Úgy és annyit fog mindenki játszani, amennyit megérdemel

Az előző szezon végén a Csíkszeredától elköszönő, ám most pár hónapot követően visszatérő, 29 éves Reisz Áronnal beszélgettünk döntésének okairól, a Sportklub légióshelyzetéről illetve az idei szezon várakozásairól.

Július végén jelent meg a hír, miszerint szerződésed lejártával búcsúzol a Csíkszeredától. Most, október közepén pedig újból bejelentett téged a klub. Mi történt a háttérben?

Furcsa sztori. Szezon végén elköszöntem Csíkszeredától, az volt a tervem, hogy Németországban folytatom. Amikor a 2020/21-es szezonban kint játszottam a Heilbronner Falkennél, nagyon megtetszett a hely, a környék. Vettünk is kint egy lakást a feleségemmel, a gyerekek már itt születtek. A feleségem tavaly megkapta a német állampolgárságot, a gyerekeim is azok, én még várok rá, bíztam benne, hogy szezonkezdésig megérkezik. Felmértem a helyzetet, német állampolgársággal lennének DEL2-es megkereséseim, de az Oberligában is körbenéztem. Viszont hosszabbra nyúlt a procedúra, mint ahogyan én azt előzetesen gondoltam, túl sokat nem szeretnék kihagyni a szezonból, így visszatérek Csíkszeredába.

10 éven keresztül erősítetted a Fehérvárt, majd egy szezonnyi németországi kitérőt követően 2021 nyarán igazoltál haza Csíkszeredába. Első idényedben rögtön megnyertétek az Erste Ligát és a román bajnokságot a Sportklubbal, eddig három évet töltöttél kék-fehérben. Hogy élted meg az elmúlt szezonokat?

Első évben megnyertünk mindent, amit lehetett, annál sikeresebbek nem lehettünk volna. Egyéni szinten azt csináltam, amik az edzők elvártak tőlem: volt saját szempontomból jobb és rosszabb időszakom is, de mindig hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményhez. Utolsó 2 évben csapat szinten sajnos sok babér nem termett, ami ad némi hiányérzetet, de ilyen a sport. Nem lehet mindig nyerni, bár a cél mindig a győzelem. Kicsit furcsa lenne, ha mindig ugyanaz a csapat jönne ki győztesnek. Amikor szezon végén elköszöntünk egymástól, egyik félben sem maradt tüske, így az ajtó nyitva állt a visszatérésre.

Fotók: Pál Zoltán / Csíkszereda

A Sportklubban alkalomadtán védőt is játszottál, ha hátul sérülések miatt kevesen voltak. Hogy tetszett a bekk poszt?

Egész karrierem során érdekelt a hátvéd poszt, amikor úgy adta a lehetőség, akkor kifejezetten én kértem, hogy hadd próbáljam ki magam. De be kellett látnom, ez nem teljesen az én műfajom, nem éreztem annyira a magaménak. Az én játékstílusomnak jobban fekszik a támadó pozíció. Nem ugyanaz csatárként jól védekezni sem, mint hátvédként. Van akinek bevált, én nem tartozom közéjük.

Hazai játékosként mennyire nehéz a folyamatosan cserélődő légióskontigenssel együtt dolgozni? Előző szezonok során sok külföldi megfordult a Sportklubnál, jöttek-mentek, eltűntek, előkerültek. Idén eddig 3 külföldit foglalkoztat a klub, de Kevin Constantine többször is utalt rá, hogy érkezni fog még erősítés.

Szeredában minden évben jövés-menés van légiósfronton, nem volt semmi meglepetés. A 2022/23-as szezonban például januárban érkezett hét új légiós. Hazai játékosként nincs ráhatásunk a jövés-menésre, ugyanúgy tesszük a dolgunkat, mint addig. A csapat teljesítményében nyilván van különbség aközött, hogy két légiós, vagy tizenkét légiós játszik. Mindkét véglet szül problémákat, meg kell találni az egyensúlyt, de ez játékosként nem a mi feladatunk.

Mit vár el tőled a szakvezetés az idei szezonban, milyen szerepet szánnak neked?

Kevin Constantine az edző, tavaly volt szerencsém megismerni. Nem számítok sok újdonságra. Úgy és annyit fog mindenki játszani, amennyit megérdemel. Minden edzőnek vannak preferált módszerei, de Kevin valószínűleg a legobjektívebb szakember, akivel eddig együtt dolgoztam. Bizakodóan térek vissza a Sportklubhoz.