Tényleg elindult felfelé a DEAC?

Avagy mit hozott a Jézuska a debreceni karácsonyfa alá?

December közepén még úgy tűnt, a DEAC idén még a tavalyi szezonját is alulmúlhatja. Hiszen az előző idényben legalább az alapszakaszban sikerült egy viszonylag vállalható teljesítményt letenni az asztalra, idén viszont eleinte semmivel sem tűnt különbnek, mint az Erste Liga két legrosszabb csapata. Erre főként az október végétől december közepéig tartó időszak erősített rá, amikor is 11 bajnokijukból 8-at is elveszítettek a debreceniek, a tabellán elfoglalt hely és a pontok mennyisége is jól visszaadta, mekkora bajban is vannak a hajdúságiak.

Aztán az ünnepek beköszöntével a csapat játéka is valamelyest helyreállt. Vagy legalábbis a DEAC azonos létszámú támadójátéka olyan szintet javult, hogy azzal elkezdte túlütni az ellenfeleit. A lövésmennyiség ugyan nem, de a kialakított helyzetek minősége javult, valamint a támadóharmadban is több minőségi időt tudott eltölteni a DEAC, és nemcsak a gyors átmenetekre építve próbált veszélyeztetni. Ez a fejlődés pedig a csapat számain is megjelent. A december 10-i Újpest elleni vereséggel bezárólag a DEAC az első 20 mérkőzésén összesen 1,95 lőtt gólt átlagolt azonos létszámban, miközben 2,9-et kapott úgy, hogy közben a csapat kapusai is 15 góllal kaptak többet, mint ami a kapura érkező lövések minősége alapján várható lenne, így hátulról sem érkezett meg a kellő tartás a csapatba.

December 23-a óta viszont az első öt lejátszott meccséből négyet megnyert a DEAC, köztük legyőzve a két sereghajtót, valamint az FTC-DVTK párost, később pedig játszott két egészen szürreális adok-kapok meccset a BJAHC-GYHK duóval. Ebben az időszakban a debreceniek 5v5-ös támadószámai ugrásszerű fejlődésen mentek keresztül, a meccsenkénti lőtt gólátlag 3,1-re kúszott fel, meccsenként átlagban kettővel sikerült több támadóharmadbeli korongbedobást kierőszakolni. A hatékony támadójáték legfőbb letéteményese a Vasziljev-Jeliszejenko-Kozma sor volt, amely ebben az időszakban 8-4-es gólkülönbséget gereblyézett össze, míg a legdominánsabb hármas a második legtöbb jégidővel rendelkező Novotny-Bucskin-Szmirnov hármas, amellyel a jégen egészen döbbenetes módon 49-cel(!) lő többet kapura a DEAC, mint amennyi lövés érkezik az ő kapujukra. 

Ami a védekezést illeti: ha a meccsenkénti kapott gólátlagot nézzük, az továbbra is csapnivaló a maga 3,0-jával, ami viszont pozitív, hogy ez már nem feltétlen róható fel a kapusoknak, akik mindössze 1,4 góllal kaptak többet, mint amennyi a helyzetek minősége alapján várható lenne. Vagyis a védekezésbeli gondok nem a kapuban, hanem a rendszerszintű védekezésben keresendők.

A leglátványosabb fejlődés mégis a csapat emberelőnyös játékában vehető észre. A DEAC az egész szezont figyelembe véve a liga harmadik legrosszabb emberelőnyös mutatójával rendelkezik (17,43%), úgy, hogy közben a harmadik legtöbb emberelőnyt kapta a csapat (109), és hiába töltötte a második legtöbb időt kettős emberelőnyben, 5v3-ban egy gólt sem sikerült lőnie.

A DEAC 5v4-es lőlapját látva megállapítható, hogy a szezon jelentős részében (december 10-ig), nem volt egy igazán kiforrott játéka a DEAC-nak, jóformán onnan lőttek, ahol épp lövőhelyzet alakult ki. A lövésmennyiség még rendben is volt, de ezek jelentős része a szélső zónákból érkezett, kiszorított szögből. A DEAC emberelőnyös hatékonysága sokszor ott hasalt el, hogy a korongjáratással nem sikerült eléggé széthúzni az ellenfél védekezését, így túl sok ember volt a lövősávban, akikben elakadhatott a korong.

A DEAC 5v4-es lőtérképe december 10-zel bezárólag (forrás: inStat):

Az imént említett esetlegesség a folyamatos kísérletezgetésekre is visszavezethető. A legtöbb emberelőnyös jégidővel ebben az időszakban a Mingazov-Mihalik A.-Novotny-Koblar-Bucskin ötös rendelkezett, de az állandó variálás miatt összesen 9 olyan különböző PP-egységgel állt fel a DEAC, amely legalább négy percet töltött a jégen 5v4-ben.

Ezt a folyamatosan cserélődő fázist váltotta fel a szezon végére az állandóság. A két kialakult emberelőnyös sor nagyjából ugyanazt a játékot igyekezett megvalósítani a jégen, ugyanazokból a figurákból próbált minőségi helyzeteket kialakítani, az emberelőnyös játék pedig az állandóságnak köszönhetően elindult felfelé. A DEAC a következő 31 emberelőnyéből 8 gólt ütött úgy, hogy az azt megelőző 78 előnyéből 11-ig jutott. Vagyis az addigi 14,1%-os hatékonyságot közel 26%-osra sikerült megemelnie. Ennek legfőbb letéteményese a két hasonló profilú PP-egység, amelyeket jóformán csak az eredményesség különböztet meg egymástól. A Kloz-Mihalik-Novotny-Bucskin-Szmirnov sor 36 lövésből 6, míg a Mingazov-Usnyev-Vasziljev-Jeliszejenko-Kozma ötös 2 gólt tett a közösbe.

A DEAC 5v4-es lőtérképe december 23-tól (forrás: inStat):

A DEAC ezzel a feljavult emberelőnyös játékával tudta megemelni az egész csapatteljesítmény padlóját, hiszen amíg december közepéig nem volt igazán értelmezhető létszámfölényes játéka a csapatnak, addig a speciális játékhelyzeteket sem tudta felhasználni arra, hogy visszakapaszkodjon az ellenfelére, vagy valamelyest kibillentse a játékával a meccset az addigi ritmusából. Azzal viszont, hogy végre sikerült megtalálni az állandóságot a speciális játékszituációkban, valamint hogy azonos létszámban képes két sorral is irányítani cseréken keresztül a jégen, megvan egy olyan alap, ami elég lehet egy olyan szezonkifutáshoz, hogy legalább a tavalyi kudarcot feledtetni tudja a csapat. És habár szép az előrelépés, amíg ez csak támadóoldalon van jelen, addig nem is lehet nagyon más reális célja a DEAC-nak jelenlegi állapotában.