Puskás Sándor

Puskás Sándor erőnléti edző, aki a Magyar Jégkorong Szövetségben minden korosztályos válogatott, továbbá a felnőtt válogatott szárazedzését tervezi és vezényli le. A Metodikai Központban hozzá fordulhatnak szakmai tanácsért a sportolók.

Az NHL-ben játszó Phoenix Coyotesnál járt szakmai, tanulmányi úton e szezonban. Milyen főbb különbségek vannak a kinti és az itthoni erőnléti felkészülésben?

Azt gondolom, hogy szerencsések vagyunk, mert most már adottak a lehetőségek itthon is a fizikális felkészülésre, mindenféle szinten. Semmilyen extra, nagyon költséges dolgot nem láttam kint Phoenixben. Természetesen mivel az amerikai sportbiznisz nagyobb, minden egy picit nagyobb, így az edzőtermük is méretesebb, mint például a mi Metodikai Központunk. Viszont eszközállományát tekintve, azt kell, hogy mondjam, szinte minden megvan nálunk is. Ami nincs, az pedig viszonylag egyszerűen hozzáférhető. Egy hagyományos fitnesztermet sokkal több pénzbe kerül berendezni, mint egy sportcsapatnak szükséges funkcionális edzőtermet. Nagyon jó tapasztalat volt az amerikai út, sok hasznos dolgot, tippet tudtam begyűjteni, sok mindent láttam. A szakmai munkában viszont olyan eget rengető újdonságot nem tapasztaltam. A mai, internetes világban az információáramlás gyors, az edzéselméleti anyagokhoz is hozzá lehet jutni, a kinti szakemberek tudásanyaga is használható és elérhető számunkra nagyrészt itthonról is. Ha valaki követi ezeket, és mindig időt és energiát szán a fejlődésre, akkor nagyon nagy meglepetés nem éri kint sem. Nyilvánvaló, hogy előrébb járnak és jobbak, de maga a tudás már nem elérhetetlen. Nekünk az alapokat kell megteremtenünk itthon.

Itthon miben kellene még fejlődni az erőnléti edzés terén, és hogyan?

Talán egy kicsit lehetne jobb a felépítése az egésznek. Az alapoknak kellene stabilnak lenniük, gondolok itt a rendszerességre, az egységes felépítettségre, tehát arra, hogy minden klubnak ki kellene a jövőben építenie egy egységes rendszert. Ahogy a jeges edzések terén vannak edzéstervek, hosszabb és rövidtávúak, úgy a száraz edzésnél is be kell ezt vezetnünk, és kötelezővé tenni a csapatoknak is. Ide tartoznak az erősítő gyakorlatok, a nyújtási gyakorlatok, mobilizációs gyakorlatok, korrekciós gyakorlatok és a rehabilitációs gyakorlatok is. Az lenne a lényeg, hogy ezeket sikerüljön beépíteni a napi rutinba, szerves része legyen a napi programnak. Életkorilag is fel kellene építeni rendesen, amihez a tudásanyag már adott, csak át kell ültetni a gyakorlatba. A súlyzós gyakorlatokat például 16 év körül kezdjük, de ott is fontos, hogy először a technikát kell alaposan elsajátítani, és csak utána haladni a súlyokkal. 18-21 éves korra elérhetik a játékosok azt a csúcsot, amivel már berobbanhatnak a felnőtt mezőnybe, legalábbis ez lenne a cél. Nincs egységes mérce ebben, a jobb játékosoknál van igény a komoly száraz munkára, de nincs egy rendszer, ezen lehetne javítani. Kellene legalább egy váz, amivel mindenki el tud indulni. Minden hokis központban fontos lenne egy külön erőnléti szakember, hiszen ez egy külön szakterület, egy jeges edző nem tudja egyedül az egész munkát ellátni.

Fotó: Mudra László (MJSZ)