A gyerekek aktuális képességeihez kell igazítani az edzéseket

A volt fehérvári közönségkedvenc, sokszoros válogatott, Tersánszky Ödön-díjazott, még mindig csak 34 éves Orbán Attilával beszélgettünk az általa létrehozott és vezetett Icehockeypro57 egyéni képességfejlesztő projekt részleteiről.

2019-ben fejezted be profi játékoskarrieredet, majd Hatvanban tűntél fel. Hogyan kerültél a Gigászokhoz?

Hatvan előtt Kiskőrösön is voltam, ám jött a covid-járvány. Szerencsére több lehetőségem is adódott, de úgy éreztem, hogy vidéken tudom leginkább kamatoztatni a tapasztalataimat. Vidéken nagyobb kihívásokkal találkozik az ember, mint például az eszközök hiánya vagy az, hogy különböző korosztályok együtt edzenek. Célom az volt, hogy minél több területen kipróbáljam magam, ezért dolgoztam a legkisebbektől az U25-ösökig, lány- és fiúcsapatokkal egyaránt. A mi kis világunkban magyar bajnokok lettünk, pedig előtte csak a 9-10. helyről indultunk. Emellett a Szent István Sportiskolai Általános Iskolában is segítettem a gyerekek jégkoronggal való megismertetésében. Ezek az évek rengeteg tapasztalatot adtak, és megerősítettek abban, hogy a jövőben is a magyar jégkorong fejlesztéséért dolgozzam.

Honnan jött az Icehockeypro57 projekt ötlete?

Hatvanban három évet voltam, közben kitaláltam, hogy elitképzést szeretnék indítani. Mindenbe beleástam magam, menedzser sulit is végeztem. Szőke Attilának köszönhetően Hatvanban mindenbe beleláthattam, a tornarendezésektől kezdve egészen a mérkőzésekre történő eljutás megszervezéséig. Négy éve indult az Icehockeypro57, az elmúlt egy évben már csak a magánképzésemet csináltam. Nemrégiben megkeresett a MAC, és most nekik is bedolgozom.

Miről szól a projekted, mivel foglalkoztok?

A nyár folyamán hat edzőtábort szerveztem, plusz minitornákat és minicamp-eket, illetve hétköznap is edzettünk. 240 gyerek fordult meg a kezeim alatt, minőséget szeretnék adni, ezért a létszám 25 gyerekre van korlátozva. Az edzés tematikájától függően 3-8 edzőt hívok: a vezető-, a pálya- és a kapusedző mellé skill edzőket. Fontos, hogy egy edző hány gyerekre figyel, folyamatosan javítjuk a hibákat. Sok fiatallal, válogatott játékosokkal dolgozom, akik elismerik a munkámat. Széles edzői stábunkhoz idén csatlakozott Birta Levente és Schwartz Gergő, mindketten Észak-Amerikában folytatják játékospályafutásukat, valamint Király Olivér és Franyó Krisztián is. Azáltal, hogy nálam tartanak edzéseket, példaképek lehetnek a fiatalabb korosztálynak, miközben nekik is sokat ad az egész. Szezon közben is vannak minicamp-jeink, ugyanolyan maximum 25 fős felállásban, két jeges és két száraz edzéssel. Az edzőtáborokban mentáltréning is van, pszichológus is segíti a gyerekeket. 12 éves kortól már érdemes külön csatár- vagy védőedzéseket tartani, specializálódni kell a poszthoz, és tudatosítani kell, hogy mit miért csinálunk, nálunk erre is meg van a lehetőség. Amatőröknek is tartunk felzárkóztató korcsolyaedzéseket, valamint mini tornákat is szervezünk U8-tól egészen U18-ig és kiscsoportos edzéseket is tartunk maximum 8-10 fős létszámmal, valamint egyéni képzéseket is. A legtöbb edzés Pesten van, Pesterzsébettől Óbudáig, Dunaújvárosban – ahol élek – száraz lövőedzéseket tartok.

Mennyire vagy leterhelve?

Szinte mindent én csinálok a projekt szervezése és megjelenése kapcsán, emellett videókat készítek, és ott vagyok a jégen is. Nyáron például volt olyan hét, amikor 30 edzést tartottam, az elég kemény volt. Van olyan is, amikor egész napos edzéseket csinálunk, a holtidőben pedig beszélgetünk, támasz vagyok a gyerekeknek. Karsai Ferkóval nyomtunk ilyen edzéseket nyáron, két száraz edzést tartottunk, voltunk uszodában, majd mentünk jégre is. Egy 15 éves srácról van szó, aki nagyon ügyes, és lassan beérik. Próbálom én is képezni magam, voltam Németországban, tavaly kiutaztam a finn Jokerithez megnézni néhány korábbi tanítványomat. Czabafy Matyi volt a K-Espoonál próbajátékon, de végül a Jokeritet választotta, most ott korosztályos csapatában az egyik top védő, míg Karsai Ferenc finn korosztályos bajnok lett, és egy korosztállyal feljebbi edzéseken is részt vesz. Megnéztem az edzéseket U8-tól egészen a felnőttekig a top 3 finn klubnál. Láthattam, hogyan működik a rendszer a világ egyik vezető hokikultúrájában. Nagyon inspiráló volt, hogyan fejlesztik a gyerekeket már az egészen fiatal korosztályokban is. A legfontosabb számomra, hogy az edzéseket a gyerekek aktuális képességeihez igazítsam. Nem ragaszkodom merev gyakorlatokhoz, ha látom, hogy valami nem működik, akkor azon változtatunk. A célom az, hogy a gyerekek hiányosságait fokozatosan pótoljuk, és megelőzzük, hogy ezek a hiányok később komoly hátránnyá váljanak. Ár-érték arányban Magyarország az egyik legjobb képzést nyújtó ország, ezt kell kiegészíteni az egyéni képzéssel.

Milyen a hangulata az edzéseidnek, mik a visszajelzések, milyen a kapcsolatod a szülőkkel?

Nálunk családias a hangulat, és segítséget akarok nyújtani. Sokszor felhívom a szülőket, elmondom, mi volt rossz, tanácsokat adok, például hogy nézzenek meg ilyen-olyan meccset a tévében, bármikor konzultálhatnak velem. Fontosnak tartom, hogy a szülők is jobban megértsék a sportágat, ezért igyekszem rendszeresen beszélgetni velük is. Számomra fontos, hogy a szülők támogassák a gyerekeket a fejlődésükben, és tisztában legyenek azzal, hogy milyen úton haladunk. Ezen kívül a fegyelem is fontos eleme az edzéseinknek. Az öltözői rend például azért lényeges, mert ha a gyerekek ott rendet tudnak tartani, az a pályán is visszaköszön. Illetve a telefont el kell tenni, előre kell köszönni. Ezek apró dolgok, de sokat számítanak a fejlődésükben.

Milyen modellt követ a projekted? Melyik nemzet vagy szervezet játékosfejlesztéséhez álltok a legközelebb?

Az Elite Skills Clinic programunkkal kezdünk nemzetközivé válni, fiatalok jönnek Svájcból, Olaszországból, Németországból, de akár a közeli helyekről is, mint Szerbia vagy Erdély. Ez nagy megtiszteltetés számomra, és fontos visszajelzés, hogy ennyien járnak hozzánk. Egy magyar modellt akarok kidolgozni, ezért képzem magam. Sajnos itthon nem jellemző, hogy a gyerekek maguktól edzenének, nem készülnek otthon, pedig pályán kívül a munka 60-70%-át el lehet végezni. Egy-egy szituációban 3-4 lehetséges megoldást kell tudni, így csökken a hibalehetőség. A gyerekek vagy dolgoznak ezen maguktól, hogy meg tudják oldani, vagy lemaradnak.

Foglalkoztok fiatalok játékosközvetítésével külföldre. Kivel álltok kapcsolatban, és milyen bajnokságokba sikerült kijuttatni eddig magyar fiatalokat?

Több ügynökséggel dolgozunk együtt. Van, amikor csak átadom a gyereket, rajtam keresztül eljuthat amerikai iskolába, támogatással, ösztöndíjjal, attól függően, milyen szintet szeretne: színvonalas egyetemen tudnak tanulni, és mellette hokizni. A másik inkább az európai vonal: szezon közben a fiatalok külföldi csapatok edzéseihez csatlakozhatnak, megbeszéljük, melyik ország tetszene nekik. A legtöbb játékos nem alkalmas arra, hogy később kimenjen külföldre, ha utánpótláskorban nem volt kint. Nemcsak azért kell kimenni, mert jobb a hoki vagy a liga, hanem azért is, mert később nem fogják kivinni, ha nem ismerik, nem beszéli a nyelvet. Senki se éljen tévhitben: aki 17-18 évesen nem játszik kiemelkedő utánpótlásbajnokságban vagy felnőttben, az később nem lesz jégkorongozó. Ha ebből akar megélni, akkor jóval többet kell beletenni, ismerni kell az ügynököket, hogy meglegyenek a kapcsolatok. Persze van olyan, hogy menet közben egy-egy csapat keres játékost üres helyre, és akkor hívnak, de ez nagyon ritka. Magyarországon belül is közvetítünk játékosokat. Meg kell találni a csapatot és a pozíciót, ahol a játékos fejlődhet. Mielőtt elkezdtem volna dolgozni a MAC-nál, már korábban is küldtem hozzájuk sok gyereket, mert az egyik legjobb hazai munka folyik ott. Aki jár hozzám, azt próbálom így is segíteni és egyengetni az útjukat.

Mi a hosszú távú tervetek? Hová szeretnétek eljutni a közeljövőben? Mennyire tudtok együttműködni más egyéni képességfejlesztő műhelyekkel, vagy a jégkorong szövetséggel?

Az egyik hosszú távú célom, hogy minél több gyerek részesüljön minőségi képzésben Magyarországon. Az a vágyam, hogy a jégkorongos közösség növekedjen, és minél erősebbé váljon. Az egyéni képzés nagy hiánycikk volt itthon, ezért örülök, hogy ezen a területen is fejlődést hozhattam. Folyamatosan dolgozom új projektek kidolgozásán, mert szeretném, ha minél több szülő és gyerek részesülne ebből a képzésből. Az álmaim között szerepel, hogy egyre több gyerek számára biztosítsunk olyan környezetet, ahol minden igényt kielégítve tudnak fejlődni. Az MJSZ-szel való együttműködés is fontos része a terveimnek, mert hiszem, hogy közösen érhetjük el a legjobb eredményeket a magyar jégkorongban. A célom mindig az, hogy a magyar hokit támogassam és segítsem annak fejlődését. Az álmom, hogy együttműködjünk a klubokkal és a válogatottal, ebben van a jövő, hiszen ez a modell működik külföldön is, és ez jelenti a szintlépést. Szükség van arra is, hogy a szülők információkat kapjanak arról, hogyan egyengethetik gyermekeik karrierjét. Nemcsak a skill képzés fontos, hanem az edzők és szülők “képzése” is, valamint a játékosközvetítés fejlesztése és ennek összehangolása. Ha valaki nem jár folyamatosan skill képzésre és komoly tornákra, valamint nem építi ki a kapcsolatot az ügynökségekkel, akkor az út nem lesz járható. Tudatosan kell játékosokat felépíteni, U12-ig minden skillt meg kell tanulni, és a jelenlegi jégidőbe ez nem fér bele. Minden korosztályra lebontva megvannak a jégkilométerek, ha ez nincs meg, akkor mínuszban leszünk.

Az Icehockeypro57 szervezetről bővebben az alábbi oldalon tájékozódhatnak.