Ennek a csapatnak nem a hetedik pozícióban lett volna a helye

Rájátszás-felvezetőnket Kóger Dániel, Szabó Dániel, Schlekmann Márk és Péter Balázs után a sérülésekkel tizedelt alapszakaszt a 7. helyen befejező DVTK Jegesmedvék 22 éves válogatott támadójával, Lövei Dáviddal folytatjuk, aki kéztörése és műtétje ellenére is a miskolciak házi top 4-ese és legeredményesebb magyar játékosa volt egy gyakorlatilag pont per meccses, 30/31-es szezonnal.

A nagyobb nyári játékosmozgás, edzőváltás után elég hektikus alapszakaszt produkáltatok jobb és rosszabb periódusokkal, komoly sérüléshullámokkal. Hogyan éltétek meg?

Tavalyhoz képest a legnagyobb változás talán az volt, hogy sok légiós jött, több magyar játékos vagy abbahagyta sajnos, vagy máshová igazolt. Az újaknak nyilván idő kellett, amíg beilleszkedtek, megszokták az itteni stílust, minket, és mi is őket. Azt gondolom, ennek ellenére jól rajtoltunk, aztán viszont elkezdődtek az említett sérüléshullámok, akadtak távozók is, és egyre kevésbé tudtunk rendes, teljes kerettel kiállni a mérkőzéseinkre. Számos olyan bajnokink volt, hogy az első három sorban is javarészt fiatalok, utánpótlás-játékosok szerepeltek, ez a része nyilván nehéz volt, és ez meg is látszódott az eredményeinken – főleg, hogy a legvészterhesebb időszakunk pont arra a téli, decemberi időszakra esett, amikor a legsűrűbb volt a menetrend.

Mi hozta meg a várva várt fordulatot?

Én a januári, erdélyi túrára tenném a fordulópontot: ott már viszonylag sokan voltunk és jól is mentünk, egyre többen tértek vissza a sérülésükből – köztük szerencsére én is –, emellett jöttek új játékosok is, akik valóban hasznára tudtak válni a csapatnak. Ekkor el is indultunk felfelé, februárban volt egy hatmeccses győzelmi szériánk, ahol azért már körvonalazódott, hogy ha mindenki egészséges és hadra fogható, akkor az új igazolásokkal kiegészülve erős a csapatunk – ennek szellemében vágunk most neki a playoffnak is.

Neked is volt egy súlyosabb sérülésed, egy ominózus ütközés után meg is kellett műteni a törött kezedet, de ebből aztán sikeresen visszatértél.

Ugye az a bizonyos sérülés egy több mint egy hónapos kihagyásra kényszerített, de nem is a fájdalommal volt a baj, hanem azzal, hogy ütőt se nagyon vehettem a kezembe. Lelkileg jobban megviselt az egész, mint fizikailag, főleg, hogy kívülről kellett néznem, ahogy a csapat is lejtmenetbe kerül. Nem volt egyszerű, úgyhogy azon voltam minden igyekezetemmel, hogy minél hamarabb vissza tudjak térni, újra formába lendülni és segíteni a csapatot. Szerencsére úgy érzem, hogy azért ez sikerült is többé-kevésbé.

Azzal mindenki tisztában van, hogy a vezetőedző, Steve Kasper egy nagyon jelentős játékos-, illetve szakmai múlttal bíró figura, de milyen közelről, milyenek a módszerei?

Érdekes volt látni, hogy szerintem az ő edzői karaktere is változott a szezon közbeni történések hatására, meg amikor testközelből érzékelte, hogy a magyar hoki mennyire más, mint a tengerentúli. Ott valószínűleg ahhoz volt szokva, hogy ha kiesik egy vagy több játékos, egyből jön fel a helyükre egy hasonló kaliberű hokis, nálunk pedig a tehetséges utánpótláskorúak kapták meg a lehetőséget. De alapvetően neki is megvan a maga elképzelése és struktúrája, amit szakmailag megkövetel, még egészen alapdolgokra is rámegy sokszor, és ennek azért látszik az eredménye.

Mindent egybevéve a hetedik helyen zártatok, de az alapszakasz végére a visszatérőkkel és az új igazolásokkal azért megmutattátok, hogy nem szabad titeket leírni. Mire számítasz a minden téren nagyon erősnek tűnő Brassó ellen?  

Először is sajnálom, hogy így alakult, mert szerintem ennek a csapatnak reálisan nézve nem a hetedik pozícióban lett volna a helye. Ha csak egy kicsivel szerencsésebbek vagyunk az alapszakasz során, elsősorban a sérülésekkel, akkor lehetett volna ez lényegesen jobb is, elvégre láthatjuk, hogy még így is csak néhány ponton múlott a top négy. Ez persze utólag már mindegy, mert a Brassót kaptuk, remélhetőleg egy kiélezett párharcot vívunk majd: biztos, hogy ők nagyon keményen beleállnak majd, ahogy szoktak, de mi is így teszünk, és felvesszük a kesztyűt. A kapusteljesítmények kulcsfontosságúak lehetnek, náluk is van egy kiváló kapustandem, nálunk is van két remek portás. A playoffban már amúgy sem szoktak záporozni a gólok: nekünk a saját játékunkra kell koncentrálnunk, és lehetőleg megtalálni azokat a gólokat, amikkel meccseket tudunk nyerni.