32/32 – Utah HC

Az Atlanta 2011-es megszűnését követően történt ismét relokáció az NHL-ben.

Az Arizónából egy állammal arrébb költöző Coyotes elmúlt 12 esztendőben, 11-szer ugyanazt az eredményt hozta: lemaradt a rájátszásról. Nem lehet azonban azt mondani, hogy valami nem mozdult meg a Coyotes utolsó szezonjában, hiszen 36 győzelmet szereztek, ami a legtöbb volt a 2018/19-es idény óta. Ez a fellángolás és az új környezet talán adhat egy olyan lökést a Utahnak, hogy ismét visszakerüljön a rájátszás térképére.

A Coyotes tavalyi állományából összesen nyolcan lépték át a 40 pontos határt, akikből háromnak is megvolt a félszázas küszöb. Miért is jó ez a HC szurkolóinak? Egyrészt azért, mert láthatóan megvolt a balansz a csapatban, másrészt azért, mert mind a nyolc játékosnak élő szerződése van a következő szezonra. A nyolcas legerősebb tagja természetesen továbbra is Clayton Keller, aki idén 76 ponttal zárt, de az elmúlt két idényt figyelembe véve 160 meccsen 162 pontot gyűjtött, azaz az elitnek számító pont/meccs átlag felett végzett. Ám nemcsak Kellerre kell majd figyelni, hanem az elmúlt két – három évben folyamatosan fejlődő Mattias Macceli, Dylan Guenther, Barrett Hayton trióra, amelynek egyik tagja sem idősebb 24 évnél. És akkor még nem is említettük a tavaly bemutatkozó Logan Cooley, Sean Doan párost akiből ugyanúgy pont/meccs játékos lehet, mint Kellerből. Az NHL-t ismerők biztosan felkapják a fejüket a Doan névre és jól is teszik, hiszen Sean nem más, mint a franchise-ban több, mint másfél ezer meccset lejátszó legendás Shane fia. Doan Jr. ráadásul nem is hozott szégyent az ajára, hisze tavaly 11 meccsen szerzett 5 góllal és 9 ponttal mutatkozott be, azaz technikailag továbbra is újoncnak számít majd.

A játékosok fejlődése André Tourigny-nak köszönhető, akit hagytak dolgozni, ő pedig egyre többet hozott ki a játékosaiból, ugyanis az ő fejlődésük egyenes arányban volt a csapatéval: amíg három éve csak 57, két éve már 70, tavaly pedig 77 ponttal zártak, azaz a fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Tourigny remekül formálta és formálja a csapatot. A húzóemberek mellé ráadásul kiváló two-way csatárokat pakolgathat, Nick Bjugstad, Lawson Crouse és Jack McBain személyében, amivel órásira nőtt a fegyvertára.

Az Utah legjobb hátvédje kétségkívül Sean Durzi, aki a csatárokhoz hasonlóan az elmúlt három évben folyamatosan fejlődött és egy-két éven belül ligaszinten is simán top 10 lehet. A további előrelépésben biztosan sokat segít majd neki, hogy ettől a szezontól kezdve azzal a Mihajil Szergacsovval játszhat majd párban, aki két Stanley Kupát nyert a Tampával. De nemcsak az orosz bekk erősíti majd a hátsó hatost, hanem a New Jerseytől megszerzett John Marino is, aki a top védőpáros mögött inkább védekezési feladatokat fog ellátni. Érdemes lesz figyelni a Juuso Välimäkit is, akit még a Calgary tett szabadlistára 2022-ben. A finn bekk rögtön 34 ponttal nyitott a gyenge Coyotesban, és bár tavaly sérülések miatt visszaesett a teljesítménye, nem lenne meglepetés, hogy ha idén még a két évvel ezelőtti eredményeit is túlszárnyalná.

A tavalyi szezonban még Karel Vejmelka volt az Arizona egyes számú hálóőre. A 25 éves cseh magabiztosan védett és sokszor nem rajta múlt, hogy a Coyotes vereséget szenvedett. Ám volt egy formaingadozása az idény harmadánál, Connor Ingram pedig élt a lehetőséggel és fokozatosan kiszorította a riválisát. Ingram fantasztikus formát mutatott: szerzett hat shutoutot, a várható gólok elhárításában abszolút az élmezőnyben végzett, ezért egy időben még a Vezina – trófea sötét lovának is tartották. Ez talán túlzás volt, a viszont már nem az, hogy ebben a szezonban már biztosan ő áll majd a vasak között a szezon első mérkőzésén.

Összegezve nagyon érdekes szezonra számíthatnak a szurkolók Salt Lake Cityben. A támadósor lényegében ugyanaz maradt, viszont a megerősített védelemmel szerencsés esetben lehet keresnivalójuk. Ehhez az kellene, hogy főleg a csoportriválisoktól vegyenek el pontokat és megszerezzék azt a szükséges plusz 10 győzelmet, amivel már bejuthatnának a playoffba.Azt nem tudjuk, hogy ez siker-e, az azonban egészen biztos,hogy a Nyugati Konferencia sötét lova és meglepetéscsapata egyértelműen a Utah lehet.