Fordítsuk a helyzetet az előnyünkre, és menjünk a feljutásért!
Férfiválogatottunk egy olaszok elleni rendes játékidős sikerrel nagy lépést tehetne a feljutásért péntek este, azzal együtt is, hogy ezen az őrült vb-n semmi sem biztos, és még (majdnem) bármi megtörténhet.
Talán egyetérthetünk abban, hogy a lehető legjobbkor jött a csütörtöki szünnap a szerdán történtek fényében: összeülhetett a válságstáb, lehetett krízismenedzselni, mindenki tiszta vizet önthetett mindenki poharába – az elmondottak alapján ez meg is történt. Csak ismételni tudjuk magunkat: szörnyű, hogy idáig el kellett jutnunk, de most már zárjuk le, ne hátra nézzünk, csak előre, és próbáljunk meg a lehető legjobbat kihozni ebből az egészből.
Az ilyen rapid kríziseket ugyanis jó pszichológiával simán egy csapat előnyére lehet fordítani, és ha ez sikerül, az olyan pluszenergiákat adhat, amit semmi más. Ezzel véletlenül sem azt akarjuk mondani, jó, hogy megtörtént, ami történt, de ha már így alakult, fordítsuk át pozitívba, a magunk javára. A balhé másnapján, miután az érintettek eggyel hidegebb fejjel leültek, és sikeresen tisztázták a dolgokat, Erdély Csanád és Galló Vilmos ugyancsak arra utalt, hogy nyilván nem szerencsés, ami történt, de legalább kijött végre, aminek ki kellett jönnie – remélhetőleg még épp időben –, ami csak összerántotta a brigádot és a csapategységet. Ismerve a srácokat, ez abszolút reális lehet, nem csupán a kötelező tűzoltó-nyilatkozat, nagyon bízunk benne, hogy ez a helyzet, és legközelebb a jégen köszön vissza ma este. Azon polemizálni pedig, hogy most akkor innentől „hivatalosan” is Kiss Dávidék irányítanak-e, momentán tök felesleges, mindenki tudja, hogy gyakorlatilag eddig is ez történt (hál’ istennek), nem ezen fog múlni, nem ezzel kell foglalkozni. Ez a csapat Japán és Dél-Korea ellen megmutatta, mire képes, amikor rend van a fejekben, most neki kell rohanni a házigazdának, és ellenük is megmutatni, mert ez az olasz csapat sem világverő, ezt ezen a vébén is tisztán láttuk. Ne legyen kétségünk, a lelátón ezúttal nem lesz az az óriási hazai fölény, mint ami az eddigi olasz meccseken, mert a mi szurkolótáborunk ugyanúgy oda fogja rakni magát 60 percen át, mint a jégen a csapatunk, és hiszünk benne, hogy együtt igenis sikerülhet a bravúr. A saját kezünkben a sorsunk, hogy megcsináljuk a feljutást, ehhez óriási lépés lenne egy pénteki győzelem.
A romániai csapat az újabb bravúrsikerrel alaposan megkavarta a lapokat délután, elképesztően kiegyenlített a mezőny: a 16 órás meccs előtt úgy állt a dolog, hogy ha jól számolunk, akkor matematikailag még négy csapat is kieshet – mi és románok már nem –, miközben hatból öt(!) meg feljuthat (már csak a dél-koreaiak nem).
Mivel a két 6-1-es vereség után a feljutásért váratlanul két alap játékidős győzelemmel bejelentkező romániai csapattal szemben az egymás elleni eredmény nem nekünk kedvezne pontegyenlőség esetén – márpedig ezek után simán elképzelhető, hogy ők a zárónapon Japánt is tudják ütni –, kulcsfontosságú lenne pénteken megtennünk az első lépést, a többin pedig utána lehetne agyalni, immár az összes mai végeredmény tudatában.
fotó: Vörös Dávid