Mindig a koritechnikán bukik el a magyar jégkorongozó

Nagyinterjút készítettünk a korcsolyatechnika egyik legjobb hazai szakemberével, az egykori 76-szoros magyar válogatott Jécsi Gyulával. A bő 10 éve A csoportba jutó női ifjúsági válogatott alapját letevő tréner – aki nem mellesleg Papp Kristóf nevelőedzője – köntörfalazás nélkül nyilatkozott a hazai utánpótlás állapotáról, a túlhajszolt, kiégetett gyerekekről, valamint az egymást túllicitálni kívánó szülőkről.

Mióta edzősködsz és hol dolgozol jelenleg?

18 éve vagyok edző. Dobos Tamás féle Erzsébeti Farkasok mintájára 2008-ban csináltam hoki akadémia címszó alatt egy egyesületet. Mivel akkor már 5 éve nem volt Fradi utánpótlás, az akkori klubelnöktől, Rieb Györgytől elkértem az FTC nevet. 2 évig működtünk, majd megjöttek a Fradi-hiénák, így inkább kiszálltam. 2011-ben megérkezett a TAO-korszak, onnantól már mindenhol akadémiák nőttek ki, nálam csak a Fradis lányok maradtak. A 2011/12-es szezonban az elitbe feljutó, majd ott egy évet megragadó női U18-as válogatottból 8 lány nálam edzett. 2013-ban aztán egy-két csapat szétrobbantotta az egészet.

2011-ben az akkor 10 éves Papp Kristóf anyukája felhívott, hogy tartanék-e egyéni, főleg koritechnika képzést a fiának. Itthon akkor még senkinek sem volt fogalma arról, hogy ez micsoda, nekem is utána kellett járnom, kérdezősködnem. 13 éve csinálom az egyéni képzést – Kristóf mellett megfordult nálam Hadobás Zétény, Horváth Milán, Varga Balázs is, hogy csak a mostani válogatottból említsek neveket. Az elején sok visszajelzést a szülőktől kaptam, rengeteget beszéltünk telefonon. Utánanéztem a háttérnek, különböző sportágaknak – judo, úszás, pingpong –, mit lehet megvalósítani kevés pénzből. Nem vagyok egy ugráló típus, menet közben fokozatosan képeztem magam. Elmentem műkorcsolyára Vedres Noémihoz, sokat tanultam tőle, kipróbáltam a short-tracket. Az első tanítványaim kicsit kísérleti alanyok voltak, jártunk például boxolni, sárkányhajózni, rengeteget edzettünk szárazon, enélkül nincs hoki.

Nem sok gyerekkel foglalkozok, nem is ez a cél. Hanem ha van bennük ráció, akkor mindent megadjunk nekik. Ezért is hoztam létre két éve az alapítványomat. Klubfüggetlen vagyok. Heti háromszor az alapítványi jegemen vagyok az Erzsébeti Jégcsarnokban, heti kétszer tartok korcsolyatechnikát a Fradi utánpótlásnak, besegítek a nagyothallók válogatottjába, illetve van egy amatőr csapatom is.

A jégkorongnak miért a kori a legfontosabb terület? Alapvetően miért a koritudás árazza be a játékos későbbi szintjét? 

Mindig ezen bukik el a magyar jégkorongozó, nincs kimaxolva a koritechnika, nem figyelünk elég korán oda. Lehet jönni fejlesztésre, de ha beesik a térd, a boka nem úgy áll, akkor nem lehet a gyermek korcsolyázását maxra húzni. Sokszor látom azt a nemzetközi tornákon, hogy úgy megyünk oda egy korongra, hogy átfut az agyunkon, mik a hiányosságok, hogyan lehetne ennek ellenére mégis megszerezni a korongot. A külföldi nem filózik, bárhogy meg tudja oldani. 35 éve hallgatom már, hogy a külföldi mindenben jobb, erősebb, gyorsabb.

fotók: Egészséges Fiatalokért Alapítvány

Hol tart most a magyar hokisok koritechnikája – volt-e fejlődés, várható-e változás?

Vannak ezek a „cuki” kis skills programok, de nem ez lesz a megváltás. Amíg befogadsz mindenkit, addig nem lesz előrelépés. Túl sokan vannak egyszerre a jégen. Minőségi skills programokra van szükség. De most ez sikk lett, a szülők egymással versenyeznek, hogy én ide meg oda megyek, ezt megtehetem anyagilag, belehúzzák egymást, nem olvasnak utána semminek sem. Össze-vissza szaladgálnak a gyerekkel, napi 2-3 edzésre, nincs felépítve semmi, mindenki megy esztelenül.

Öt éve nem tartok tábort a nyáron, mert ezt nem egy-egy hétig kellene csinálni, hanem egész nyáron. Nem tanulnak egy hét alatt semmit sem. A magyar úgy gondolja, hogy U14-re már kimaxolta a korcsolyázást. Pedig a több millió dollárt kereső NHL játékosok is átveszik a nyáron, nem derogál nekik.

Valamennyit javultunk nemzeti szinten, de még nem vagyunk jó helyzetben. Ez mindennek az alapja. Nálam minden a korcsolyázással kezdődik. Miután jelentkezett egy szülő, felmérem a gyerek képességét, ha az adott brigádomhoz nem passzol, akkor nem engedem be. Nálam a skills majd csak ott kezdődik, hogy korcsolyában már mindent tud a gyerek, nincs fennakadása a gyakorlatokban. Elkezdjük fejleszteni a korcsolyázását, beszélünk arról milyen kiegészítő sportokat csinál mellette a gyerek, mert anélkül nem fog menni. El tudom dönteni, hogy akarja-e a szülő, mennyit hajlandó rá áldozni. A minőség a fontos, mennyi minőségi időt vannak jégen a gyerekek.

Mikortól kell koritechnikára járnia a gyereknek? 

Mozgáskultúrától függ, 3,5 év alatt össze lehet tenni az alapokat, de kell hozzá affinitás, szorgalom. Ennyit érdemes komolyan rászánni. Nem attól lesz jó a gyerek, hogy egy héten 100 órát van jégen.

Meddig fejleszthetők korcsolyázásban a gyerekek? Az akadémiai programok nem túl későn – U16-tól – indulnak csak?

Folyamatosan kell gyakorolni, nincs olyan, hogy elérted és akkor kész. Ha nem ismétled át, akkor bizonyos játékszituációkban nem fog kapcsolni az agyad, nem fog automatikusan jönni a mozgás. Pedig bármilyen helyzetből ki kell tudni jönni. Ha nem jó a koritechnika, akkor minden mindegy, nem tudod összedolgozni a feladatokat, nem lehet pótolni a hiányosságokat.

Az az igazság, hogy egy akadémiát nem lehet megtölteni olyan magyar edzőkkel, akik U8-tól egészen a felnőttig színvonalas munkát tudnak végezni. Minden korosztályhoz kell erőnléti edző, korcsolya technikás, bot technikás, taktikát oktató, külön hátvéd-csatár edzések, és akkor még ott van a táplálkozás, a rehabilitáció, a pszichológia. Nincs ennyi minőségi szakemberünk.

Az a baj, hogy a gyerek 6-7 évesen bekerül a rendszerbe, és csak mondjuk 3-4 év alatt fog összeállni a szülő fejében, hogy mit hogyan kellett volna korábban. Akkor már 10-11 a gyerek, és már nagyon sok minden elment. A hokisok mennyisége is fogy sajnos, egyre kevesebb gyerek kezd el jégkorongozni.

Hetente mennyi időt kellene kizárólag koritechnikára fordítani?

Sokszor megkapom: a korcsolyázás uncsi. A gyerekek maximum 30 percet tudnak figyelni, ezt az időt kell a koritechnikára szánni. Utána be lehet dobni a korongot, aztán játszanak. Fel kell mérni, hogy milyen az adott állomány képessége, mennyire lehet plusz dolgokat adagolni nekik. Lassan kell haladni, de ebben az országban mindenki rögtön NHL-es akar lenni.

Egy korábbi tanítványom még 2013-ba kiment Finnországba U12-es korosztályhoz. Amikor bement hozzájuk az öltözőbe az edző, mindenkinek előírta a korcsolyázást, vagy plastic jégen, vagy normálon. Két hónapra 8 órát írt elő, heti egyet.

Belefér a külön egyéni képzésre járás a klub elfoglaltságok mellé? Vagy a hozzád járó gyerekek nem járnak klubokba?

De járnak, legtöbben a Fradiba. Sokan úgy időzítik, hogy akkor jönnek hozzám, amikor üres napjuk van, mások inkább kihagyják a klubedzésüket. Sokan titokban járnak – van, akinek pont ezért két szerelése van -, a klubok nem nézik jó szemmel, ha valaki máshova is eljár.

Koritechnika mellett mit csináltok még az edzéseken? Miért fontos, hogy U8-tól a felnőtt korig járjanak hozzád edzeni?

Bottechnika, játékszituációk gyakorlása, de ezekhez mind koritechnika kell. Nem véletlenül jártam én is műkorcsolyára. Addig tudok edzősködni, amíg hiteles vagyok, amíg be tudom mutatni a gyakorlatot a gyerekeknek. Sok helyen ott van a műkorcsolya oktató, aki jól korizik, mellette a jégkorongedző, aki a botkezelést mutatja, de nem tud úgy korizni, mint ahogy kellene. Ilyenkor mennek a magyarázások a gyerekeknek: „miközben így meg úgy kanyarodsz, csináld ezt meg azt az ütővel”. Ez nem képzés.

A tapasztalt edzők általában a kiégéstől féltik azokat a gyerekek, akik többet edzenek az átlagosnál. Ez szerinted is így van?

Pontosan, kiégetjük őket kiskorban. A szülő nem érti a hokit, nem fogja fel hány órát „dolgozik” a gyerek egy nap alatt. Reggel 7-re bemegy az iskolába, az nekik munka, majd este 17-18 órától még edz, ez majdnem 12 óra odafigyelés. Ez túl sok. Daráljuk nekik a hokit, gyerünk menj edzésre, ha nem vagy ott, akkor legközelebb nem játszol. Túlspilázzuk az egészet. Mikor tud a gyerek valóban gyerek lenni, ha mindig edzésen vagy meccsen van? Belelocsolhatsz a gyerekbe akár több millió forintot, de egy idő után tele lesz a hócipője. U14-től lehet elkezdeni adagolni a terhelést, addig legyen sok más élménye. Sokszor látom, hogy a gyerek túl van pörögve, túl sok helyre viszik. Mi erre a válasz? „De hát ő akarja.” Aha, persze.

Milyen kiegészítő edzéseket, mozgásokat javasolsz a jégkorongozóknak? Ez mennyire pénz kérdése?

Nézzük Kristóf példáját, ő volt az én kísérleti alanyom. Mindig változtattuk az edzés helyszínét, hogy új impulzusok érjék, ne unja meg. Futottunk dombra, máskor homokban, 90 centiméteres vízben végeztük az erőnléti edzéseket, hogy kíméljük az ízületeket. Mindig tele volt a csomagtartóm különböző kellékekkel, hogy akárhol tudjak edzést tartani. Ez felfogás kérdése, nem a pénzé. Én mindig hosszú távra tervezek, hogy 18 éves korára komplex játékos lehessen, megússza a sérüléseket.

Miben tudod segíteni a szülőket?

Mivel 18 éve edzősködök, illetve amióta Kristóffal elkezdtem együtt dolgozni, szépen rájöttem dolgokra, végigjártam a köröket, sok-sok információt gyűjtöttem. Ezt hiába mondod el a szülőknek, hogy mi a te véleményed, mert egyik szülő okosabb, mint a másik. Például a fuvarszervező megmondja a tutit, nekem, aki 40 éve benne van a sportban. Ha az egyik szülő gyereke ide meg oda jár, akkor a másik is odaviszi a sajátját… Nehéz ezt elmagyarázni a szülőknek, néha úgy érzem mintha a falnak beszélnék. Nem mindegy mennyit edz a gyerek, mennyit pihen, mit eszik.

Milyen lányokkal dolgozni a jégkorongban? Miben jobbak a fiúknál?

A lányok hamarabb érnek minden téren, mint a fiúk. 10-14 éves korban komolyabbnak tűnnek, jobban vevők a feladatokra. Most is jár hozzám pár lány, például a 14 éves Magyar Dia, aki már hat éve velem van. Még a csatos koriból szedtem ki anno, másfél éve egy másik kislány is csatlakozott hozzá. Szépen lehet őket építgetni, majd mellé tenni a száraz részt is.

Mennyire tudod átadni a saját gondolataidat a magyar jégkorong társadalomnak?

Pár éve volt egy ötletem: csinálnék egy roadshowt az országban, megmutatnám, hogy mik a trendi vonalak külföldön. A szövetség persze nem volt vevő rá, épp Jim Brithén volt akkor a fejlesztési igazgató. Nem tudom mit akar a magyar jégkorong egy Brithénnel vagy Don MacAdammal. Egy centit sem tettek hozzá. Úgy érzem itthon mindenkit befogadunk, mintha menhely lennénk.

Végezettül beszéljünk az általad létrehozott Egészséges Fiatalokért Alapítványról. Mi a célod vele?

Még 2008-ban létrehoztam egy sportegyesületet, de 10 alapító kellett hozzá és nyilván ilyenkor összehordja a szemetet a szél, mint mondtam, két év után meg is szűnt. Szögezzünk le valamit: van az MJSZ, mellette a különböző skills történetek, meg vagyok velük párhuzamosan én. Nem tudok tanácsot adni a szülőknek, más úton vagyunk.

Ezért hoztam létre az alapítványt, hogy amiben tudunk, segítsünk. Nehéz, mert házalni kell, minden forintért, ami nem az én műfajom. Olykor besegítenek felnőtt jégkorongozók, Németh Anikót például a vébé előtt mi – Papp Kristóffal és a nagyokkal – tartottuk formában egy hónapig.

Fontos a táplálkozás, az egészséges életmód, hogy legyen értelme hosszú távra tervezni. Nekem már csak egy töltényem van, amit most összeállítottam programot, azt egyszer tudom elsütni. Nagyrészt egyedül csinálom, olykor-olykor besegít valaki. A szakembereket is tesztelni kell, mennyire agilis, érdeklődő, nem túl magas fizetésért hajlandó-e lejönni heti egyszer-kétszer. Mint mondtam 5 éve nem tartottam tábort, mert a nyáron egész végig a nagyokkal készültünk. Most belecsapunk, visszatérek, az őszi szünetre szervezek egyet, maximum 20 gyereknek. Egy óra intenzív korcsolyatechnika, lőpadozás, olyan különböző gyakorlatokat csinálunk, ami nincs a klubcsapatoknál. Korosztály kikötés nincsen, úgyis mindenki magának végzi, egyénileg.