált jegesmedve (amely Norilszk címerállata is egyben), homlokán a sarkcsillaggal, ez így készült.
A vidám részletek után jöjjön néhány valódi pozitívum. A jelentős elvándorlás és fluktuáció miatt az elmúlt években több kezdeményezéssel is próbálják jobbá tenni a kilátástalan norilszki hétköznapokat, a Nornickel például folyamatosan hatalmas összegeket áldozva csökkenti az ipari méretű környezetszennyezést. Ennek eredményeként Norilszk 2021 nyarára lecsúszott a legszennyezettebb orosz városok kétes ranglistájának éléről, és az előremutató folyamatok részének tekinthető a most létrehozott VHL-csapat is, amelynek főtámogatója mintegy magától értetődően ugyancsak a Norilsk Nickel. A nagyvonalú anyagi támogatásokra szükség is van a város sajátos jellegéből adódóan. Egyrészt egy ilyen hely érthető módon nem valami nagy vonzerő a profi sportolóknak, vagyis alaposan meg kell fizetni az ide szerződő játékosokat, másrészt a hatalmas távolságok miatt az utazás és a logisztika is komoly költségeket emészt majd fel. A tényleg az isten háta mögött fekvő, mindentől távol elterülő zárt város (közúton nem megközelíthető, és idegenek csak különengedéllyel léphetnek be) lesz ugyanis a VHL egyetlen sarkkörön túli települése, amelytől légvonalban még a hozzá legközelebb fekvő, legutóbb alapszakaszgyőztes Jugra Hanti-Manszijszk is 1200, a tavalyi ezüstérmes Szokol Krasznojarszk pedig 1500 km-re található. Ez azonban a jelek szerint nem lesz gond: a Nornickel tavaly szerény 17 milliárd dolláros árbevételt könyvelt el, ráadásul a cégtulajdonos oligarcha, a “nikkelmogul” Vlagyimir Potanyin maga is nagy hokirajongó hírében áll, szóval valahogy csak kiköhögik majd a klub működéséhez szükséges pénzeket – még úgy is, hogy Potanyin a Forbes legfrissebb gyűjtése szerint, fájdalom, már csak a második helyen áll a leggazdagabb oroszok listáján potom 26,4 milliárd dollárra becsült vagyonával.
Norilszkban egyébként nem ismeretlen a hoki, amatőr csapatok eddig is voltak, illetve itt, az Arktika sportpalotában rendezték meg néhány alkalommal az orosz legendák gálameccsét. A 2184 néző befogadására alkalmas multisportcsarnok lesz majd a HK Norilszk otthona is – az ingerszegény környezetben a várakozások alapján garantált telt házzal –, már amikor az időjárás engedi. A VHL elöljárói ugyanis számolnak azzal az eshetőséggel is, amikor az extrém norilszki körülmények nem teszik lehetővé az utazást és a meccsrendezést, így ilyen esetekben várhatóan vagy Oroszország európai részén, vagy Krasznojarszkban játszhatja le aktuális bajnokiját a csapat. A csapat létrehozását egyébként az oroszok ikonja, a legendás Nagy Ötös tagja, Vjacseszlav Fetyiszov is üvdözölte: a korábban sportminiszterként dolgozó, jelenleg is országgyűlési képviselő Fetyiszov úgy fogalmazott, a jégkorongot oda kell elvinni, ahol az embereknek a legnagyobb szükségük van rá. „Biztos vagyok benne, hogy a jövőben sok jégkorongsztár kerül majd ki innen. Noha Norilszkban valóban vannak gondok az időjárással, nincs azzal semmi gond, ha rossz időben néhány meccset az európai részen játszanak le. A szurkolók továbbra is követik a csapatukat, és minden egyes norilszki látogatása különleges esemény lesz” – mondta Fetyiszov, Potanyin azonban ragaszkodna ahhoz, hogy az összes hazai bajnokijukat az Arktikában játsszák le, majd a tervek szerint 2026-ra egy 2500 férőhelyes új arénát húznának fel.
A keretet jelenleg 22 játékos alkotja – 21 orosz és egy kazah –, hárman közülük saját nevelésűek, a város szülöttei, a közeljövőben további játékosok érkezése várható, Fehéroroszországból és Kazahsztánból is. A vezetőedző az az Aidar Muszakajev lett, aki korábban 16 éven át irányította szülővárosa, a Cselni csapatát az orosz harmadvonalban. A VHL a KHL-hez hasonlóan szeptemberben rajtol majd, részletes menetrendet egyelőre nem tettek közzé.
(Az iparváros, fogalmazzunk úgy, egyedi hangulatáról és mindennapjairól egyébként 2017-ben díjnyertes dokumentumfilm is készült „A Moon of Nickel and Ice”, vagyis tükörfordításban „A nikkel és a jég holdja” címmel, a témában érdeklődőknek erősen ajánlott darab, a norilszki fotográfusnő, Jelena Csernisova húsbavágó galériájával együtt).
