32/32 – Nashville Predators

A Nashville olyan bevásárlást rendezett a nyáron, hogy egyértelműen a Stanley Kupa egyik titkos favoritja.

A Nashville a 2017-es elvesztett finálé óta csak egyszer nem jutott be a rájátszásba, így bátran kijelenthető, hogy stabil playoff – csapatról van szó. Tavaly Filip Forsberg élete szezonját nyújtotta, miközben Ryan O’Reilly, Gustav Nyquist és Luke Schenn is nagyot alakított, így a Preds nem támaszkodott annyira Juuse Saros kapusra, mint általában. A szezon közepén volt egy lejtmenetük, de aztán egy 18 meccses pontszerző sorozattal visszajöttek a rájátszás térképre és ott is maradtak. Ebben a szezonban azonban kilépnének a középszerűségből, amihez nem akármilyen neveket igazoltak. Lássuk is!

A korábbi sikeredző, most már GM munkakörben tevékenykedő Barry Trotz a szabadügynök piac első napján ledobta az atombombát: kezdésként behúzta Tampa Bay volt kapitányát Steven Stamkost, majd leigazolta a Vegas csatárát, a Conn Smythe – trófea győztes Jonathan Marchessault, akikkel óriási fegyverarzenált adott Andrew Brunette kezébe. Egészen biztos, hogy mindkét játékos bőven kap majd jégidőt 5 az 5 ellen és emberelőnyben is, ezért benne van a pakliban, hogy ketten együtt simán bepakolhatnak 60-70 gólt. Ezt még úgyis mondjuk, hogy mindketten új csapatba kerültek, be kell illeszkedniük, meg kell szokniuk az új környezetet és az új társakat, ami idő telhet, de meglepő lenne, hogy ha ez látványosan visszavetné a teljesítményüket. Ahogyan már a bevezetőben említettük a csapat magja már adott és ebből a magból Forsberg tavaly 48 góllal és 94 ponttal vette ki a részét. Előbbi új franchise – rekord, utóbbi pedig a második legjobb eredmény, amitől csak Roman Josi szerzett korábban többet (96). Látható tehát, hogy ez a mag a két új játékossal és Josival kiegészülve az egész NHL egyik leghalálosabb támadószekciója lehet.

Ha már megemlítettük a Nashville svájci kapitányát, kanyarodjunk a védelem felé. Josi nemcsak a támadásból hanem a védekezésből is kiveszi a részét, és ugyanez igaz a Nashville harmadik nagy nyári szerzeményre, Brady Skjeire is. A 30 éves bekk hét évre kötelezte el magát a country fővárosába, de sokkal fontosabb vele kapcsolatban, hogy a személye óriási mélységet ad a Predsnek, mind támadásban, mind védekezésben. Elég csak arra gondolni, hogy az az elmúlt három évben átlagosan 13 gólt szerzett és 40 pont felett végzett. Két ilyen támadópotenciállal rendelkező bekk mellet a védelem többi tagjának lényegében tényleg csak a védekezéssel kell majd foglalkoznia, ahová bármikor be tud segíteni Ryan O’Reilly. Az első sor centere a liga egyik legjobban védekező csatára, korábbi Selke – trófea győztes és ugyanezt a pluszt jelenti a hátsó hatosnak, mint Josi a csatároknak. Ha a védelem esetleg elbukna, akkor utolsó mentsvárként ott van Juusse Saros, aki évek óta a liga egyik legjobb kapusa. Rendkívül megbízható, óriási stabilitást ad és ráadásként a végtelenségig terhelhető, hiszen az elmúlt három szezonban mindig pályára lépett legalább 64 mérkőzésen, ezért is teljesen érthetetlen, hogy pályafutása során miért csak egyszer került be a Vezina – trófea év végi három döntőse közé. Hogy mennyire kivételes képességű és mennyire fontos láncszeme a csapatnak jól érzékelteti, hogy a jövőre lejáró szerződését már most meghosszabbította a klub újabb nyolc évvel, egészen 2033-ig.

Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert Saros hosszabbítása pillangóhatást véltott ki. A Predatorsé volt a liga egyik legjobb kapusprospectje, Jaroszlav Aszkarov, aki Saros leláncolásával gyakorlatilag minden esélyét elvesztette azzal, hogy a közeljövőben a csapat első számú hálóőre legyen. Ha ez nem lett volna elég, az orosz nyakára hozták Scott Weddewoodot, jelezve, hogy idén is csak a farmban számítanak rá. Aszkarovnak ez már sok volt, cserét kért és néhány napon belül az ujjáépülő San Joséban találta magát, ahol bizonyíthatja a képességeit.

Végezetül ejtsünk szót Andrew Brunette-ről a Nashville edzőjéről. Az 51 éves szakembernek ez lesz a harmadik idénye vezetőedzőként az NHL-ben: az elsőben a Floridát alapszakasz – győzelemre vezette, – még a Tkachuk – éra utolsó évében -, amivel Jack Adams – trófeára is jelölték. Egy év szünetet követően elfogadta a Nashville ajánlatát és rögtön 47 győzelmet szerzett a reguláris részben, ami tanúsítja, hogy a legjobbak között több, mint 1100 meccset lehúzó hokis a palánk túloldalán is otthonosan mozog. Érti a szakmát, kapcsolatot tud teremteni a feltörekvő fiatalokkal és befutott veteránokkal, valamint be tudja építeni a fiatalokat, ha a helyzet úgy kívánja. Ilyen erősítéseket követően pedig most azt várják tőle, hogy olyan csapatot gyúrjon össze, amely tényező lehet a végelszámolásnál. Ha a Nashville megnyerné a Stanley Kupát az valahol hatalmas meglepetés lenne és valahol mégsem az a játékosállományt tekintve. Legyen elég annyi, hogy a Nashville jelenleg az NHL sötét lova a Stanley Kupa elhódításának szempontjából.