Jó volt látni, mit várnak el egy első körös draftostól az NHL-ben

Ahogy arról korábban is írtunk, óriási megtiszteltetés érte Papp Kristófot, a magyar válogatott fiatal csatárát, aki három napig részt vehetett a St. Louis Blues Development táborában. Az A csoportba jutást érő gólt szerző csatárunk egy picit ünnepelt idehaza, majd készségesen állt a Jégkorongblog rendelkezésére, hogy a tengerentúli élményeiről meséljen.

Elsőként mit jelentett neked az, hogy meghívtak egy edzőtáborba? Mikor és kitől értesültél róla? Illetve mekkora lökést ad ez neked az NHL-es álmok felé, hogy részt vettél egy ilyen eseményen?

Ez egy nagyszerű visszajelzés volt, elsősorban azért, mert látszott, hogy jó irányba haladok a karrieremmel. Három héttel a tábor előtt tudtam meg, éppen nyaraltunk, amikor felhívott az egyik edző, hajnali egykor. Megkérdezte, hogy ha álmos vagyok, visszahív másnap. Mondtam neki dehogy, próbáltam nyugodt maradni. Aztán hívott másnap megint, közölte, hogy várnak St. Louisba. Óriási dolog volt, arra készültem, hogy megismerhetek olyan development edzőket, GM-ket, akikkel még nem találkoztam soha. Nagyon izgalmas volt már az is.

Tudták a többiek, hogy ki vagy, honnan jöttél? Esetleg volt, aki gratulált ahhoz, hogy az A csoportba lőtted a magyar válogatottat?

Igazság szerint nem ismertem senkit sem a srácok közül, de aztán gyorsan belelendültünk, senki nem tudta rólam sem, hogy ki vagyok. Szép lassan azért mindenkivel megismerkedtem. Igaz, néztek rám, hogy a magyar válogatottban játszom, de azt nagyjából tudták, hogy feljutottunk az A csoportba, és sokan gratuláltak nekem. Ez nagyon jó érzés volt.

Hogyan zajlott a tábor? Láttam volt például teniszezés, egyéb csapatépítő tréning? Milyen munkát végeztetek el?

Sok csapatépítő volt, főzőverseny is volt, ez a teniszezés is egy érdekes játék volt, kikapcsolódtunk és azért is, hogy megismerjük egymást. De nagyon sok programon vettünk részt. Ahogy reggel felébredtünk, jöttek a különböző tréningek, kondik, skills, meg médiatréning, de a jeges edzések is izgalmasak voltak, 5 az 5, 4 a 4 és 3 a 3 elleni játékok.

Hogyan érezted magad a többiek között? Erőben, gyorsaságban partner tudtál lenni?

Erőben és gyorsaságban, mentálisan is jól éreztem magam közöttük. Úgy éreztem, hogy totálisan jó tempóban vagyok, még feljebb is tudtam volna menni, mert azért ezeknek a srácoknak a többsége fiatalabb is volt, mint én. A meccses részen sem volt semmi baj a tempómmal, gólpasszokat is adtam. A góllövés most kimaradt, de a helyzetek megvoltak, van ilyen, hogy épp nem megy, de ezzel semmi gond nem volt. Szerintem jó benyomást keltettem.

Első körös draftosokkal készültél. Milyen volt közelről a hoki Otto Stenberggel, Dalibor Dvorskyval, vagy a mostani 1/16-os Adam Jiricek mellett hokizni?

Adam nem volt ott, mert épp sérült volt, de jó volt Stenberggel és Dvorskyval is együtt korcsolyázni. A legérdekesebb talán az volt őket figyelve, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyeket a scoutok keresnek, amikor ilyen játékosokat választanak ki. Szóval nagy tanulsága volt a tábornak ez a része is.

Mondj egy pár szót az egymás elleni meccsről is, hogyan ment neked a játék?

Nem izgultam túl a dolgot. Gyorsan ment a játék, megtartottam a korongot, amikor kellett, gyorsan tudtam lépni, amikor kellett. A korongtartásban, vagy a játékszervezésben is jó dolgokat sikerült csinálnom. Játszottam szélsőt és centert is, centerként hoztam a bulikat is, szóval abszolút elégedett voltam a teljesítményemmel.

Hogyan váltatok el a klub vezetőitől? Mit mondtak, milyen instrukciókat adtak?

Sajnos nem volt lehetőség személyesen beszélni a vezetőkkel, volt olyan, aki szinte az edzés után egyből ment a repülőtérre. Még páran maradtunk egy extra éjszakát. Egyéni értékelésre már nem volt idő. Most az ügynökömtől várom, hogy valami tájékoztatást adjon arról, hogy milyen véleménnyel voltak rólam.