Ausztrál válogatott lehet a háromszoros magyar bajnok csatár

Popovics Patrik a Miskolci Jegesmedvékkel háromszor ért a csúcsra, a harmadik szezonját tölti Ausztráliában, később edző szeretne lenni, de előtte még bemutatkozna a Mighty Roosban.

A miskolci Popovics Patrik a 2006-tól 2017-ig – egy budapesti kitérőt leszámítva – végig a Miskolci Jegesmedvéknél  játszott a MOL Ligában, ahol háromszor nyert bajnoki aranyérmet. Az U18-as és az U20-as válogatottban is szerepelt, négy korosztályos világbajnokságon volt ott. A 2010-es, debreceni divízió 2/A-s junior vb-n éppen csak lemaradt a feljutásról a britek mögött. Somogyi Balázs és Bartalis István mellett – harmadik legeredményesebb magyarként – 17 pontot termelt. Aztán négy évig sokat nem lehetett róla tudni, majd Ausztráliában, Brisbane-ben tűnt fel. Most a Jégkorongblognak mesélt az elmúlt hét évéről.

2017-ig Miskolcon hokiztál, 33 alapszakasz- és 17 playoffmeccsen is játszottál, háromszoros magyar bajnok voltál, aztán hirtelen eltűntél a hokipalettáról. Mi történt?

Hú, de rég volt már a 2017-es év. Az utolsó három szezonunk jól sikerült, sok mindent megnyertünk. Utólag jöttem rá, hogy már nem voltam motivált, nem volt meg az a szenvedély, mint korábban.  Voltam az U20-as csapat vezetőedzője, azt nagyon élveztem, és dolgozhattam a felnőttek mellett is, így megismertem az érem másik oldalát is.

Aztán 2021-ben jött az ausztráliai kaland. Hogyan történt mindez?

Megismerkedtem a párommal, aki Ausztráliában élt. Először, amikor látogatóba voltam, nem sokat, mindössze öt meccset játszottam a Rampage-ben, majd 2022-ben kapott a város egy franchise jogot az AIHL-be, és megalakult a Brisbane Lightning. Részt vettem én is a próbajátékokon, és az egyik import pozíciót nekem adták.

Brisbane-be kerültél, előbb a PHL-s Rampage, majd a félprofinak számító Lightning hokisa lettél. Tavaly 12 pont, idén már 15-nél jársz. Ezek szerint sikerült gyorsan beilleszkedned?

Igen, itt könnyen és gyorsan megy a beilleszkedés, ez köszönhető az emberek mentalitásának is. A csapattársak nagyon segítőkészek, pláne a külföldiekkel. A tavalyi szezon picit nehezebben kezdődött, mert volt egy csuklótörésem nem sokkal a rajt előtt, ezáltal nehezebben rázódtam bele.

Korábban forrófejű voltál és rengeteget bunyóztál a jégen, utóbbi időben viszont ez elmaradt és többet foglalkozol magával a játékkal. Mi történt?

Úgy gondolom, idősebb lettem, ezáltal érettebb, és rájöttem, hogy jó a balhé, de a játék jobb. Illetve itt légiósként nem az az elvárás, hogy minél többet verekedjen az ember, ez egy másabb szerepkör.

Milyen belülről az ausztrál hoki? Mennyire fontos ez az ott élők számára, mennyien kísérik figyelemmel a meccseiteket?

Belülről keménynek mondanám, ütközős. Nekem tetszik. A színvonala viszont gyengébb, mint az otthoni bajnokság. Úgy látom, hogy egy fejlődésben lévő sportág itt, de azért azt látni kell, hogy a válogatott divízió 2/A-ban szerepel, nagy szó lenne innen egy feljutás.  Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a média- és reklámmegjelenésekre, ezáltal akarják népszerűsíteni a sportágat és még több embert, nézőt behozni, szerintem jó úton járnak, a hazai meccseinken telt ház szokott lenni.

34 éves korában az ember hogyan tervezi a hokikarrierjét, esetleg később is szeretnél közel maradni a sportághoz? És hogy tervezed amúgy a jövődet, visszatérsz, vagy inkább Ausztráliában maradsz?

A 34 csak egy szám, közel nem érzem magam még annyinak és úgy érzem, jót tett ez a pár év játék nélkül, hogy most újra motivált legyek a játék iránt. Később nagy megtiszteltetés lenne játszani a Mighty Roosban, azaz az ausztrál válogatottban, ha megkapom az állampolgárságot. Mindenképpen szeretnék hokival foglalkozni, jelenleg gyerekeket edzek, idén kineveztek U13-as Queensland State főedzőjének, úgyhogy van bőven tennivaló. Jelen helyzetben azt mondom, hogy maradok, mert szeretek itt lenni, de soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.