32/32 – Winnipeg Jets

Van egy kiváló védelem és egy kétszeres Vezina-trófea győztes kapus, mégsem jön a siker.

Winnipegben valahogy sohasem akar összeállni semmi. Az elmúlt hat évben a Jets ötször is bejutott a playoffba, de csak egyetlen egy párharcot tudott megnyerni, még 2021-ben az Edmonton ellen. Hogy ne folytatódjon ez a sorozat kicsit felrázták a rostert: elcserélték Pierre-Luc Dubois-t és lemondtak a két korábbi kapitányról, Adam Lowryról és Blake Wheelerről. Rick Bowness csapata eszméletlenül jól pörgött, amelynek a védekezés volt a legnagyobb erőssége. A Winnipeg gyakorlatilag már a semleges zónában megfojtotta az ellenfelei támadójátékát, ennek köszönhetően pedig 34 egymást követő mérkőzésen kapott három vagy kevesebb gólt, ami csak egyetlen mérkőzésre volt a modern kori NHL-rekordtól. A Jets végül 52 győzelemmel és 110 ponttal zárta az alapszakaszt a Nyugati Konferencia harmadik helyén, hogy aztán a playoff első körében öt mérkőzésen simán kiessen a Colorado ellen. A Winnipeg tehát a tavalyi nyári drasztikus lépések ellenére sem tudott előrelépni a playoffban. Idén nyáron nem történt drasztikus változás keretben, annál nagyobb a kispadon: Bowness visszavonult, a helyét pedig a korábbi jobbkeze, Scott Arniel vette át. A nagy kérdés tehát az lesz, hogy Arniel tovább tudja-e vinni Bowness örökségét, a playoffban pedig túl is szárnyalja-e.

A Winnipeg motorja továbbra is az NHL egyik leginkább alábecsült párosa, a Mark Scheifele, Kyle Connor kettős, akik bármikor stabilan hozzák a 30 gólt és a 80 pontot. Az utóbbi két évben fellépett melléjük Josh Morrisey is, aki hátvéd létére 69 és 76 pontot pakolt be a közösbe. Természetesen ott van még a tavaly 25 gólt szerző Nik Ehlers, ám mögötte hatalmas az űr és nem lehet tudni, hogy ki fogja szállítani a gólokat. A kérdésre az egyik választ Gabriel Vilardi adhatja, aki tavaly úgy szerzett 22 gólt, hogy 35 mérkőzést kihagyott sérülés miatt. A 25 éves csatár csak egy találatra volt karrierje legjobb eredményétől és a Jets szurkolói bíznak abban, hogy a 22 gólos idénye, nem csak egy fellángolás volt. Vilardi mögött Cole Perffeti lehetne a másik, aki viszont következetlen és hullámzó játéka miatt csak 19 gólig jutott. A két játékos együttesen képes lehet 60-65 gólt szerezni, ehhez viszont kellene egy sérülés mentes év, valamint egy egyenletes teljesítmény. És akkor még nem beszéltünk olyan játékosokról,mint Namestnyikov, Lowry, Appleton vagy éppen Niederreiter, akik közül csak az utóbbi lépte át a 15 gólos határt, ám a húszat ő sem volt képes megütni. Ha ők beindulnának és legalább a 20 találatot elérnének fejelnként, akkor az óriáis lökést adhatna a Jets támadó gépezetének.

A bevezetőben már említettük a Winnipeg védelmét. Számszerűsítve 2,41 volt a kapottgól-átlaga a klubnak, ami a második legjobb volt az egész mezőnyben a Florida mögött. Josh Morrisey támadópotenciálját Bownes maximálisan kiaknázta 5 az 5 ellen és emberelőnyben is, ezért a többi védőre valószínűleg több munka hárul majd a védekezésben. Morrisey párja idén is Dylan DeMelo lesz, aki tavaly is remekül ellensúlyozta társa védekezésbeli hiányosságait. Érdemes lesz figyelni a harmadik teljes szezonjára készülő a második sorban Neil Pion párját, Dylan Samberget, akinek a jégideje alaposan megnőhet Brenden Dillon és Nate Schmidt távozása után. A legérdekesebb a harmadik páros lesz a Jetsben. Papíron Logan Stanley és Colin Miller kerülne ide, de előbbi megsérült az edzőtáborban, utóbbit pedig a trade deadline előtt szerezte meg a klub, de a playoffban kifejezetten csalódást nyújtott. Stanley sérülése és Miller formahanyatlása utatnyithat Haydn Fleury, Dylan Coghlan és Elias Salomonsson előtt is. Ha meg kellene nevezni, hogy a hármasból ki lehet a kezdő tagja, akkor mi az utóbbira, a Winnipeg 2022-es második körös, U18-as svéd világbajnokára fogadnánk.

Mit lehet annak a csapatnak a kapusáról mondani, aki kétszeres Vezina-trófea győztes, jelenleg a címvédő és még a Hart-szavazáson is szóba került a neve? Talán annyit, hogy Connor Hellebuyck a rájátszásban fényévekre volt az alapszakaszban nyújtott teljesítményétől. Nyilván nem lehet mindent az ő nyakába varrni, de sokatmondó adat, hogy a védési hatékonysága 92,1%-ról 87,5-re esett vissza, az utolsó 10 playoffban lejátszott mérkőzéséből nyolcszor háromnál több gólt kapott, sőt a tavalyi Colorado elleni párharc alkalmával, mind az öt mérkőzésen legalább négyet kapott, még a megnyert találkozón is. Hellebuyck mögött Laurent Brossoit volt a második számú és ebben a kategóriában a liga egyik, ha nem a legjobbja volt. Brossoit azonban nyáron Chicagóba tette át a székhelyét, így most Eric Comrie és Kaapo Kahkonen harcol a tartalék szerepéért. Ez a harc az utóbbi két napban igencsak felértékelődött, ugyanis Hellebuyck a hétvégén személyes okokból elhagyta az edzőtábort és egyelőre nem tudni, hogy mikor tér vissza a csapathoz.

A többi franchise esetében az anyagi körülményekkel eddig nem foglalkoztunk. A Winnipeg esetében viszont muszáj erre kitérni,hiszen a kihasználtság és az átlagos nézőszám tekintetében is az utolsó előtti helyen végzett, és csak az 5 ezer férőhelyes csarnokkal rendelkező Arizónát előzték meg. A Jets meccsein átlagosan 13,5 ezer néző foglalt helyet és ez a helyzet a playoff idején sem változott: mindig voltak üres székek bőven. Nem lehet tudni, hogy ez a tendencia idén folytatódik-e, de a jövőt tekintve ez a statisztika egészen biztosan nem jó ómen.

Az biztos, hogy a Dallas és a Colorado papíron erősebb, mint a Winnipeg és most már a nyáron alaposan bevásárló Nashville is izmosabbnak tűnik, ezért meglepetés lenne, hogy ha a Jets a wild card-helynél előrébb végezne. Sőt, simán benne van az is a pakliban, hogy lemaradnak a legjobb nyolcról, akkor viszont kezdődhet egy nagytakarítás, hogy megszabaduljanak a balaszttól.

A Winnipeggel a 32 részes sorozatunk végére értünk. Az NHL 2024/25-ös szezonja már a múlt hétvégén elindult Prágában, ma éjjel viszont már a tengerentúlon is bedobják a korongot és három mérkőzéssel ténylegesen elindul az idény.