Hét új taggal bővült a Hockey Hall of Fame

A játékosok közül a Pavel Dacjuk, Shea Weber, Jeremy Roenick hármast, a hölgyek közül a Natalie Darwitz, Krissy Wendell-Pohl duót, a szakvezetők közül pedig a David Poile, Colin Campbell párost választották be a halhatatlanok közé.

A torontói székhelyű múzeum 18 fős bizottsága összeült, hogy megszavazzák, kik kerülhetnek be idén a Hockey Hall of Fame-be. A szabályzat szerint a halhatatlansághoz a voksok 75%-át kellett begyűjtenie egy-egy személynek, illetve évente maximum 8 fővel bővülhet a névsor: négy férfi és két női játékossal, illetve két szakvezetővel, vagy egy-egy szakvezetővel és játékvezetővel. A szavazatok leadása után a bizottság elnöke, a korábbi kiváló csatár, a 708 gólig jutó Mike Gartner jelentette be az új tagok névsorát, akiket hivatalosan november 11-én iktatnak majd be.

A három beválasztott férfi játékos közöl egyértelműen Pavel Dacjuk futotta be a legfényesebb utat. A teljes karrierjét a Detroit alkalmazásában töltő center 2001-től 2016-ig szolgálta az autóvárosi franchise-t, amelynek tagjaként 2002-ben és 2008-ban is Stanley Kupát nyert. Dacjuk egyéni elismerésekben szenvedett hiányt: 2008 és 2010 között zsinórban háromszor kapta meg a legjobban védekező csatárnak járó Selke-trófeát, 2006-tól 2009-ig pedig egymás után négyszer is ő kapta a legsportszerűbb sztárnak járó Lady Byng-díjat. Dacjuk az alapszakaszban 953 mérkőzésen 918 pontot (314 gól, 604 gólpassz) gyűjtött, amihez a rájátszásban hozzátett még 157 találkozón 113 egységet (42 gól, 71 gólpassz). Miután elhagyta az NHL-t, 2017-ben Gagarin Kupa-győztes lett a KHL-ben az SZKA tagjaként. Az orosz válogatottal 2012-ben világbajnokságot, 2018-ban olimpiát nyert, így tagja Triple Gold Clubnak.

Shea Weber 2005 és 2021 között korának egyik leggólerősebb és legponterősebb hátvédjének számított. A Nashville Predators és a Montreal Canadiens egykori játékosa 1038 találkozón 589 pontot (224 gól, 365 gólpassz) szerzett, amit a playoffban további 42 (18 gól, 24 gólpassz) ponttal toldott meg 97 fellépésen. Az egykori bekk kétszer került be az év csapatába (2011, 2012) és kétszer a második legjobb hatosba (2013, 2014). Weber a másfél évtizedes karrierje során a kanadai válogatott alapemberének számított. A juharleveles válogatottal 2010-ben és 2014-ben olimpiai aranyérmet nyert, 2007-ben világbajnokságot, 2016-ban pedig világkupát.

Jeremy Roenick 1988 és 2009 között az NHL egyik legjobb power forwardja volt. A Chicago Blackhawks, a Phoenix Coyotes, a Philadelphia Flyers, a Los Angeles Kings és a San Jose Sharks egykori centere azon kevesek egyike, aki elérte a félezer gólos határt. Karrierjét 513 góllal és 703 előkészítéssel fejezte be 1363 találkozón, amit a playoffban még 122 ponttal (53 gól, 69 gólpassz) egészített ki 154 összecsapáson. A Team USA tagjaként két ezüstérmet szerzett: 1991-ben a Canada Kupán, 2002-ben pedig a téli ötkarikás játékokon.

A Natalie Darwitz, Krissy Wendell-Pohl kettős mindkét tagja a Team USA alapemberének számított az ezredforduló után években. Darwitz 2002-ben és 2006-ban ezüstérmet, 2010-ben pedig bronzot szerzett a téli olimpián. A világbajnokságokon már sikeresebb volt: itt 5 ezüst mellett három aranyat nyert és 2008-ban a torna legjobb csatárának választották. Wendell-Pohl 2006-ban és 2010-ben nemcsak Darwitz csapattára volt az amerikai válogatottban az olimpián, hanem a kapitánya is. 2005-ben, amikor a Team USA története során az első világbajnoki címét szerezte, Wendell-Pohl kapta az MVP-címet.

David Poille 1977-ben kezdte az NHL-es karrierjét még az Atlanta Flames tagjaként helyettes GM-ként. 1982 és 1995 között a Washington GM-je volt, majd két év pihenést követően, 1997-ben elfogadta a Nashville hívását és ugyanezt a pozíciót töltötte be 2023-ig. A general managerek között övé az NHL-rekord 3075 mérkőzéssel és 1533 győzelemmel. Regnálása 38 idényében csapatai összesen 29 alkalommal jutottak be a rájátszásba.

Colin Campbell 1985-től van benne az NHL körforgásában. A Detroit és a New York Rangers szakmai stábjában dolgozott, sőt utóbbi klubbal 1994-ben Stanley Kupát nyert másodedzőként. 1998-ban fogadta el a liga hívását és a hokiműveletek igazgatóhelyettese lett. Nevéhez számtalan szabálymódosítás és technológiai újítás fűződött az elmúlt két és fél évtizedben, amelyek jelentősen hozzájárultak a jégkorong fejlődéséhez.