Ezt most nem érdemeltük meg

A válogatott egyik A betűsével, Stipsicz Bencével értékeltünk a japán elleni budapesti zárómeccs és a fájó OST-búcsú után.

Kezdjük talán a kiállításokkal, mert abból rengeteg volt: nem csak a japán meccsen, de az első két napon is kaptunk elkerülhető büntetéseket. Mi volt ennek az oka a szigorúbb nemzetközi fújás mellett?

Tény, hogy mások voltak a sztenderdek egy picit, ami önmagában nem gondolom, hogy probléma lenne. Én szeretem, ha sok kiállítás van, de néha én is csodálkoztam, például amikor lefordultam a japán srácról, és befújták – ezeket azért nem szokták. De nem is ez a lényeg, hanem hogy nekünk kellett volna okosabbnak lennünk, hiszen többet volt nálunk a korong, ilyenkor valóban nem kellene ennyiszer kiállíttatnunk magunkat. Csak a támadóharmadban volt szerintem három kiállításunk szombaton, az finoman szólva sem szerencsés. Főleg azért, mert oké, hogy egy-egy gólt lőttek előnyben ők is meg mi is, de nekünk ez a rengeteg kiállítás nagyon megtörte a ritmusunkat. Én úgy éreztem, sokszor öt az ötben is teljesen elvettük tőlük az oxigént, főleg a második harmadban, ezért is nagyon kár, hogy nem tudtunk végig egyenlő létszámban játszani, mondjuk egy-két emberelőnnyel kiegészítve.

A sok emberhátrány ellenére is megvolt a vezetés, mi történt utána, a harmadik harmadban?

Mint mondtam, ők is találtak egy fórgólt, aztán meg a másodiknál össze-vissza pattogott a korong a kapunk előtt, belecsaptak, bement. Nem gondolnám, hogy olyan sok kidolgozott helyzetük lett volna a mérkőzésen, inkább nekünk voltak lehetőségeink, csak éppen nem lőttük be őket.

Mi hangzott el az öltözőben a lefújás után?

Igazából nem sok mindent lehet ilyenkor mondani, nyilván mindenki csalódott volt.

Ezzel a japán csapattal kezdünk majd a bolzanói vb-n is, kulcsfontosságú ki-ki meccsnek ígérkezik, ezek után meg főleg.

A szombati meccs alapján leginkább csak rajtunk múlik majd minden. Még egyszer mondom, öt az ötben szerintem kellőképpen tudtunk dominálni, nagyon kíváncsi lennék az egyenlő létszámos gólhelyzetek számára. Ezeket viszont a világbajnokságon be kell ütni: tudom, mennyire hülyén hangzik, hogy egy lőtt góllal nem lehet meccset nyerni, de tényleg ez az igazság.

A második japán gól után mentetek előre, de kívülről görcsösnek tűnt a játék, átütő erő nélkül.

Szerintem ugyanolyan volt, mint előtte, a helyzeteink sajnos ugyanúgy nem akartak bemenni. Ők persze lendületet kaptak, hogy átvették a vezetést, a vége felé már csak emelgették ki a korongokat, ütötték el, amerre álltak éppen arccal. Amikor egy csapat ennyire betömörül a vezetése tudatában, egyből sokkal nehezebb ellene játszani, nehéz áttörni ezt a fajta védelmet. Akadt néhány jó átlövésünk, nekem is volt egy, ami átcsorgott már a kapus lábai között, de valahogy még megakadt a gólvonal előtt, és a végén Kiss Rolinak is volt egy lövése, ami gyakorlatilag a meglepett kapus nyakánál halt el. De ilyen a jégkorong, ezt most nem érdemeltük meg.

Mit lehet továbbvinni erről a tornáról, elsősorban a vb-re? Elvégre két és fél hónap van már csak hátra Bolzanóig.

A videózások alapján azért sok mindenen lehet majd javítani. Most például lett egy jó videóanyagunk egy olyan ellenféllel, amely ellen többé-kevésbé olyan hokit játszottunk, amilyet kell, és én azt gondolom, ebből sokat lehet majd tanulni. Nyilván az is sokat számít, hogy voltak itt többen, akik először voltak válogatottak, míg másoknak már sokkal jobban berögzültek a különféle elemek, forgások – az újaknak ezek a meccsek, edzőtáborok mindig nagy pluszt adnak. Itt most mindannyian belekóstoltunk kicsit, milyen lesz majd a minimumtempó a világbajnokságon.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ

Az olimpiai selejtezőtorna budapesti harmadik fordulójának programja:

Február 8., csütörtök, 15:00: Litvánia–Japán 4-6
Február 8., csütörtök, 18:30: Magyarország–Spanyolország 7-3

Február 9., péntek, 16:30: Spanyolország–Japán 3-6
Február 9., péntek, 20:00: Magyarország–Litvánia 7-1

Február 10., szombat, 16:30: Litvánia–Spanyolország 2-0
Február 10., szombat, 20:00: Japán–Magyarország 2-1

A magyar válogatott kerete a februári olimpiai selejtezőtornára:

A magyar válogatott stábja:

Szövetségi kapitány: Don MacAdam
Edzők: Szilassy Zoltán, Kiss Dávid
Kapusedző: Daniel Goller
Csapatorvosok: Dr. Karácsony Atilla, Dr. Rybaltovszki Henrik
Fizioterapeuták: Hubay Zsombor, Antal Dénes
Felszerelésmenedzser: Nagy József
Csapatvezető: Szilágyi Levente
Technikai koordinátor: Závodszky Szabolcs
Sportpszichológus: Dr. Németh Gergely
Férfi szakágvezető: Végh Benedek
Erőnléti edzők: Ács Ferenc, Puskás Sándor