Sokat beszéltünk róla, hogy nem lehet ennyire ingadozó a teljesítményünk

Rájátszás-felvezetőnket Kóger Dániel után a top 4-ről végül lecsúszó, negyeddöntős párharcát így a bajnok Gyergyó otthonában kezdő Újpest Fehérvárról igazolt hátvédjével, Szabó Dániellel folytatjuk.

Az alapszakasz utolsó hat meccsből csak kettőt nyertetek meg, így – bár még az utolsó, BJAHC elleni meccs előtt is reálisnak tűnt egy előkelőbb pozíció – a hatodik helyen végeztetek, és a címvédő GYHK otthonába utaztok a negyeddöntőben. Mit gondolsz, mi állhat a gyengébb forma hátterében?

Ez a „középszakasz”, ha hívhatjuk így, elég hullámzóan sikerült: voltak nagyon jó meccseink és nagyon rosszak. Beszélgettünk is erről sokat, hogy nem lehet ennyire ingadozó a teljesítményünk, minél előbb megoldást kell találnunk rá. A BJAHC elleni utolsó mérkőzésbe úgy mentünk bele, hogy tudtuk, ha nyerünk, ellenük kezdünk, ha nem, akkor jövünk Gyergyóba. Az a meccs hűen tükrözte a középszakaszunkat: voltak periódusok, amikor nagyon jól nyomtunk és játszottunk, hátrányból vissza is jöttünk, és volt, amikor csak kerestük a korongot. Persze ezen most már nem szabad rágódni, ez mind a múlt: végül Gyergyóban kezdjük meg a rájátszás, természetesen azért jöttünk ide, hogy nyerjünk.

A Gyergyó elleni párharcnak azért inkább az ellenfél az esélyese, bár a két gárda az alapszakaszban 2-2-re végzett egymás ellen. Mi kellene ahhoz, hogy 2020 tavasza után újra elődöntőt játszhasson az UTE?

Nem véletlenül mondják, hogy a rájátszásban tényleg bármi megtörténhet, ezt szem előtt tartva az alapszakasz 2-2-es egymás elleni mérlegéből sem vonnék le messzemenő következtetéseket. Tény, hogy a gyergyóiak jó formába kerültek, az elmúlt meccseiket megnyerték, de mi azért jöttünk, hogy megtörjük a sorozatukat, és elvegyük a hazai pálya előnyét. Ha minden meccsen kitesszük a jégre, amit tudunk, és betartjuk az edzői utasításokat, akkor szerintem jó esélyeink vannak.

Fehérvári nevelésként, hét évnyi EBEL/ICEHL-szezonnal a hátad mögött érkeztél a nyáron Újpestre. Mennyivel másabb egy új klub mezében játszani, az Erste Ligában szerepelni hétről-hétre?

Igazából egy ideje érett már bennem a váltás gondolata, mert úgy éreztem, Fehérváron megrekedtem, és egy környezetváltás segíthet. Örülök, hogy Újpestre jöttem, jól érzem magam én is, a családom is, az öltözői hangulat is kiváló. Az elején kicsit furcsa volt ugyan, hogy már Budapesten lakunk, és egy másik jégpályára kell menni, nem a megszokott öltözőbe, de ez gyorsan elmúlt, és hamar megszoktam, hogy a fővárosban éljük a mindennapjainkat. A magyar és az osztrák liga közötti különbség pedig elsődlegesen a sebességben rejlik szerintem.

Remekült kezdted a szezont, az első 11 mérkőzéseden 7 pontot gyűjtöttél hátvédként, mostanság viszont ritkábban iratkozol fel a jegyzőkönyvbe. Változott a szereped a csapaton belül?

Nem csak nekem sikerült jól a kezdés, hanem az egész csapatnak, és amikor mindenkinek jól megy a játék, akkor jönnek a pontok is. Sajnos utána jött egy öt-hathetes kihagyás az ismert történések után, majd miután visszatértem, egy újabb hetet kellett kihagynom – ezek rendesen megtördelték a szezonomat, emiatt a játék se ment úgy, mint az elején. A csapaton belüli szerepem nem változott, egyszerűen csak mire belejöttem volna egy-egy sérülést, kihagyást követően, megint jött két hét játék nélkül, betegségek is közbejöttek, úgyhogy a szezonom második fele elég balszerencsésen alakult. Frusztrált is voltam emiatt, hogy nem megy úgy, de azt nem lehetett megengedni, hogy ez a játék rovására menjen, így hát lehajtottam a fejem, és dolgoztam tovább.

Novemberben, az ominózus GYHK elleni mérkőzésen egy sajnálatos eset következtében agyrázkódást szenvedtél, és több mint egy hónapos kihagyás várt rád. Teljesen kiheverted a sérülést? Fűt most a visszavágás vágya?

Az egy nagyon hosszú hónap volt, főleg úgy, hogy mint mondtam, előtte jól ment a játék, én pedig tisztában voltam vele, hogy egy hathetes kihagyás után nem lesz megint egyből olyan, mint előtte. A srácok biztattak, hogy nyugi, idővel visszajön a forma, de miután nagy nehezen visszarázódtam, utána egy betegség döntött le a lábamról. Annak az utóhatásaival is megküzdöttem, jóval hamarabb fáradtam, de újabb két hét elteltével már azt éreztem, hogy végre ismét formában vagyok – csak éppen addigra meg már ott tartottunk, hogy leszaladt a szezonból 35 meccs, aminek én a harmadát kihagytam… Ennek ellenére próbáltam mindig a legtöbbet kihozni magamból, hogy a lehető legjobban tudjam segíteni a csapatot. Most természetesen azzal a céllal érkeztünk Gyergyóba, hogy nyerjünk, mert szerintem ennél jobb elégtétel nem is létezik a sportban!

fotó: Vörös Dávid/UTE