


Ebben a cirkuszban az a meglepő, ha nincs semmi meglepő
Szélig Viktor, a Hydro Fehérvár AV19 igazgatója beszélt hosszabban Kevin Constantine meghökkentő távozásáról, az ezzel hirtelen a nyakukba zúduló kihívásokról, az exedző megosztó személyiségéről, „betyárbecsületről”, jogi lehetőségekről, valamint Bartalisék maradásáról és az Alba Aréna készültségi állapotáról.
Ha más nem, a hivatalos klubreakciók alapján is érződött rajtatok, hogy Kevin Constantine nagy bejelentése nem esett jól ebben a formában – láttunk már ilyet, de tőle talán valahogy nem ezt várta volna az ember.
Nem árulok el nagy titkot, alaposan meglepett minket az egész sztori, és nem a jó értelemben. Egyáltalán nem számítottunk ilyen jellegű fordulatra, főleg ennyire közel a szezonkezdéshez. A programtól a játékoskeretig minden megvolt, kicsit naivan úgy gondoltuk, most talán lehet egy nyugodtabb nyarunk. Ez lett belőle.
Július közepe van, a keret gyakorlatilag kész, edző viszont egyik napról a másikra nincs. Mi van ilyenkor?
Kétségtelen, hogy ezzel nem kerültünk könnyű helyzetbe, már csak azért sem, mert tényleg annyira váratlanul, a semmiből ért minket az egész, hogy most nem voltak vészforgatókönyveink ilyen esetre. De nyilván ezzel együtt is meg kell próbálnunk a körülményekhez képesti legjobb megoldást megtalálni. Mint mondtad, a keret kész, és szerintem az irány sem rossz az utóbbi két évben – még ha az előző szezon nem is úgy sikerült, mint ahogy szerettük volna. Mindenféle opciót megvizsgálunk, ami szóba jöhet, s végül amellett döntünk majd, ami a jelen szituációban a legkisebb rizikófaktorral járhat. Rizikómentes megoldás most nyilvánvalóan nem létezik, mert minden ilyen döntés kockázattal jár, de nekünk a legkisebb rosszat kell kiválasztanunk – egyúttal egy olyan döntést meghoznunk, ami akár középtávra is megoldást jelenthet. Nem titok, hogy voltak már előzetes terveink a következő év és Kevin szerződésének lejárta utánra is, most ezeket is előkapjuk, és megnézzük, mi és hogyan működhetne ebben a helyzetben.
Ha kellene egy pozitívumot keresni a történetben, lehet esetleg az, hogy az öltözőben jó eséllyel máris felszabadultabb lesz a hangulat Kevin Constantine távozásával? A végére már tényleg szinte mindenkivel megromlott a viszonya.
Az én személyes véleményem az, hogy az edzőt nem szeretni kell, hanem tisztelni, és betartani az utasításait. Nyilván mindig egyszerűbb szimpatizálni valakivel olyankor, amikor sikeres, mint olyankor, amikor ugyanazokkal a módszerekkel, de épp nem sikeres. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nem feltétlenül a zúgolódások fogják meghatározni, ki lesz az edző, hanem hogy mi az az út, amin ezzel a csapattal járni szeretnénk, s hogy ki az a személy, aki ebben a legtöbbet tudna segíteni. Az ideális persze az, amikor mindenki boldog oda-vissza, de ez legtöbbször nem a személyes kapcsolatok függvénye, hanem az eredményességé. Ennek oka rém egyszerű: a győztes csapatban mindenki győztes, a vesztesben meg mindenki vesztes. Utóbbi esetben a legkönnyebb pontot mindig meg lehet találni az edző személyében, ez a legtöbb csapatsportágban, a hokiban is így van. A mi szakmánkban nehéz előre látni a jövőt, mert egy dolog, hogy az ember mit képzel el papíron, s hogy az a papír mit mutat, és megint más a valóság. Például tavaly hiába tűnt úgy előzetesen, hogy a legutóbbi csapatunk erősebb lesz, mint a döntős, az eredményesség, meg az egész nem úgy sült el végül, ahogy szerettük volna. Egyébként itt tenném hozzá, hogy ha Kevin maradt volna az edző, az is hordozott volna magában valamilyen szintű rizikót, a csalódás most inkább azért van bennem, mert az ő külön kérésére változtattuk meg a szerződése terminusát az eredeti kondíciókhoz képest, és most mégis ő volt az, aki a semmiből faképnél hagyott minket. Lehet, hogy ódivatú vagyok, de én azt tartom, hogy ha két fél valamiben megegyezik egymással, akkor ne az legyen, hogy az egyik félnek csak kötelezettségei vannak a másik irányába, miközben a másiknak meg kizárólag jogai.
Mi nem vagyunk jogászok – veled ellentétben –, továbbá nem célunk a felesleges sárdobálás generálása sem, de azért laikusként is viszonylag látványos, hogy Kevin Constantine tulajdonképpen egyszerre két élő szerződésből ugrott ki egyoldalúan, hiszen ott van ugye a válogatott is. Talán naiv a kérdés, de van ilyenkor a kezetekben bármiféle érdekérvényesítési lehetőség, akár jogi úton, vagy ezt tényleg meg lehet tenni komolyabb következmények nélkül – mert az viszont ezeknek a szerződéseknek az erejét kérdőjelezi meg?
Abszolút, ezért is fogalmaztam szándékosan így, hogy ne csak kötelezettségek legyenek az egyik, jogok meg a másik irányból. Éppen ezért már tettünk is lépéseket annak érdekében, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeinket. Természetesen nem célunk bármiféle hosszabb távú vita generálása, de szeretnénk elérni valami megegyezést, mert a szerződés mindkét fél számára érvényes és kötelező jellegű volt, és mi maradéktalanul betartottuk a ránk eső részét – most mégis mi állunk itt edző nélkül, két hónappal a szezonrajt előtt.
Beszéljünk azért a jó dolgokról is, mert azok is vannak: Bartalis István és Andrew Sarauer maradása például mindenképpen annak mondható, főleg, mert egyik sem volt egyértelmű, így sokáig levegőben is lógott a sorsuk. Hogyan sikerült végül meggyőzni őket?
Az biztos, hogy az edző, főleg a végére egy megosztó személyiség lett, ez nem is titok – éppen ezért természetszerű, hogy voltak, akik szívesen körülnéztek volna máshol is. A két játékos esetét azért különvenném, hiszen Sarzy már a karrierje vége felé jár, nála leginkább az volt a kérdés, akar-e még játszani, vagy sem. Istinél, illetve még egy-két játékosnál egészen más a helyzet. Amikor ilyen lehetősége van a magyar válogatottnak, mint idén, hogy A csoportos vébén mutathatják meg magukat a hokisaink, akkor utána ugyancsak szóba jöhetnek komolyabb megkeresések – különösen az olyanok esetében, akikben meg is van az ambíció, hogy külföldön is bizonyítsanak. Ez történt például Isti esetében is. Azért ő sem fiatal már, mellette ott a család is, ezeket mind-mind mérlegelni kell ilyenkor. Én a magam részéről mindenesetre nagyon örülök, hogy végül arra jutott, lehet ez még egy közösen jól működő történet, és ezt a döntést hozta, hogy a következő két szezonban is velünk marad. Főleg így, hogy látjuk, mennyire gyorsan változnak a dolgok; akár egyik napról a másikra tud egy jól felépített projekt eljutni az ismételten újratervezés fázisába. Persze, ez a cirkusz valahol erről is szól: itt valószínűleg az a meglepő, ha nincs semmi meglepő.
Emellett úgy hírlik, az újonnan épülő Alba Arena munkálatai is a terveknek megfelelően haladnak. Mikor vehetitek birtokba az új csarnokot?
Nekem is az az infóm, hogy gyakorlatilag napra pontosan tartja a kivitelező az ütemtervet, bár szerintem most, a belső munkálatoknál azért elképzelhetők komplikációk. A város döntése lesz, hogy mi mikor költözhetünk be, nekünk ehhez kell majd alkalmazkodnunk. Ha valóban realitás lesz az, hogy a következő szezonban már tétmeccseket játszhatunk az új arénában, akkor időben meg fogjuk vizsgálni, hogyan tudjuk megoldani a leghatékonyabban az átköltözést, de még egyszer mondom, a döntés elsősorban nem a mi kezünkben van. Tavaly ott voltunk Zürichben, láttuk, hogy tőlünk némileg nyugatra is előfordulhat kisebb-nagyobb csúszás egy-egy beruházás során, az pedig már csak a személyes véleményem, hogy a siettetés nem a legjobb módja annak, hogy úgy zárjunk le egy ilyen projektet, hogy minden körülmény a lehető legjobban biztosított legyen játékosnak, szurkolónak egyaránt.
További cikkek
- Kár, hogy nem tudtuk a három pontot megtartani
- Hydro Fehérvár AV19–Asiago 4-3
- Az Asiago ellen nőhet négymeccsesre a fehérvári diadalszéria
- A Fehérvár ismét az ICEHL tabellájának az élén
- Így hozta el a Fehérvár Grazból a pontokat
- Sokkal inkább a saját játékunkra koncentráltunk
- Graz–Hydro Fehérvár AV19 2-6
- A Fehérvár két hét alatt másodszor játszik a Grazcal
- Nyert az első négy az ICEHL-ben