32/32 – Vancouver Canucks

Rick Tocchet a 2022/23-as szezon közben vette át a nyugat-kanadai város csapatának az irányítását. Mivel a Canucks nem jutott be a rájátszásba, senkinek sem tűnt fel Tocchet 20-12-4-es mérlege. Tocchet első teljes szezonját követően viszont már mindenki elismerően bólintott, hiszen a Vancouver gond nélkül húzta be a Pacific – csoportot, Quinn Hughes személyében adott egy Norris-trófea győztest, Thatcher Demko pedig finalista volt a Vezina-szavazáson.

A Vancouver támadószekciójával semmi probléma nem volt tavaly. A hatodik legtöbb gólt szerezték, köszönhetően annak, hogy csapatszinten a lövési hatékonyságuk a legjobb volt. A csapatot továbbra is a két center, az Elias Pettersson, J.T. Miller tengely viszi, akik mellé idén nyáron olyan szélsők érkeztek, akik tovább erősítették a mélységet. Az első sorban már adott volt Brock Boeser helye, mellé, mögé érkezett Danton Heinen és Jake DeBrusk, akiket forgatva rengeteg variációs lehetőség nyílik meg Tocchet előtt. És akkor még nem említettük Jonathan Lekkerimäkit, aki 2022-ben a Vancouver első körös választottja volt. A svéd tavaly már átruccant a tengerentúlra és bemutatkozott az AHL-ben, de igazából ez az idény lehet neki a nagy kitörés. Sajnos veszteség is érte a Vancouvert és nem azért, mert elcserélt egy játékost, vagy lejárt a szerződése. A tavaly 63 meccsen 32 pontot (18+12) szerző és a +/- táblázaton +19-cel végző Dakota Joshua nemrégiben jelentette be, hogy hererákja van. Remélhetőleg Joshua minél hamarabb visszatér majd a jégre, addig viszont pótolni kell amire Nils Hoglander vagy Kiefer Sherwood lehet a logikus megoldás a harmadik sor bal oldalán .

A védelmet tekintve Tocchet roppant szerencsés helyzetben van, ugyanis nemcsak a hat hátvédjére, hanem a már említett Miller és Pettersson párosra is számíthat, akik egyértelműen Selke-kaliberű centerek. A hat bekk legjobbika természetesen a friss Norris-győztes Quinn Hughes, aki néhány év alatt a legszűkebb elitbe küzdötte fel magát. Hughes fantasztikus teljesítményhez természetesen kellet a párja, Filip Hronek is, aki a nyáron nyolc éves szerződést írt alá, ami hosszú időre megoldotta a Canucks védelmének a stabilitását. Amilyen agilis és ponterős az első páros, annyira az ellentetje a másodikban játszó Carson Soucy, Tyler Myers duó. Soucy és Myers nagydarab és robosztus védő, akik közül előbbi játéka lesz érdekes. A 30 éves bekk a tavalyi szezon felét kihagyta egy súlyos sérülés miatt, ám ezt követően visszatért és karrierje második legmagasabb átlagos jégidejével (17:29) járult hozzá a Canucks meneteléséhez. Azonban az sem elképzelhetetlen, hogy Tocchet idővel, vagy egy-egy mérkőzésre szédszedi a jól megszokott Hughes-Hronek párost és a két ifjú titán mellé egy-egy rutinosabb, inkább védekezéssel foglalkozó hátvédet tesz.

Tocchet amilyen remekül felépítette a csatársort és a védelmet, olyan tehetetlen a kapusposztot illetpően. Thatcher Demko személyében a világ egyik legjobb kapusa dolgozik a keze alatt, aki tavaly második lett a Vezina-szavazáson. Demko azonban hosszú hónapok óta sérüléssel bajlódik. Az egész tavaszt kihagyta, mindössze egy meccset vállalt a playoffban, de utána megint sérültlistára került és továbbra sem tudni mikor lesz 100%-os. Tocchet szerencséje, hogy a Demko mögül előrelépő Artur Silovs az alapszakasz végén és a rájátszásban bizonyította, hogy képes megbírkózni a kezdő poszt terhével. Amíg Silovs lesz az első számú, addig a tartalék szerepét az a Kevin Lankinen töltheti majd be, akit a holtszezonban hozott a szakvezetés.

A nem éppen erős Pacific-csoport miatt a Vancouvernek nem okozhat gondot a legjobb nyolcba jutás. A címvédés viszont már erősen kérdéses, főleg az Edmonton miatt, de nem lehet kizárni a Vegast sem, amely rövid élete során csak egyszer nem számított számottevő tényezőnek. A mély playoff run eléréséhez viszont véleményünk szerint szükség lenne Demkora és tiszta fejekre, hiszen az Edmonton elleni párharcot 3-2-es összesített vezetésről bukták, ráadásul úgy, hogy a mindent eldöntő hetedik mérkőzést hazai jégen játszották.