


Egészen különlegesen festene egy fehérvári fejezet a pályafutásomban
Sebők Balázs a rémálomszerűen induló németországi klubszezon után immár nemhogy a DEL-bennmaradásról, hanem egyenesen a rájátszásról álmodozik, de közben gyakorlatilag pontot tett a volános pletykákra, és a válogatottal kapcsolatos újdonságokról is beszámolt.
A finnországi bő évek után idén a kiesés elől menekülő DEL-es Iserlohn Roostersnél játszó centerklasszisunkat Galló Vilmos és Nemes Márton után ugyancsak az OST-re készülő válogatott edzésén kaptuk mikrofonvégre. 29 éves kulcsjátékosunk szenvedős klubszezonja ellenére a Tüskecsarnokban láthatóan felszabadult és beszédes volt – a végére még egy kötelező szurka-piszka is belefért Hári Jánossal.
Legutóbb éppen az edzőcserétek után adtál helyzetjelentést blogunknak. Mi változott a csapat háza táján Pierre Beaulieu kinevezése óta?
Kellett némi idő, amíg kikecmeregtünk abból a traumatizált állapotból… Személy szerint nem csak engem, hanem a klub összes dolgozóját sokkolta a szörnyű szezonkezdet. A legfontosabbnak végül az bizonyult, hogy fejben elengedjük a rossz élményeket, mert nyilvánvalóan mentális problémákkal küszködtünk, egyikünk sem felejtett el jégkorongozni egyik napról a másikra. A legjelentősebb változásnak azt a pillanatot mondanám, amikor végre elhittük, hogy igenis jó csapatunk van, ha mindenki a saját tudásához méltón játszik, akkor láthatjuk, mire vagyunk képesek. Aztán, hogy ez a végelszámolásnál majd mire lesz elég, sajnos már nem csak tőlünk függ. Pontosabban de, most picit füllentettem abban az értelemben, hogy a saját eredményeink alakulásáért kizárólag mi vagyunk a felelősek, úgyhogy végül is alapvetően változatlanul a saját kezünkben van a sorsunk.
Az jelenthet-e esetleg bármiféle előnyt a számotokra, hogy Beaulieu korábban éppen annál az Augsburgnál dolgozott, amely jelenleg a legnagyobb riválisotok a bennmaradásért folyó küzdelemben?
Mint a legtöbb ligában, a DEL-ben is rettentő gyorsan változnak a keretek összetételei, tehát azóta már az Augsburg is más játékosokkal dolgozik – szóval az edzőnk már nem ismerheti annyira a rivális Panther játékszisztémáját. Az viszont nyilvánvalóan óriási segítség, hogy jól ismeri a ligát, hogyan játszanak ellenfeleink, s pontosan tudja, mi szükségeltetik ahhoz, hogy egy csapat megőrizhesse az élvonalbeli tagságát. Most már tényleg a helyes útra tértünk, innentől az segíthetne a legjobban, ha bármely tabellariválisunkat magunk mögé tudnánk utasítani – higgyétek el, akkor biztosan nekik is megremegnének az ütőik. Mi egész szezonban ebben a helyzetben voltunk, szóval mondhatni, sajnos nekünk ez már nem újdonság, viszont, ha más kerülne ilyen helyzetbe, ráadásul pont néhány mérkőzéssel a vége előtt, akkor gondoljatok csak bele, az mekkora riadalmat okozna.
Ahogy te is említetted, a DEL utolsó pozíciójából várhattátok a nemzetközi szünetet, viszont a 10. és a 14. helyezettet csupán 7 pont választja el egymástól a tabellán, még 8 meccsetek van hátra, ráadásul a három soron következő bajnokiból kettőt éppen a fő tabellariválisaitok ellen vívtok majd. Mik a kilátások a szezon hátralevő részére?
Ha szigorúan csak a formát nézzük, úgy gondolom, akár még a rájátszás is összejöhet – a legutóbbi tíz meccsünk alapján konkrétan a virtuális tabella élén állunk. Hét pontra vagyunk a playofftól, bizakodó vagyok, úgy tűnik, tényleg elkaptuk a fonalat. Néhány hete ez még csak vágyálomnak tűnt, akkor az utolsó előtti csapathoz viszonyítva is 13 pontnyi hátrányunk volt. Most pedig arról beszélgethetünk, el tudjuk-e csípni a rájátszást – ez óriási dolog a szezon korábbi szakaszához képest. Tulajdonképpen ez szolgáltatja a hoki szépségét, mondhatni, ebben a sportágban kizárólag egy dolog állandó: a változás. Éppen ezért rendkívül nehéz megmondani, mire számíthatunk a későbbiekben, hiszen bármi megtörténhet – azon leszünk, hogy a maximumot kihozzuk ebből a történetből, ehhez az előttünk álló sorsdöntő meccseket meg kell nyernünk.
fotó: Iserlohn Roosters
A korábbi csapataiddal folyton ott voltál a tűz közelében, enyhén szólva sem a kiesés elleni harcban szocializálódtál. Tudom, korai még erről beszélni, de előfordulhat, hogy méltatlannak érzed a jelenlegi helyzetedet, és jövőre már nem az Iserlohn csapatát erősíted majd?
A mostani szezon végéig szerződés köt az Roostershez, szóval az biztos, hogy elképzelhetetlen, hogy idén továbbálljak. És amint azt már fentebb is említettem, a maximumot szeretném kihozni a németországi helyzetemből. Emellett bízom a dobogós helyek egyikében a bolzanói vébén. Azt követően viszont, ahogy mondod, el kell gondolkodnom a jövőmről, mert felesleges is lenne tagadnom, hogy jövőre valószínűleg már egy aranyéremért hajtó csapatban szeretnék játszani. Talán nyáron végre egy nyugodtabb periódus következhet, magamba kell néznem egy kicsit, mit is szeretnék igazán – mert ha kínomban szeretnék nevetni, azt mondanám, igazából most is a tűz közelében vagyok, csak ez egy picit félelmetesebb tűz, mint amit elképzeltem, ebben nem sok nyugodtság van… Szóval erre még nem tudnék egyértelmű, letisztult választ adni, mert rettentően sok dolog kavarog a fejemben. De ha szigorú vagy, és ebben a pillanatban kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, több mint valószínű, hogy jövőre olyan csapatnál szeretnék játszani, ahol nem érhet ennyi negatívum.
Immáron 15 esztendeje taposod a légióséletet, mennyire vágyódtok már haza a feleségeddel?
Őszintén szólva folyamatosan gyötör a honvágy, de a sors furcsa fintora, hogy közben meg a külföldi létet is rettentően élvezem. Elvégre ha nem szeretném, nem maradtam volna tovább… De soha ne mondd, hogy soha, bármi megtörténhet, nem tudhatjuk pontosan, mit hoz a jövő.
Nem kerülgetem tovább a forró kását: Sebők Balázs kapcsán minden évben felvetődik a Fehérvárra szerződés lehetősége. Ezt kezelhetjük jövőbeli tényként, jelesül, hogy nem is annyira az a kérdés, meg fog-e ez valósulni, hanem inkább az, hogy mikor?
(széles mosoly) Helyes felvetés, igen… Kijelenthető, ebben egészen biztos vagyok. Hári Janival és Erdély Csanival beszéljük már egy ideje, mennyire jó lenne együtt Székesfehérváron jégkorongozni. Egészen különlegesen festene egy fehérvári fejezet a pályafutásomban. Summa-summarum, valószínűleg erre sor kerülhet a jövőben – hogy pontosan mikor, még nem tudom, de remélhetőleg egyszer biztosan ott leszünk az előbb említett formációban.
Az idei szezonban most jöttél először a válogatotthoz, mik az első benyomásaid az új szakmai stábról?
A Szilassy Zoltán, Kiss Dávid duót senkinek sem kell bemutatni, és Don is már régóta a szövetség kötelékébe tartozik. Egyedül a kapusedzőnk új, Daniel Goller, vele nem dolgoztam még együtt korábban. Ami egyből szemet szúrt, hogy nagyon jó hangulat uralkodik az öltözőben, szóval egyelőre csak pozitívumokról tudok beszámolni – bár az is igaz, alig vagyok még itt huszonnégy órája. Igazán boldog úgyis akkor leszek, ha a tétmeccseinket behúzzuk majd.
Most is a jól megszokott Hári-Galló-Sebők támadótriót fogjuk látni, vagy új szerepet talált ki nektek a stáb?
Az már kiderült, hogy a kérdésedben említett triót ezúttal megbontja a szakvezetés, mivel eggyel kevesebb center áll most a rendelkezésünkre. Szóval a selejtezőkön most nem ebben a felállásban fogunk rohamozni – talán nem is egetrengető probléma, hiszen Jancsi már évek óta azt hajtogatja, nem szeret velem együtt játszani (nevet).
Szerinted ki ellen lesz a legnehezebb dolgotok?
Ez tök klisének fog hangzani, de mindegyik csapat ellen izzadságszagú mérkőzésre számítok. Elvégre a spanyolokat nem ismerjük, igazából nem nagyon tudjuk, tőlük mire számíthatunk. Azt ellenben pontosan láttuk a ljubljanai vébén, mire lehetne képesek a litvánok. A japánok ellen pedig mindig nehéz, ráadásul egy mérkőzésről beszélünk, ahol bármi megtörténhet. Azt vallom, minden összecsapásra ugyanúgy kell készülni, ha nem így teszel, bárki ellen könnyen bajba kerülhetsz.
fotó: Vörös Dávid/MJSZ
Az olimpiai selejtezőtorna budapesti harmadik fordulójának programja:
Február 8., csütörtök, 15:00: Litvánia–Japán
Február 8., csütörtök, 18:30: Magyarország–Spanyolország
Február 9., péntek, 16:30: Spanyolország–Japán
Február 9., péntek, 20:00: Magyarország–Litvánia
Február 10., szombat, 16:30: Litvánia–Spanyolország
Február 10., szombat, 20:00: Japán–Magyarország
A magyar válogatott kerete a februári olimpiai selejtezőtornára:
Név | Szül. év | Klub |
Kapusok | ||
Bálizs Bence | 1990 | Sparta Sarpsborg (NOR-1.) |
Hetényi Zoltán | 1988 | DEAC |
Vay Ádám | 1994 | HK Poprad (SVK-1.) |
Hátvédek | ||
Falus Ádám | 2001 | FEHA19 |
Fejes Nándor | 1999 | Gyergyói HK |
Hadobás Zétény | 2003 | Visby/Roma (SWE-3.) |
Horváth Milán | 2001 | Briancon (FRA-1.) |
Kiss Roland | 1999 | Hydro Fehérvár AV19 |
Ortenszky Tamás | 2002 | HCV Martigny (SUI-2.) |
Pozsgai Tamás | 1988 | BJAHC |
Stipsicz Bence | 1997 | Hydro Fehérvár AV19 |
Csatárok | ||
Erdély Csanád | 1996 | Esbjerg (DEN-1.) |
Galló Vilmos | 1996 | Linköping HC (SWE-1.) |
Hári János | 1992 | Hydro Fehérvár AV19 |
Horváth Bálint | 1999 | Briancon (FRA-1.) |
Mihály Ákos | 1999 | Hydro Fehérvár AV19 |
Nagy Gergő | 1989 | FTC-Telekom |
Nagy Krisztián | 1994 | BJAHC |
Nemes Márton | 2005 | Mora IK (SWE) |
Németh Kristóf | 2002 | Hydro Fehérvár AV19 |
Sárpátki Tamás | 1994 | Gyergyói HK |
Sebők Balázs | 1994 | Iserlohn (GER-1.) |
Sofron István | 1988 | SC Csíkszereda |
Terbócs István | 1996 | Hydro Fehérvár AV19 |
A magyar válogatott stábja:
Szövetségi kapitány: Don MacAdam
Edzők: Szilassy Zoltán, Kiss Dávid
Kapusedző: Daniel Goller
Csapatorvosok: Dr. Karácsony Atilla, Dr. Rybaltovszki Henrik
Fizioterapeuták: Hubay Zsombor, Antal Dénes
Felszerelésmenedzser: Nagy József
Csapatvezető: Szilágyi Levente
Technikai koordinátor: Závodszky Szabolcs
Sportpszichológus: Dr. Németh Gergely
Férfi szakágvezető: Végh Benedek
Erőnléti edzők: Ács Ferenc, Puskás Sándor
További cikkek
- A tavaly bronzérmes dánok ellen kezdünk az U20-as vébén
- Az osztrákok elleni meccs után keretet hirdettek Ladányi Balázsék
- Dániában lesz az olimpiai selejtező főpróbája
- Norvégiába utaznak az U18-asok
- Németh Zalán: Az éremszerzés idén nagy bravúr lenne
- Olaszország ellen duplázik a férfiválogatott
- Harminckét játékos reménykedhet a bledi vb-szereplésben
- A bohócozástól a C-betűs mezig
- Itthon az előszobában is mindig gólt akart ütni