32/32 – Montreal Canadiens

A rekordbajnok évek óta méltatlanul szerepel saját magához képest és nem látszik, hogy mikor tudna kimászni ebből a gödörből.

A Montreal 2021-ben, a pandémia idején a késő nyárra halasztott rájátszás alatt, mindenki meglepetésére egészen a döntőig menetelt. Hogy ez mekkora anomália volt, azt bizonyítja, hogy a Canadiens a következő három szezonban egyszer sem nyert 31 meccsnél többet, így esélye sem volt a rájátszásba jutásra. Tavaly akkor szálltak ki végleg a versenyből, amikor februárban elcserélték Sean Monahant: ekkor még 20-21-8-as mérleggel álltak, de a következő 11 meccsből csak hármat nyertek. A Habs évek óta azzal a problémával küzd, hogy nem tud támadást generálni, borzasztóan védekezik, nem tud egy használható kapust tenni a vasak közé és nem tudja az ígéretes fiatalokat beépíteni a csapatba.

A Montreal támadószekciójában tavaly csak Nick Suzuki és Cole Caufield játszott elfogadhatóan. Előbbi 33 góllal, 44 előkészítéssel és 77 ponttal mindhárom kategóriában új egyéni rekordot állított fel, míg utóbbi 28 találattal és 65 egységgel végzett. Ám az ő játékuk is kevés volt ahhoz, hogy csapatszinten jelentősen előre lendítse a Canadienst, amely tavaly a lőtt gólok tekintetében a 26, az emberelőnyös játékban a 27. helyen végzett. Hogy igazán kontextusba helyezzük a Habs támadójátékát, meg kell nézni a már említett Monahant, aki úgy lett az ötödik a házi kanadai táblázaton, hogy csak 49 mérkőzést játszott. A nagy kérdés, hogy a 2022-es draft első választottja, Juraj Slafkovsky mikor ébred fel. A szlovák balszélső az első idényében 39 meccsen 4 gólt lőtt, tavaly pedig az első 31 találkozón csak kettőt. Gyakorlatilag már ráaggatták a bust jelzőt, amikor beindult és az utolsó 51 meccsen végül 42 (18+24) pontot szerzett. Ha ez a feltámadás nem a véletlennek köszönhető és Slafkovsky tudja ezt a szintet tartani, akkor Suzuki, Caufield párossal kiegészülve egy nagyon ütős hármast tudnának alkotni. A szlovák szélső mellett a másik nagy kérdőjel Patrick Laine. A korábbi második helyen kiválasztott, még mindig csak 26 éves finn igazi vajkezű csatár, aki azonban megrekedt a fejlődésben. Állandó sérülései miatt a Winnipeg lemondott róla, Columbusban két év alatt sem találta meg a helyét, ráadásul megjárta a játékosok rehabilitációs programját. A Montreal elhozta Ohióból és ezzel dobott neki egy mentőövet, de ha nem válik be a rekordbajnoknál, akkor Laine valószínűleg örökre kiírja magát az NHL-ből. Amennyiben az első sor összeáll és Laine is magára talál, akkor reálisan nézve nemcsak az 5 az 5 elleni játékban, hanem az emberelőnyös szituációkban is nagyot léphet előre a Canadiens, ami remélhetőleg a táblázaton is látható lesz majd.

A Montreal védelme az elmúlt szezonban látványosan küszködött, amit alátámaszt az, hogy senki sem érte el a az 50%-os Corsi értéket. Sajnos teljesen normális dolognak számított, hogy az ellenfelek 4-5-6 góllal megszórták a Habs éppen aktuális kapusát. Sokatmondó adat, hogy a védelem 22 alkalommal kapott legalább 5 gólt, ami bűnrossz védekezésre utal. A helyzeten nem sokat javít a Montreal legjobb védője, Mike Matheson sem, aki alapjában véve támadó felfogású. Matheson 62 egységgel a csapat harmadik legeredményesbbje volt, de a -24-es mutatója sok mindent elárul a hatékonyságáról a saját harmadában. A védelem legfontosabb embere Kaiden Guehle lehet, akiben olyannyira bíznak, hogy a nyáron megkínálták egy hatéves 33,3 millió szerződéssel. A Guehle mellett két fiatalt, Lane Hutsont és Logan Mailloux-t emelnénk ki, akikből az egyik biztosan ott lesz a idénnyitón, de azon sem lepődnénk meg, ha az edzőtáborban mindketten kiharcolnának maguknak egy – egy helyet a kezdőben. Ebben az esetben valószínűleg Arber Xhkaj kerülne a partvonalra, aki hiába közönségkedvenc, egyelőre nem a látványos védekezésével, hanem az öklével szerzett magának hírnevet. Hutsont és Logan Mailloux esetében ráadásul nemcsak a jobb védekezési skill billenti a mérleget feléjük Xhkajjal szemben, hanem az is, hogy támadásban is sokkal jobban használhatóak, mint csapatbeli riválisuk.

A tavalyi borzalmas védekezés mellett nem meglepő, hogy a Montreal kapusai jó közepes számokat hoztak. A statisztikákat most inkább hagyjuk is, a lényeg, hogy a Cayden Primeau, Sam Montembeault, Jake Allen hármasból két utóbbi védett a legtöbbet, de a trade deadline előtt Allent a New Jerseybe cserélték, így a kezdő szerepét valószínűleg Montembeault kapja meg. A 27 éves cerberus a hatodik idényét kezdi majd meg, de még egy szezonban sem kezdett 40-nél többször. Ez idén egész biztosan változni fog, így vele szemben az a nagy kérdés, hogy a nagyobb felelősséget és a több terhelést hogyan fogja elviselni.

A Montreal minden bizonnyal javulni fog saját magához képest és izgalmasabb és látványosabb hokit fog játszani, mint tavaly, de meglepetés lenne, hogy ha ezzel együtt is a playoff – vonal közelébe végezne. A mérlegük valahol 50% körül lesz, ez pedig nagyon kevés egy olyan csoportban, ahol ott a Boston, a Tampa, a Toronto és a címvédő Florida, valamint a rájátszásba visszavágyó Detroit. A legvalószínűbb, hogy a Canadiens szurkolóinak még legalább 2-3 évet kell várnia ahhoz, hogy ismét az egyenes kieséses szakaszban lássák a kedvenceiket.