Nem elérhetetlen az NHL előzetes draftlistája sem

A három utánpótlás világbajnokságot megjárt, 19 éves Horváth Donáttal beszélgettünk többek között felemás tavalyi idényéről, új csapatáról, a svéd Leksandról és annak SHL-es edzéseiről, de szóba került a decemberi, hazai rendezésű junior világbajnokság is.

A MAC-ban nevelkedtél, majd 15 évesen már Svédországban játszottál. Két szezont töltöttél a Mjölbynél, egyet pedig a Karlskornánál, 2022 nyarán azonban váltásra szántad el magad, és az észak-amerikai NCDC bajnokságban szereplő South Shore Kingshez igazoltál. Mi állt a döntésed hátterében?

A 2021/22-es szezonban a Karlskrona ifjúsági csapatánál szerepeltem, de gyakran feljátszottam a juniorokhoz. Az U20-as csapat azonban a szezon végén kiesett a Nationellből, vagyis az élvonalból, én pedig nem akartam a másodosztályban folytatni.Volt egy amerikai próbajáték-lehetőségem, ami jól is sikerült, így felvettek a South Shore Kingshez.

Amerikában az NCDC-csapatban kezdtél, a szezont azonban eggyel lejjebb, a USPHL Premierben fejezted be. Mi történt kint?

Jó kezekbe kerültem kint, jól is ment a hoki, majd a junior világbajnokság után – ami nekem remekül sikerült – hozott a csapat három új hátvédet. Nem kaptam annyi játéklehetőséget, mint amennyit szerintem érdemeltem volna. Megállapodtunk az edzőkkel, hogy akkor inkább játszom egy lentebbi ligában 30 perceket, mint hogy az NCDC-ben csak 5-8 percek jussanak nekem. Az utolsó egy hónapban, illetve a playoffban a Premierben szerepeltem, látszódik azért, hogy egy kevésbé erős liga, mint a Tier II-es NCDC, természetesen mindenki feljebb akar kerülni.

Biztos sokan feltették már a kérdést, de milyen az amerikai juniorbajnokság egy svédhez képest?

A pályaméret kisebb Amerikában, így sokkal határozottabb az előre játék, nem a korongbirtokásra épül a támadás. A svédek nem dobálják be a támadóharmadba a korongot, míg Észak-Amerikára inkább az a jellemző. Mindkettő sajátossága a nagy sebesség és a fizikális játék. Nekem mindkét játékstílus fekszik, azt csinálom, amit az edző kér. De ha választhatok, akkor inkább szeretem megtartani a pakkot, és nem eldobálni, élvezem a pontos passzokra épülő korongkihozatalt.

A hoki mely elemeiben tudtál a legtöbbet fejlődni a tengerentúlon?

Fizikálisabb lett a játékom, de gyorsultam, és úgy érzem, technikailag is képzettebb lettem. A játékszituációkban viszont kevésbé sikerült előrelépni, nem játszottam eleget, ami bosszant, elvégre mégiscsak mérkőzésen lehet a legtöbbet fejlődni. Egyénileg jól össze tudtam tenni magam szárazon az erőnléti edzőnkkel.

Nemrégiben visszatértél Svédországba, a következő szezonban a legutóbbi juniorbajnokságban döntőt játszó Leksand játékosa leszel. Honnan jött a lehetőség?

Sok más magyar játékoshoz hasonlóan én sem kaptam meg az amerikai vízumot. Volt több megkeresésem is Svédországból, a Leksandra esett a választás. Szimpatikusak voltak, egy nagyon erős klubhoz szerződöm. Már itt vagyok két hete, az első héten csak az SHL-es csapattal edzettem, most ők elmentek egy Hockey Classics nevezetű tornára. Nagyon meglepett, hogy nyolcadik hátvédként kezeltek, ráadásul egy bekk éppen le is sérült. Nemsokára jönnek az U20-as felkészülési mérkőzések is. Szereposztás egyelőre még nem történt, majd az edzőmeccsek után fog kikristályosodni, kire milyen szerepet szán a stáb. Az előrejelzések alapján, úgy gondolom, fontos szerepet kaphatok. Szeretnék idény közben 1-2 alkalommal feljátszani az SHL-be, amit csak akkor érdemelhetek ki, ha képes leszek kiemelkedni az U20-as csapatból. Leksand egy pici város, itt mindenki hokifan, nagyok az elvárások a vezetőség és a játékosok felé. Szerintem nem lenne túlzás megismételni a tavalyi eredményt, és ismét sokáig eljutni a juniorbajnokság rájátszásában.

Mikor leszel elégedett az idei éveddel?

Céljaim között szerepel a magyar felnőttválogatott-behívó, meg szeretném mutatni magamat. Olyan U20-as szezont szeretnék összerakni, amire amerikai és európai csapatok is felfigyelhetnek, hogy jövőre könnyű legyen egy amerikai egyetemi, vagy egy európai profi ligás szerződéshez jutni. Nem elérhetetlen szerintem Hadobás Zétényhez hasonlóan az NHL előzetes draftlistájára való felkerülés sem, nagy lehetőség áll előttem.

Július végén te is ott voltál a kanadai ifjúsági válogatott elleni barátságos mérkőzésen. Hogy sikerült számodra az a mérkőzés, mit vársz a decemberi hazai rendezésű junior divízió 1/A-s világbajnokságon?

Én személy szerint sokkal gyengébb mérkőzésre számítottam. Ugyanazt tudom elmondani, mint amit a csapattársaim is megtettek az elmúlt napokban: jól összeállt a csapatunk, mindenki érezte, hogy nagy lehetőségről van szó, nem mindennap játszhatunk Kanada ellen. Jól álltunk bele a mérkőzésbe, két harmadon át bírtuk a tempót, majd elfáradtunk. Nekem szerintem jó meccsem volt, el tudtam ültetni az emberek fejében, hogy számolhatnak velem a jövőben. A 2004-2005-ös korosztály nagyon ígéretes, U14 óta minden tornánkon jól tudtunk teljesíteni, egy összeszokott brigádról van szó. A tavalyi teljesítményünknél jobbak lehetünk idén, akár a dobogó vagy a feljutás sem elképzelhetetlen. Nem lehet túl nagyot álmodni!