Amikor Harrison Ford mentette meg a Coloradót

Összeszedtük az NHL történetének legérdekesebb offer sheet-ajánlatait.

Ahogy már beszámoltunk róla, a St. Louis ajánlatot tett az Edmonton két korlátozottan szabadügynökké (RFA) váló játékosáért, a Philip Broberg, Dylan Holloway kettősért. Ez az úgynevezett offer sheet-ajánlat, amelynek röviden az a lényege, hogy az a csapat, amelyiknek a játékosát elvinnék, ugyanolyan szerződést kell, hogy adjon a játékosának, mint az ajánlattevő, ha meg akarja tartani. Ha viszont nem tartja az ajánlatot és lemond a játékosáról, akkor az ajánlattevőnek kompenzációt kell fizetnie.

Az NHL-ben 1986 óta van lehetőség az ellenfelek fiatal játékosainak a lenyúlására. Az azóta eltelt közel négy évtizedben többször változott a kompenzáció szabályrendszere és mértéke, ezt mindig az adott kollektív-szerződés (CBA) szabályozta. A csapatok összesen 44 alkalommal tettek ajánlatot, ebből 12 alkalommal azt követően, hogy bevezették a fizetési sapkát. A csapatok az esetek felében, azaz 22-szer tartották az ajánlatot, 14 esetben elutasították, 4 alkalommal választott bíróság döntött, mint az arbitáció esetében, kétszer pedig felfüggesztették a folyamatot.

Az NHL történetében az első offer sheetet a Chicago adta 1986 augusztusában a Toronto hátvédjére, Gary Nylundra. Az ajánlat három évre szólt összesen 620 ezer dollár értékben, amit a Maple Leafs elutasított, így ellenértékként megkapta a Ken Yaremchuk, Jerome Dupont párost, valamint egy 1987-es negyedik körös választást. Az első “meccselt” ajánlatra egy évet kellett várni, amikor az Edmonton friss kupagyőztes csatárára, Geoff Courtnallra tett ajánlatot a New York Rangers. Az Oilers megadta a Rangers által kínált összeget Geoff Courtnallnak, de a szerződés aláírása után néhány órával Washingtonba cserélte Greg Adamsért.

A következő jelentős offer sheet az NHL történetének egyik legjobb és legkeményebb védőjéhez, Scott Stevenshez kapcsolódik, akire egyedüliként két különböző ajánlat is érkezett. Először 1990-ben, amikor a St. Louis négy évre 5,1 milliót ajánlott a bekknek, ezt azonban elutasította a Washington és helyette bezsebelt inkább 5 (öt!) első körös draft picket. Keserű kicsengés, hogy Stevens egy évvel később már a New Jersey játékosa volt, de ennek okáról kicsit később. Már a Devils alapemberének számított, amikor 1994-ben ismét érkezett rá egy offer sheet – nem meglepő módon a St. Louistól –, ám a fővárosiakkal ellentétben a New Jersey megadta a 4 évre szóló 17 millió dollárt. Ahogy mondani szokás, a többi már történelem: Stevens csapatkapitányként 1995-ben, 2000-ben és 2003-ban is Stanley Kupa-győzelemre vezette a Devilst.

Az offer sheetek éve egyébként 1991 volt, ekkor adták a legtöbb ajánlatot a csapatok, összesen hetet. A hetesben természetesen ott volt a St. Louis Blues is, amely ezúttal a New Jersey ifjú tehetségére, Brendan Shanahanre vetette ki a hálóját. A Blues azonban még nyögte az egy évvel korábbi Stevens-cserét és nem volt újabb öt első körös választási joga, ezért későbbi pickeket ajánlott, plusz a Curtis Joseph, Rod Brind’Amour kettőst. A Devils viszont visszadobta az ajánlatot, azzal a szóval, hogy őket csak Scott Stevens érdekli. A csapatok között patthelyzet alakult ki, így bíróságra került az ügy, ahol a New Jersey javára döntöttek: Shanahant egy az egyben Stevensre kellett cserélni. A csatárzseni négy évet töltött a St. Louisban, majd Detroitba került, ahol háromszor nyert Stanley Kupát.

Az offer sheetek legnagyobb ajánlatát a Philadelphia adta 2012-ben, amikor egy 14 éves, 110 millió dolláros szerződéssel kínálta meg Shea Webert, a Nashville hátvédjét. A legszűkebb elitbe tartozó bekknek a Predators öt nappal később megadta a pénzt, aki ezt követően még négy évet játszott sárga mezben, mielőtt Montrealba cserélték P.K. Subbanért.

A legérdekesebb esetet hagytuk a legvégére, ami 1997-ben történt a Colorado és a New York Rangers között. A Rangers a Vancouverbe távozó Mark Messier helyére akarta leigazolni Joe Sakicot, ezért akkoriban elképesztő összeget ajánlott a centernek: 3 évre 21 millió dollárt, ami most, közel három évtizeddel később is egy igen izmos szerződésnek számítana az NHL-ben. Az élet viszont, egészen pontosan Harrison Ford közbeszólt, aki önkéntelenül is belenyúlt Sakic sorsába és az NHL történetébe, és nem mellesleg megakadályozta azt, hogy a Gardenben összeálljon a Wayne Gretzky – Joe Sakic tengely. A Colorado 1996-ban megnyerte története első Stanley Kupáját, a franchise viszont ennek ellenére pénzügyi kihívásokkal nézett szembe. Akkoriban az Ascent Entertainment egyik leányvállalata, a Beacon Entertainment felügyelte a Coloradót és nem mellesleg ugyanez a cég finanszírozta Harrion Ford legújabb filmjét, amit Az Elnök különgépe (Air Force One) címmel mutattak be a magyar mozik. A filmet 1997. július 25-én vetítették először és 36,4 millió dolláros hétvégi bevételt produkált, év végéig pedig 173 milliót fialt az amerikai mozikban és 315 milliót világszerte. Ezzel az összeggel a negyedik legjövedelmezőbb film volt 1997-ben, a Beacon Entertainmentnek pedig olyan nyereséget termelt, hogy ki tudta fizetni a New York Rangers ajánlatát.

Sakic élete végéig Denverben maradt és 3 Stanley Kupával, 625 góllal, valamint 1641 ponttal, MVP-címmel és Conn Smythe-trófeával zárta a karrierjét.