Elindultak spontán beszélgetések, ötletelések az öltözőn belül

Az Alba Aréna első gólját szerző, a norvégok elleni siker során 1+1-gyel záró Terbócs István mesélt kimondottan érdekeseket a lengyelországi ébresztő pofonok önszerveződő feldolgozásáról, az esélyesebb nagycsapatok elleni magyaros dacról és a bolzanói vb várható erőviszonyairól.

Terbócs István önéletrajzába és Wikipédia-oldalára most már azt is be lehet majd írni, hogy az Alba Aréna történetének első gólszerzője. Milyen érzés volt egy ilyen létesítményben, ilyen közönség és pont a B-közép előtt?

Először is kéne akkor egy Wikipédia-oldal, ahová be lehet írni, úgyhogy ha valaki ért hozzá, akkor most már igazán megcsinálhatná… A viccet félretéve, ott és akkor, a pillanat hevében hirtelen nem is tudatosult ez bennem. Az első harmadszünetbeli interjú során hívták fel rá a figyelmemet, és akkor esett le, hogy hoppá, tényleg, ez tulajdonképpen egy történelmi dolog, ami amúgy tök jó – kicsit hasonló, mint anno a BL-gólom volt. Szóval valahova mindenképpen odateszem majd a polcra.

Visszanézed azért ezt majd a televíziós felvételeken?

Nem nagyon szoktam. Instaton mindig megkapom a mérkőzéseimet, ott a cseréimet kollektíven visszanézem, bár az nem kommentárral van. De akármennyire is szeretem magamat, ennyire azért nem szoktam a hétköznapokban túlimádni, hogy a saját góljaimat nézegessem vissza.

Komolyabbra fordítva a szót: ez a meccs azért megnyugtatóbbnak tűnt a lengyelországi drámák után, te, ti hogyan éreztétek belülről?

Éreztük és tudta mindenki, hogy az előző heti produkció vállalhatatlan volt egytől egyig mindenkitől, ez nem is kérdés. Annál ezerszer többet tudunk egyénileg és csapatként egyaránt, úgyhogy ennek fényében elindultak spontán beszélgetések, párbeszédek az öltözőn belül, csak így játékosok között. Elkezdtünk szabadon, interaktív módon ötleteket bedobálgatni, bárki bármit bedobhatott, és bármihez hozzászólhatott; csak az volt a lényeg, hogy amit megbeszélünk, mindenki ahhoz tartsa magát. Szerintem ez majdnem maximálisan sikerült is, de azt gyorsan hozzátenném, hogy ennél is tudunk jobbak lenni, rengeteg potenciál rejlik ebben a válogatottban a rutinos rókák és a fiatal srácok, új arcok kiváló elegyével.

Két A csoportos ellenfél ellen gyakoroltatok, mitől volt ilyen nagy a különbség a játékképekben? Főleg, hogy a norvégok papíron azért jóval komolyabb játékerőt képviselnek, mint a lengyelek, még ha a skandinávok fiatal csapattal is jöttek és a felkészülésük elején járnak.

Igen, most a lengyelek is éppen A csoportosak, de Norvégia nyilván egészen más kategória, más erőt és szintet képvisel. Én mindenesetre sokszor el szoktam mondani, hogy a magyar sportolók szerintem alapvetően sokkal jobban élnek azokon az összecsapásokon, ahol őket tartják esélytelenebbnek. Ha visszatekintünk a múltra, a történelemben mindig az volt, hogy a magyar válogatott csúszott, kapart és a taknyán ment, ha kellett. Egyébként ez is téma volt a kis belsős csapatbeszélgetéseinken, hogy nem volna jó megtörni ezt a hagyományt, hogy rendre jobban játszunk az előzetesen favoritnak tartott riválisok ellen. Emellett a hazai pálya, hazai közönség, új aréna mind plusz motiváló tényezők voltak, hogy jobban teljesítsünk.

Ha ezt az elvet követjük, mi lesz a helyzet az idei vb-n? Elvégre szigorúan csak a világranglistát nézve ott két meccsen mi leszünk az underdogok, a többin viszont az esélyesebbek.

Szerintem a vébét mindenki sokkal jobban várja, mint a felkészülési mérkőzéseket, elvégre ott már minden tétre és vérre megy, tudat alatt sem fordulhat elő olyan, hogy ó, ma még lájtosan kivehetem a szabit, mert ez még csak egy edzőmeccs. Az ott egy teljesen más kávéház. És igen, a világranglista alapján lehet, sokan rámondják, az első három meccsünkre, hogy az a kötelező kategória, csakhogy a japánokat láttuk például februárban a Tüskében, az OST-n – azért nagyon komoly revansot szeretnénk venni –, a román mindig egy ki nem mondott parázs presztízscsata, ahol elvárt a győzelem, míg Dél-Korea egy rohangálós, néha ugyan szedett-vedett, de közben iszonyatos energiákat mozgósító és belerakó csapat. Szóval nem gondolnám, hogy bárki is félvállról venné bármelyik ellenfelet, ránk fognak jönni, nem lesz idő arra, hogy bealudjunk, vagy túl sokat gondolkodjunk.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ