Benk András: A legjobb vezetési stratégia a példamutatás

Nagyinterjúnk a profi jégkorongnak nemrégiben búcsút intő szapporói hőssel, a 11 felnőtt világbajnokságot, köztük két A csoportot megjáró Benk Andrással. Nyugodt szívvel állíthatjuk, visszavonulásával egy igazi példaképpel lett kevesebb a magyar jégkorong, akinek hozzáállását és őszinte, megalkuvást nem tűrő játékát minden hokifanatikus klubszimpátiától függetlenül elismert. Köszönünk mindent Benk András!

17 év felnőtt szezon, 11 felnőtt világbajnokságot követően 37 évesen a visszavonulás mellett döntöttél. Mikor fordult meg először a fejedben hogy egyszer be kell majd fejezned a profi sportot?

Éreztem már. Egy hokis tudja, hogy ha közeledik a 30 vége felé, akkor előbb-utóbb eljön a pillanat. Leginkább a test mondja meg évről-évre, hogy mennyire fáj, van-e benne még egy vagy több év, vagy nincs. Az is fontos, hogy van-e lehetőség civilben vagy nem, sokan azért hagyják abba, mert egyszercsak jön egy kihagyhatatlan lehetőség. Már régebb óta készülök a jégkorong utáni életre, elkezdtem csinálni az A licenszes egyetemet, még egy év van hátra, és bár nem arra megyek tovább, azért befejezem a képzést, ki tudja, mit hoz a jövő. Szeretnék közel maradni a hokihoz, gyerekkorom óta ebben nőttem fel. Nagyon szeretem ez a sportot.

Mi lesz veled a jövőben, mit fogsz csinálni?

Az Újpest hozta meg helyettem a döntést, ők mondták, hogy jövőre nem szeretnék meghosszabbítani a szerződésemet. Én úgy éreztem, hogy 1-2 év még lehet bennem, ha van megfelelő lehetőség. Átgondoltam a hokin belül és a civil életben is az opciókat. Elkezdtem könyvelőként dolgozni, végül a hokiban nem jött olyan lehetőség, ami tetszett volna, így inkább emellett döntöttem. Ez egy új karrier kezdete, biztos megélhetést tud majd nyújtani hosszú éveken keresztül. Viszonylag hirtelen pártoltam át a könyvelő szakmába, édesanyám könyvvizsgáló, segített nekem. Egészen idén nyárig nem gondoltam volna, hogy egyszer könyvelő leszek, de felmértünk minden lehetőséget és emellett döntöttünk. Ebben sokat tudok tanulni, elkezdtem a mérlegképes könyvelői iskolát is a munka és az egyetem mellett. Ez lett az A terv, más az időbeosztásom már. Nyilván próbálok mozogni, a minap hat hónap után lementem jégre egy öregfiúk edzésre, a pulzusom az egekben volt, szeretnék is és kell is rendszeresen mozogni, az élsportból nem lehet csak úgy kilépni. Oda kell figyelni a táplálkozásra és a mozgásra.

fotók: Vörös Dávid / UTE

Gondoltál arra, hogy még pár éven keresztül levezess az Andersen Ligában?

Ha huszonpár évesen hagytam volna abba, akkor mozgatna az Andersen, de ilyen szerencsés hosszú karrier után nem éreztem a késztetést, hogy az Andersen Ligában jégre lépjek. Élvezem, hogy van időm a családomra, sokkal több minőségi időt fogunk tudni együtt tölteni.

Dunaújvárosból indultál, 9 szezont töltöttél a szomszédvár Fehérvárnál. A Volánból jutottál ki Szapporóba, majd két A csoportos világbajnokságra is. Hogy emlékszel vissza fehérvári időszakodra, az Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokra, az EBEL-re, a magyar bajnoki csörtékre?

A Fehérvár előtt volt egy 8 hónapos kitérőm a svéd juniorbajnokságban. Ott kezdtem el igazán felnőni, elszakadni a családtól. Utána hívott fel Ocskay Gábor, hogy elindul az EBEL-projekt, szeretnék-e becsatlakozni. Rögtön igent mondtam, tudtam, hogy Magyarországon Fehérvár a legjobb hely, ahol lehetek. Az osztrák bajnokság egy másik szint volt, az első 18 meccsünkön nem tudtunk győzni, végig kellett járni az utat. Fehérváron éveken keresztül játszottunk együtt a válogatott magjával: ifj. Ocskay Gáborral, Palkóval, a Vas tesókkal, Kovács Csabival, Tokajival, nem is tudok most hirtelen mindenkit felsorolni. Szerencsés vagyok, hogy velük játszhattam, sok alázatot tanultam tőlük. Régebbi iskolából jöttünk, engem még edzett Kercsó Árpád és Cortina is, akik hatalmas karakterek, olyan habitussal, ami manapság 2024-ben már nem férnének bele. Ma más világot élünk, nincs ezzel baj, de én még beleszagolhattam abba az érába, emiatt is tudtam ilyen sokáig eljutni, megtanultam, hogy a csapatsportot alázattal kell játszani.

fotó: Mudra László

2016-ban sortársaddal, Sikorcinnal együtt elhagytátok a Volánt és Újpestre szerződtetek. Az EBEL-ben jobbára ütköző sorokban mentetek, majd az Erste ligás együttesnél vezető szerepet vettetek át, mennyire volt nehéz a váltás?

Imádtam a szerepemet mind a Fehérvárban, mind a válogatottban. 29 éves voltam amikor megtörtént a váltás, ez az egyik legjobb kor a hokiban, újból ki lehet virágozni. Jól sült el a klubváltás, elkezdtem jobban élvezni a hokit, több egyéni sikerem lett, több szerepben voltam ott a jégen. Elvégre ezt a sportot gólokra, gólpasszokra játsszák. Pont most a búcsúztatásomnál mondták, hogy 320 meccset játszottam Újpesten, amiken közel 300 pontot szereztem.

8 évet töltöttél Újpesten, az utolsó 7 évben a csapat kapitányaként. Erste Liga-elődöntők mellett 2018-ban Magyar Kupa ezüst-, 2023-ban bronzérmesek lettetek. Milyen volt az újpesti korszak?

Csapatszinten nem vagyok elégedett, ez kevés. Látszik, hogy az Újpest milyen budgetből – főleg állami pénzekből – gazdálkodik, az anyagiakban 5-6 klub mindig előttünk járt. Túl kellett volna teljesíteni, volt olyan év, amikor ez bennünk is volt, de elcsúszott valamin. Mindig kiszámolva kezdtük el a szezont, vagy 4 rájátszásunk ment el azon, hogy hátul lesérültek ketten és már nem úgy működött a csapat, mint ahogy kellett volna. Ezzel a helyzettel nem igazán tud mit kezdeni a vezetőség, ezért is próbálnak minél több saját fiatalt beépíteni, hogy mélyebb legyen a keret, sérülés esetén lehessen előrébb lépni. Szóval összességében van bennem bőven hiányérzet, mert szeretek nyerni, döntőket játszani, megverni a Fradit, de általában kevesebb sikerünk volt. A Vígh Balázs-emlékkupát párszor felemelhettük, azok szép momentumok voltak, de trófeát nem nyertünk. A Volánban és a válogatottban emelhettem fel kupákat, hátha most majd az Újpestnek is sikerül.

Az utolsó szezonokban hogyan próbáltad mentorálni a fiatalokat, a Laskawy Ferenc féle generációt?

A legjobb vezetési stratégia a példamutatás, nem is kell mondani semmit. A hitvallásom volt, ahogy minden nap kimész a jégpályára, akkor 100%-ot kell beleadni. Ezzel az attitűddel próbáltam mutatni az utat a fiataloknak, edzésen és meccsen is 100%-ot kell nyújtani. Szerintem sikerült is átadni azoknak, akiknek át lehetett. Volt olyan például, hogy egy sorban mentem Laskawy Fecóval és Szabó Rácz Maximmal, én akkor 36 voltam, ők ketten együtt 35. Megvolt a kölcsönös tisztelet egymás iránt, jóban voltam a fiatalabb srácokkal.

Melyik volt a legjobb csapat, amiben valaha játszottál?

Újpesten talán a 2018/19-es szezon, amikor Taylor Stefishennel és Vincze Petivel mentünk együtt, jól ment a játék, elődöntőig jutottunk az Erste Ligában. De imádtam a Hebar, Ropret, Huba féle brigádot, nagyon jó szlovén srácok voltak. A válogatottban egymás ellen játszottunk, Újpesten együtt hokiztunk. A Fehérvárnál a 2012/13-as idényben a cseh Neliba mester irányított, nem beszélt angolul: Kyle Bailey-t, Magosit és engem felrakott a negyedik sorból az elsőbe, sok pontot csináltunk, jól ment a játék.

A válogatottal a feljutások, az A csoportos vébék felejthetetlen élmények voltak, de igazából az összes világbajnokság az volt. Mindig sok szurkoló kísért el minket, mindig jó brigád jött össze, Sofiékkal, Bigiékel, jó kis csapat volt.

Ki volt a kedvenc csapattársad, akivel a legjobban szerettél együtt jégen lépni?

Magó. Sokat játszottunk együtt Fehérváron és a válogatottban is, hasonló mentalitással, hasonló feladatokat végeztünk. De Kovács Csabival is rengeteg hokiztunk együtt Fehérváron. Éveken keresztül jártunk Budakalászról, majd Pestről Fehérvárra. Újpesten is volt csapattársam, miután a visszavonulását követően visszajött még. Sok légióssal tartjuk a kapcsolatot, ez egy olyan út volt, amit semmiért sem cserélnék el.

Ki volt az a kapus, aki ellen nagyon nem ment neked és ki az, aki ellen meglepően jól?

Hetényi Zoli – az utolsó aktív szapporói hős – évek óta az egyik legjobb kapus a ligában, de valahogy az utóbbi években a DEAC ellen többször is sikerült betalálnom, ami különösen nagy sikerélmény volt nekem. Sokat játszottunk egymás ellen, lehet több lehetőségem volt kiismerni. Debreceni túrák előtt mondtam is a feleségemnek, hogy a Zoli nagyon jól véd, de be szoktam neki azért találni. Volt-e olyan kapus, aki ellen nagyon nem ment? Nem emlékszek ilyenre, ezeket rögtön kiszelektáljuk, majd a következő lövés sikeres lesz.