


Ők a legjobb újonc kapusok a rájátszásban
Nem példátlan az NHL-ben, hogy egy-egy hálóőr elsőévesként vezette Stanley Kupa-győzelemre a csapatát.
A legjobb újoncokat bemutató kétrészes posztunkat a mezőnyjátékosokkal kezdtük. Természetesen a kapusok között is voltak olyanok, akik újoncként is tudtak maradandót alkotni, ám az ő esetükben nem lehet úgy számszerűsíteni a teljesítményt, mint a mezőnyjátékosok esetében. Sorrendet ezért itt nem állítunk fel, csak az NHL modern érájától, azaz 1943-tól számítva, időrendben haladva felidézzük a legjobbakat.
Frank McCool mindössze két évet töltött az NHL-ben, de ez is elég volt ahhoz, hogy beírja magát a Toronto történelmébe. Az 1944/45-ös alapszakaszt közepesnek mondható 24-22-4-es mérleggel zárta, a rájátszásra azonban megtáltosodott. A playoff első körében a Maple Leafs 4-2-es összesítéssel búcsúztatta a Montrealt, a döntőben pedig 4-3-ra verte a Detroitot. McCool a playoff 13 mérkőzésből nyolcat megnyert, ebből négyet shutouttal, amiből három jutott a Red Wings elleni fináléra.
A Montreal 1971 tavaszán szinte a semmiből húzta el Ken Drydent a gyengélkedő Rogie Vachon helyére. Dryden március 14-én mutatkozott be az NHL-ben és hat alapszakasz-mérkőzés elég volt ahhoz, hogy kiharcolja a kezdő státuszt: a hat találkozón mindössze 9 gólt kapott és valamennyit megnyerte vele a Canadiens. A Dryden-show ezután a rájátszásban is folytatódott. A Montreal az első körben kiejtette a címvédő Bostont, a másodikban a Minnesotát, a döntőben pedig 7 meccsen múlta felül a Chicagót. Dryden akkoriban kimagasló 3-as kapottgól-átlaggal és 91,4%-os védési hatékonysággal zárta az egyenes kieséses szakaszt.
Kicsit kilóg a sorból Steve Penney, aki 1984-ben a Montreal negyedik számú kapusaként került a reflektorfénybe. A Canadiens 80 meccsen 75 pontot gyűjtve éppen csak bejutott a rájátszásba az Adams-divízió negyedik helyén. A Habs szurkolóinak nem voltak vérmes reményei, de Penneyvel először kisöpörték a csoportgyőztes Bostont, majd hat meccsen búcsúztatták a Quebec-et. A lendület végül az elődöntőben, a négyszeres győztes New York Islanders ellen tört meg, amely ugyanúgy hat mérkőzésen jutott tovább. Penney végül 2,21-es átlaggal és kerek 91%-os hatékonysággal zárta a rájátszást újoncként.
Csak két évet kell ugrani az időben, a helyszín pedig ismét Montreal, ahol egy király született 1986-ban Patrick Roy személyében. Roy szó szerint mindent vitt abban az évben: bekerült az év újonchatosába, megnyerte a Stanley Kupát és újoncként a vitrinbe tehette a rájátszás legjobbjának járó Conny Smythe-trófeát, mindezt egy közepesnek sem mondható alapszakaszt követően (3,36 GAA, 87,5% SVS). A rájátszásban aztán egészen elképesztő formajavulást mutatott be Roy. A Canadiens a négy fordulóban mindössze öt meccset veszített el, miközben az akkor 20 éves cerberus a kapottgól-átlagát 1,93-ra vitte le, a hatékonyságát pedig 92,3%-ra emelte, ráadásként pedig új NHL-rekordot felállítva 15 mérkőzést nyert meg a playoffban.
Egy évvel később, 1987-ben a Philadelphia hálóőre, Ron Hextall produkált hasonló számokat a playoffban. Újoncként 37 meccset nyert az alapszakaszban, ebből 35-öt a rendes játékidőben. Majd jött a rájátszás, ahol a Flyers kiverte a Rangerst, majd az Islanderst, az elődöntőben a címvédő Montrealt, a döntőben pedig csak 7 meccsen maradt alul a Wayne Gretzky vezette Edmonton ellen. Hextall 15 győzelemmel beállította Roy NHL-rekordját, és annak az öt játékosnak lett az egyike, aki a vesztes csapatból kapta meg az MVP-nek járó Conn Smythe-trófeát.
A következő nagy debütálásra majdnem két évtizedet, egészen 2006-ig kellett várni. A lockout utáni első évben a Carolina azzal a Cam Warddal vágott neki a rájátszásban, akinek mindössze 14 meccs jutott az alapszakaszban Martin Gerber árnyékában. Ward azonban élt a lehetőséggel és 15 győzelemmel, közte 2 shutouttal járult hozzá a Hurricanes végső győzelméhez. Ward főleg hazai pályán volt félelmetes, amit a 10-3-as mérleg, az 1,85-ös gólátlag és a 93%-os védési hatékonyság is bizonyít. Ward ezzel a teljesítménnyel kiérdemelte az MVP-címet is.
A Pittsburgh 2016-os diadalmenetéből alaposan kivette a részét Matt Murray. Az akkor 22 éves hálóőr mindössze 13 meccset játszva szorította ki a kezdőből a veterán Marc-Andre Fleuryt. Akárcsak elődei, ő is 15 sikerrel zárta a rájátszást, amihez 92,3%-os védési hatékonyság, valamint 2,08-as gólátlag párosult. Érdekesség, hogy egy évvel később, az első teljes szezonjában ismét főszereplővé lépett elő, hiszen a Pittsburgh megvédte a címét. Az Ottawa elleni konferenciadöntőben került vissza a vasak közé és nemcsak ezt a szériát nyerte meg vele a Pens, hanem a Nashville elleni finálét, ahol az utolsó két mérkőzést kapott gól nélkül hozta le. Összességében 1,7 volt a kapottgól-átlaga és majdnem 94% a hatékonysága.
Az utolsó kiemelkedő kapusteljesítmény Jordan Binnington nevéhez fűződik. 2018 decemberében mutatkozott be az NHL-ben és a szezon hátralévő részében a St. Louis 32 meccsből 24-et megnyert vele. A rájátszásban aztán folytatódott a Binnington-show: a Blues kiverte a Winnipeget, a Dallast és a San Josét, a döntőben pedig a Boston múlta felül egy hétmeccses párharcban. A Blues minden győztes meccsén Binnington védett, így 16 sikerrel nemcsak NHL-rekordot, de egy újonccsúcsot is felállított.
További cikkek
- Történelmi sikert ért el a Seattle
- Kár, hogy nem tudtuk a három pontot megtartani
- Hydro Fehérvár AV19–Asiago 4-3
- Hadobás Zétény gólpasszt jegyzett
- Hosszú sorozatot zárt le az Islanders
- Az Asiago ellen nőhet négymeccsesre a fehérvári diadalszéria
- Anders Sorensen a Chicago új edzője
- Igor Sesztyorkin lett a valaha volt legjobb fizetett kapus
- A Galati kiütötte a Gyergyót