Hideg sör, forralt bor, magyar kolbász cseh módra

Ha már megvan a jövő évi, csehországi vb menetrendje, részletesen bemutatjuk a gazdag hagyományokkal bíró és méltán népszerű cseh jégkorongot – a sorozat nyitó darabja, a történelmi áttekintés és a második rész, a csarnokbemutató után folytassuk az ismerkedést a tradicionális (s néhol kevésbé tradicionális) cseh hokis büfékínálattal.

A cseh téli stadionokban a játék mellett talán a büfékínálat a legszínesebb, úticélt akár ez alapján is választhatunk. Országjárásunk nagy része 2016-2019 között történt, ám kevéssé valószínű, hogy a színvonal és a választék sokat változott volna azóta. Jellemzően természetesen az újabb csarnokokban számítsunk gazdagabb vacsoralehetőségre, ezekben több hely van ugyanis a konyhának-kiszolgálásnak.

Minden csarnokmenü alapja a csapolt sör, sült kolbász párosítás – még a harmadosztályban is. Ki tudja, nem tartozik-e a licencben leírt követelmények közé?! A legtöbb első osztályú arénában szponzori szerződés alapján Radegast sört csapolnak, igen barátságos áron. Nem tartozik a legkiválóbb cseh komlólevek közé, de nincs is vele gond. Néhány multifunkcionális arénában (Prága, Brno), és az alacsonyabb osztályokban a helyi söröké az elsőbbség. Nagy választékra ne számítsunk, a legtöbb helyen a klasszikus világos járja, ha minél több fajtát akarunk kóstolni, a meccs előtt, vagy utána tegyük ezt: a csarnokok környékén és a belvárosból oda vezető úton mindig akad erre lehetőség. Már a bejárat előtt is találkozhatunk italosstandokkal, ahol a forralt bort (svařené vino, svařák) is választhatjuk. Tud ám olyan hideg lenni télen – a régebbi csarnokokban olykor odabent is…

Ami a kolbászt illeti: a márka, az elkészítés módja változhat, ám mindenhol nagyon finom, jó minőségű rozskenyér jár hozzá, s természetesen az öntetek közül is választhatunk. Sok helyen többféle kolbászt is árulnak, a hagyományos mellett a cigarónak nevezett vékonyabb változat a leggyakoribb; de Plzeňben például feketét is rendelhettünk krumplis lepénybe csavarva, miközben egy rúdon sorakoztak sütésre készen a hosszabb alapanyagok. A magyar kolbász híre Csehországba is eljutott, sőt Hradec Královéban piros-fehér-zöld színű papírlapra kiírva hirdették. Akkora volt az ételválaszték, hogy nem maradt erőnk megkóstolni, feltételezzük, a csípősebb változat kapta ezt az elnevezést. A legfinomabb helyi recepttel Přostějovban találkoztunk, viszont a szertartást illetően Zlíné az elsőség.

A csarnok előtti napsütötte teraszon itt várt ránk az igazi látványkonyha. Egy kéménykéből füst tört föl, hamar megoldódott a rejtély: többszintes kolbászsütő. Egy hatvan év körüli tengerészpólós, kinyűtt mackónadrágos, szakállas ember sütötte és hordta a kolbászokat. Talán már akkor is ő volt itt, amikor pár évtizedig Gottwaldov volt a város neve… A sor gyorsan haladt, akár a menzán, ugyanis a kenyeret, ketchupot és mustárt mindenki maga vételezte. Így senki sem marad le semmiről!

Túllépve a sör-kolbász párosán, nézzünk körül alaposabban. Bár igen messze esik itthonról, például Litvínovban, ahol az előcsarnokban a mérkőzés előtt egy órával hatalmas tepsi jelent meg, két részre osztva. Az egyik felében káposztás hús sült, a másikban pirított krumpli. Itt sem kellett attól tartanunk, hogy zónaadagot kapunk a pénzünkért. Plzeňben a csarnok előtt valóságos streetfood-fesztivál zajlott, az ötféle kolbászon kívül ehettünk akár kürtőskalácsot is, odabent pedig többfajta klasszikus étel mellett egy KFC is várta az éhes drukkereket. Brnóban a nyarat a főtt kukorica idézte. Prágában, az O2 Arénában még az eltévedéstől is védik a nézőt: eligazító táblák jelzik, melyik büfé hány méterre és melyik irányban található. Dönthetünk a csirkére, pizzára vagy a kolbászra szakosodott standok mellett, de a krumpliételek kedvelői sem panaszkodhatnak. A nálunk is ismert tócsni (bramboráčky) egyébként több csarnokban is megtalálható, Česke Budějovicében például zöldséges változata (zelnák) is kapható volt.  A már említett Hradec Kralovéban a magyar kolbász megkóstolása után keressük a kondérokat! Az egyikben pörkölt főhet, a másikban húsos nokedli. Nem csoda, hogy ketten is alig bírtunk vele. Liberecben azt számoltuk, hogy szinte minden meccsre jut az idényben másfajta étel. Ez elsősorban az Ázsia-étteremnek köszönhető, ahol a kínai konyha valamennyi ismert fogása fellelhető. December elsején jártunk itt, így éppen a játékosok képeivel díszített adventi naptárakat is árultak, a számokkal ellátott ablakok mögé kis csokikat rejtve.

A kisebb, hidegebb csarnokokban a büfé egyben melegedőként is szolgál, sokszor a pálya végében helyezkedik el, így a fázósabbak onnan is nézhetik a mérkőzést. A Letňany Praha csapatának otthonában külön színfoltként a pincérek fekete-fehér csíkos bírómezben szolgálnak fel. Ami nekünk jólesett több helyen is, hogy mint külföldiek, különösen kedves kiszolgálásban részesültünk, kihozták az asztalunkhoz a rendelést, nem kellett a pult mellett várnunk, amíg elkészült az étel. A magyar szóra (főleg olyan turistamentes kisvárosokban, mint Chomutov és Litvínov) felkapták a fejüket a szurkolók.

Klasszikus kocsmát a csarnokokba építve keveset találtunk. Hodonínban hangulatos a Zimák bár (a név szójátékként jelenti a zimankót és a jégcsarnokot is), Jíhlavában nagy a tömeg és a vidámság, Kopřivnicében pedig a bejáratnál az egyik törzsvendég érkezésünket látva egyből szolgálatba helyezte magát, mint behívóember. Pardubicében viszont az arénától nem messze, az osztályozó utolsó meccse után, amit a hazai csapat sikerrel vett, nagy buli közepébe csöppentem, minthogy a kocsma emeletén volt a szállásom. Beszélgetés helyett azon az este inkább a dalok és a kurjongatás volt műsoron, az asztalon táncolással kísérve. Derűsen szemléltem az eseményeket, a második sörömnél már elmesélték az ünneplés apropóját, amikor pedig kiderült, hogy én is a meccsen voltam, rögtön részese lettem az estének.

S végül: ha fáradtan érkeznénk a meccsre egy egész napos városnézés-sörözésből, a vasútállomásokon elmaradhatatlan kávéautomaták az előterekben kínálják az olcsó, frissítő fekete italt.

(A sorozat vendégszerzője cseh hokirajongó olvasónk, Szeidl István, lányával valamennyi cseh Extraliga-csarnokot kipipálta.)

fotók: a szerző felvételei