A múlt az múlt, innentől csak rajtam áll, hogy újra bizonyítsak

A nemzeti együttesbe hosszú idő után visszatérő Vay Ádám, valamint a felnőttválogatottban debütáló Kovács Alex is elmesélte érzéseit a Sárközy-emléktorna felvezetéseként.

A nyáron az Alpesi Ligából a szlovák Extraligába visszatérő, Poprádon 11 meccsen 5 győzelem és 6 vereség mellett 89,2%-kal dolgozó 29 éves hálóőr több, mint négy hosszú esztendő után öltheti magára ismét a címeres mezt.

Négy év után újra a válogatottban, adja magát a kérdés, milyen érzések kavarognak benned?

Felüdülés újra itt lenni a srácokkal, rendkívül boldog vagyok emiatt.

Szerinted miért pont most hívott be újra a stáb, valamit másként csinálsz edzéseken, vagy csak arról lehet szó, hogy Poprádon jobban szem előtt vagy?

Ez jó kérdés, látod, magam sem tudom rá a választ. Egyszerűen most jött el annak az ideje, hogy újra megnézzenek, újra felkelthettem az érdeklődést az edzőkben, vajon mire lehetek képes. Végre megint eljött az én időm, el kell fogadni most már azt, ami a múltban történt, innentől kizárólag rajtam a sor, hogy bizonyítsak.

Legutóbb, amikor itt jártál, még a fiatalabbak közé tartoztál, mostanra viszont a keret egyik legrutinosabb tagja vagy. Jár ez nagyobb nyomással esetleg, automatikusan megváltozott ezáltal az öltözőben betöltött szereped is?

Mindenféleképpen! Az idősebbeknek kutya kötelességük terelgetni a fiatalabbakat, fontos, hogy iránymutatást adjunk számukra. És kapusként néha rá is kell szólnom az újoncokra, ha nem úgy lövik meg a korongot, ahogy nekem tetszik. Általában hangot is adok ennek, tudtukra adom, hogy erősebben kellene tüzelni (nevet). Szerencsére eddig mindenki megfogadta a tanácsaimat.

Mik az első benyomások a stábról, még erősen az ismerkedési fázisban tartotok?

Persze, nagyon sok új játékos érkezett az összetartásra, számomra is rengeteg még az új arc, úgyhogy a jégen kívül is nagy hangsúlyt fektetünk egymás megismerésére – ugyanez elmondható a stábtagok viszonylatában is.

Kicsit az Extraligára kanyarodva: két éve döntőt játszott a Poprád, most a 9. helyen álltok, nagyon sűrű a mezőny előre és hátra is. Miként értékeled az eddigi teljesítményedet?

Egyénileg statisztika alapján eléggé ingatag a produktumom. Fontos megtalálnunk csapatszinten azt az utat, ami lehoz minket a hullámvasutozásról, egy kiegyensúlyozott győzelmi szériára lenne szükségünk – nap mint nap ezért dolgozunk. Azt ugyanakkor nyugodtan elmondhatom, hogy szerencsére remek légkör uralkodik Poprádon, jól érzem magam az öltözőben, és sok minőségi játékost mondhatok a csapattársamnak.

Az idén az Újpesttel szárnyaló Kovács Alexnek még tavalyelőttről van egy meccse az U25-ösnek elkeresztelt nemzeti csapatból, az idén 12 meccsen 7 egységet gyűjtő 23 éves támadó a felnőttválogatottban a mostani Sárközy-emléktornán mutatkozhat majd be (leghamarabb pénteken).

Milyen érzés most itt lenni? A rosszul sikerült tavalyi szezon után mondhatjuk, hogy idén eddig minden meseszerűen alakul számodra?

A tavalyi esztendő valóban nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük, viszont az előszezonban végig azon dolgoztunk, hogy idénre kiköszörüljük a csorbát. Szerencsére eddig tényleg minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, remélem, ez így is marad a végéig.

Remekül megy a játék egyéni és csapatszinten is: Kiss Patrikkal együtt hatodik helyen álltok a csapat házi pontlistáján, a magyarok közül pedig Benk András mögött ti vagytok a legeredményesebbek. Az átfogó nyári felkészülés az alapja mindennek, vagy Juurikkala mester személye?

Mindkét szakember, Markus Juurikkala és Kovács Viktor is remekül rendbe szedte a brigádot a hónapok alatt, igazából már a nyáron is körvonalazódott, hogy jó útra tértünk. Kifejezetten összetartó csapattá verbuválódtunk, akik kiállnak egymásért a végletekig – megígérhetem, ugyanígy fogunk harcolni tovább.

Miben rejlik az idei UTE ereje? Más csapatokról néha elmondható, hogy szétesnek, a pályán kívülről viszont úgy tűnik, ti nagybetűs csapatként funkcionáltok. Jobb a kémia az öltözőben idén, akár magyarok és légiósok között is?

Mindenféleképpen, csapatként együtt tudunk működni. Ha ne adj’ Isten az első sorunk nem működik megfelelően, akkor ott a második, harmadik, vagy éppen a fiatalokból álló negyedik egységünk. Mindenki a másikért dolgozik, mindent megteszünk egymásért és a klubunkért.

Mik az első benyomásaid a válogatottról, milyen szerepkörben éreznéd magad a legkomfortosabban a jégen?

Igazából bárhol, nem érdekel, milyen szerepet szánnak nekem. Számomra az a legfontosabb, hogy itt lehessek, és büszkén viselhessem a címeres mezt.

fotók: Vörös Dávid/MJSZ