Magyarország–Litvánia 7-1

Litvánia egy váratlan fórgóllal még vezetést tudott szerezni a mérkőzés elején, a végére viszont alaposan megszórtuk a baltiakat.

A jelzett sorokkal és Bálizzsal a kapunkban kezdtünk, a litván kapuban a svéd 4-ben védő Karla állt. A litvánok nyilván a termetüket igyekeztek használni, a kezdés után nem sokkal el is tüntették Némethet, nem fújták be. Az első nagyobb helyzet ezúttal is Mihály Ákosék sorához fűződött, aztán Sebők korcsolyázta körbe védőjét látványosan, Karla zárta a rövidet. Az első sorunk is megvillant, de középen Gallón védekeztek jól, irányítottuk a játékot, az első Bálizs-közbeavatkozásra a 7. percig kellett várni egy éles szögből érkező litván próbálkozásnál. Aztán viszont a 9. percre fordulva jött egy váratlan Németh-kiállítás és egy még váratlanabb litván vezető gól. A kapunk előtt határozatlanok voltunk, Kaleinikovashoz került hátra a korong, a hátrányunk rendezetlenségét kihasználva rátűzte, nem volt egy jó lövés, igazán erős sem, de át akart csorogni az addig jobbára unatkozó Bálizs lábai között (0-1). Baj nem volt, mentünk tovább, hamar jött is a megnyugtató egyenlítés. Előbb Horváth Bálint távoli megpattanója még a vasról hullott le a gólvonal elé, Karla eltakarította, aztán viszont a következő cserében már góllá érett a magyar nyomás: Stipsicz szúrta rá hátulról, a kapusról lejött, előtte Erdély kellemetlenkedett, Galló mindenkit lazán kikerülve beemelte az üres kapuba, 1-1 a harmad felénél. Három és fél perccel később már nálunk volt a megérdemelt előny egy fehérvári koprodukció után: Terbócs szaladt el a jobb oldalon, átdobta a másikra az érkező Mihálynak, aki kapásból, féltérdről bevágta – klubformáját a válogatottra is átmentve már harmadik gólját szerezte a tornán (2-1). Innentől jöttek a góljaink szép ritmusban, a 17. percben megint Terbócs tette be szélről, a kapus határozatlan volt, a melós kaparás eredménnyel zárult, Nemes és Terbócs együttes erővel passzírozták át a pakkot a fekvő Karla fölött, hivatalosan előbbinek adták (3-1). Rögtön ezután előnybe kerültek a litvánok, ez őket zavarta meg jobban: előbb a támadóban egymást ütközte le két játékosuk, majd hátul is eladták a korongot. Ezzel még nem éltünk, de 1:20-szal a vége előtt, már egyenlő létszámnál egy nagyon okos kapu mögüli Erdély-visszapassznál fogalmuk sem volt a litvánoknak, mi történik, Hári köszönte, beverte a zsugát (4-1).

A középső etap két egymást követő Karla-védéssel indult, aztán a magát ziccerbe hozó Terbócs helyzeténél volt észnél a litván kapus. Jól mentek a soraink, légiósklasszisaink közül Erdély és Galló egy-egy élményszámba menő mozdulatot is megengedett magának olykor, Sebők szokás szerint más dimenzióban korcsolyázott. Negatívumként a kiállításokat lehetett felróni: a nyitó harmad litván fórgólja után a második játékrészben két Sofron-kisbüntetés is volt, a másodiknál mondjuk vendéghelyzetet akadályozott meg tamperei gólkirályunk. A harmad végét megnyomtuk: amikor sebességet akartunk váltani, sokszor úgy járt a korong, mintha előnyben hokiztunk volna, gólig azonban nem sikerült játszani a helyzeteinket. Fél perccel a második szünet előtt egy necces saját kékes Horváth Milán-kereszt után Bálizs még védett egyet, de összességében magabiztosan őriztük az előnyt.

Magyar helyzeteket hozott a záró húsz perc eleje, aztán egy rossz litván cserét kihasználva Hári legjobb éveit idéző szólógóllal növelte előnyünket: a saját térfélről indulva ment át a litván védők között, és a végén pakk is átfért a kapus hóna alatt (5-1). A fehérvári csapatkapitány innentől a közönségnek is játszott, passzolt, cselezett, fórban is vagánykodott. Hátul azért csináltunk néha meredek dolgokat, a harmad felénél Bálizstól kellett bravúr. Az utolsó öt percre kinyílt az olló, előbb emberelőnyben egy ismerős Sofron-bombánál nem volt esélye Karlának, aztán egyenlő létszámnál Kiss Roland is ráemelt egyet a kékről, akadálytalanul kötött ki a semmit sem látó kapus hálójában (7-1). A végén még egy hátrányt kivédekeztünk, szombat este így a várakozásoknak megfelelően a japán válogatottal játsszuk az OST budapesti fordulójának “döntőjét”.

fotók: Vörös Dávid/MJSZ

A litvánok elleni soraink:

Erdély, Hári, Galló
Sofron, Sebők, Mihály
Nemes, Németh, Terbócs
Nagy G., Horváth B., Sárpátki, Nagy K.

Stipsicz, Fejes
Falus, Kiss
Hadobás, Horváth M.
Ortenszky

Bálizs (Vay)

Az olimpiai selejtezőtorna budapesti harmadik fordulójának programja:

Február 8., csütörtök, 15:00: Litvánia–Japán 4-6
Február 8., csütörtök, 18:30: Magyarország–Spanyolország 7-3

Február 9., péntek, 16:30: Spanyolország–Japán 3-6
Február 9., péntek, 20:00: Magyarország–Litvánia 7-1

Február 10., szombat, 16:30: Litvánia–Spanyolország
Február 10., szombat, 20:00: Japán–Magyarország

A magyar válogatott kerete a februári olimpiai selejtezőtornára:

A magyar válogatott stábja:

Szövetségi kapitány: Don MacAdam
Edzők: Szilassy Zoltán, Kiss Dávid
Kapusedző: Daniel Goller
Csapatorvosok: Dr. Karácsony Atilla, Dr. Rybaltovszki Henrik
Fizioterapeuták: Hubay Zsombor, Antal Dénes
Felszerelésmenedzser: Nagy József
Csapatvezető: Szilágyi Levente
Technikai koordinátor: Závodszky Szabolcs
Sportpszichológus: Dr. Németh Gergely
Férfi szakágvezető: Végh Benedek
Erőnléti edzők: Ács Ferenc, Puskás Sándor