Fikarcnyi tudatosság sem volt a lejtmenetünkben, de ez már a múlté

Rájátszás-felvezetőnket Kóger Dániel, Szabó Dániel, Schlekmann Márk, Péter Balázs, Lövei Dávid és Németh Attila után a címvédő, a szezonközi gödör után a dobogóra odaérő Gyergyó válogatott csatárával, a 32 pontos Sárpátki Tamással folytatjuk.

Hogyan értékeled az alapszakaszotokat? A szezonközi mélypont után a végére úgy tűnt, azért csak sikerült rendeznetek a soraitokat, még ha ez nem is ment egyszerűen.

A szezon első felében kifejezetten jól ment a csapat, menetrendszerűen jöttek a győzelmek, ezt követően viszont valóban hullámvölgybe kerültünk, nem bírta el akkoriban azt a rengeteg sérültet a csapat. De a folytatásban sem csüggedtünk, folyamatosan kerestük a lehetséges megoldásokat – végül igazoltunk néhány új játékost, s mostanra a brigád visszatalált a helyes útra, úgy érzem, jó úton haladunk a végső célunk eléréséhez most, hogy a szezon legfontosabb részéhez érkeztünk.

Sokan úgy vélték, a bajnoki aranyat követően nyáron még erősebbek lettetek. Őszintén, az alapszakasz véghajrája előtt tényleg annyira nem találtátok a ritmust, mint ahogyan az kívülről látszott, vagy csak egy rendkívül profi formaidőzítésről beszélhetünk?

Sajnos egy fikarcnyi tudatosság sem volt ebben, viszont ha már így alakult, akkor kimondottan jól jött ki nekünk a lépés: az utóbbi időben tényleg úgy érezzük, valami ismét nagyon összeállt, és megtaláltuk a győzelemhez vezető utat, ez soha jobbkor nem történhetett volna, mint pont a playoff előtt. Ha visszaemlékezünk picit a tavalyi, történelmi idényünkre, akkor néhány esetben előfordult, hogy felejthetően játszottunk, Rasmus Rinne viszont kritikus pillanatokban mentsvárat jelentett számunkra, a finn portásunk sokszor kihúzott minket a slamasztikából. Idén ennek pedig sokszor épp az ellentettje tapasztalható: noha Rasmus továbbra is kiváló, sokszor úgy csúsztak be sorozatos a vereségek, hogy amúgy remekül játszottunk, csupán a befejezésekbe csúszott hiba, és nem tudtunk gólokat lőni. Szerencsére ez a tendencia már a múlté.

Apropó, góllövés: tavaly többnyire az előkészítésekben jeleskedtél, mostanra viszont több mint kétszer annyi gólt ütöttél, mint az egy évvel ezelőtti alapszakaszban. Mi okozhatja a góllövés terén mutatott előrelépést, változott esetleg a csapaton belüli szerepköröd?

Nem nagyon eszközölt változtatás a szakvezetés e tekintetben, többnyire tavaly is azokban az egységekben számítottak rám Szilassy Zoltánék, mint idén – általában Vincze Petivel és Sylvestre-rel karöltve támadjuk az ellenfelek kapuját. Ebben a kiírásban néhány esetben a megszokottól eltérő összeállításban léptünk jégre, de ugyanazt kéri tőlem a stáb, mint máskor is. Így hát az őszintét megvallva számomra is talány, miért lehetek idén hatékonyabb – bár tavaly nem volt magasan a léc, de egyébként is inkább kiszolgálónak mondanám magamat, mintsem befejezőnek, de ez igazából nem is lényeges addig, amíg a csapat nyer.

Mit vársz az UTE ellen, szerinted mik az erősségei, gyengeségei Juurikkala mester csapatának?

Alaposan kielemeztük az újpestieket. Nyilvánvalóan nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a lilák egyik legnagyobb erőssége Rajna Miki, de nem csak kapusposzton muzsikálnak jól, hiszen nagyjából három ugyanolyan képességű sort ki tudnak állítani, ami óriási fegyvertény lehet az ő szempontjukból, mert bármelyik csapatrészük képes meglepetést okozni.