


A legfiatalabb játékosaink fejlődtek a legtöbbet
Összességében elégedett vagyok ? mondta a szezon eddigi részéről Stephan Lundh, a Dab.Docler svéd vezetőedzője, aki az Elitserien és a BEK után az OB I.-et is megnyerte aktuális csapatával. Elárulja azt is, hogy miért a Miskolcot választotta a MOL Liga-elődöntőben, és hogy ennek mekkora jelentősége volt.
A svéd edzőikon 2011 szeptemberében igazolt Dunaújvárosba, sokak számára máig nehezen megfejthető okok miatt. 21 évet húzott le a svéd élvonalban, több bajnoki címet nyert, a Djurgardennel kétszeres BEK-győztes. Az előző szezonban több fronton is helyt kellett állnia a DAB-bal, de ebben az évadban csak a MOL Ligára, valamint a magyar bajnokságra kellett koncentrálnia. Igazi pedagógus, aki nem csak a jégen foglalkozik a játékosokkal, és a folyamatos fejlesztés híve. Nem elhamarkodott kijelenteni, meglátszik a csapaton a keze munkája. Magukat megbízhatónak nevező források szerint tavaly nyáron úgy hosszabbított a Dab.Doclerrel, hogy KHL-es ajánlata is volt.
? Hogyan értékeli a szezon eddigi részét?
? Összességében elégedett vagyok. Az elején rengeteg meccset megnyertünk, a végére kiegyenlítettebb lett a mezőny. Sokan őrültnek tartottak, amiért az elődöntőben a Miskolcot választottam, de őszintén szólva ennek a választásnak nem volt túl nagy jelentősége. A továbbjutó négy csapat ugyanis közel egyforma játékerőt képvisel, nem választhattunk volna könnyű vagy lényegesen könnyebb ellenfelet. Ezért a távolság vált a legfontosabb és döntő szemponttá.
? Két éve van Dunaújvárosban, miben sikerült ez idő alatt a legtöbbet fejlődni?
? Úgy látom, a legfiatalabbak fejlődtek a legtöbbet. Olyan játékosok, mint Kiss Dani, Nagy Ricsi, Pavuk Attila, Virág Tamás, Szabados Róbert, akiknek egy részük tavaly még a B csapatban játszott, idén a nagy csapatban is teljes értékű tagokká váltak. Kétségtelen, hogy ők léptek a legnagyobbat előre. Ez különösen fontos volt, mert a sérülések miatt nagyon kemény szezonunk volt. Vaszjunyin és Huba is sok meccset kihagyott, de mások is, és a helyükre lépő fiataloknak fontos szerep jutott, amit többnyire kiválóan oldottak meg. Sokat profitáltunk a tavalyi szezonból is, amikor rengeteg meccset játszottunk, és szerencsére rengeteg meccsen nyertünk is. Az így szerzett tapasztalatokat idén sikerült kamatoztatni, például a Miskolc ellen is.
Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)
? A bajnoki döntő tempója mindenkinek tetszett, a fizikummal láthatóan nincs baja a csapatnak. Azonban kérdés, ez a sok sérülés megnehezíti-e a címvédő dolgát?
? Nem, és ezt szeretem legjobban a csapatomban. Az idei év megmutatta, hogy ha kiesik valaki, mindig a helyére tud lépni egy másik játékos, aki át tudja venni a feladatát és vállalni tudja a megnövekedett felelősséget. A döntőnél maradva, az utolsó meccsen például Marek Chvatal és Kiss Dániel szinte minden második shiftben pályán voltak, és nagyon összeszedett, minőségi munkát végeztek. De ugyanez elmondható a már említett fiatal játékosokról is. Úgy látom, sikerült mindenkinek megértenie, hogy ez egy csapat, ahol az edzőktől a felszerelésmenedzserig mindenkinek megvan a maga feladata és felelőssége. Ennek mértéke természetesen posztonként változó, és vannak mérkőzések, amikor egy-egy emberre a szokásosnál nagyobb feladat hárul. Ilyen volt például a második miskolci meccsünk, amikor Sevela elképesztő munkát végzett, de korábban volt, hogy Galanisz, Mihalik vagy valaki más vette vállára a csapatot. Ezek nagyon fontosak, ám hosszú távon az a legfontosabb, hogy mindenki vállalja a sikerben vagy adott esetben a kudarcban az abból ráeső felelősséget.
? Az idény során többször is átvariálta a sorokat. Mikor és miért nyúl bele a sorok összetételébe?
? Néha egyszerűen úgy érzem, hogy meg kell tennem. De mindent összevetve szerintem nem volt túl sok változtatás, Galanisz és Szappanos például egész szezonban egy sorban játszott. A változtatások célja elsősorban a védelem és a támadók közötti összhang javítása. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a csatárok közül bármely három játékosnak kell tudnia egymás mellett játszani, a lényeg, hogy a védők és a támadók közötti kapcsolat jól működjön.
? Az is feltűnő, hogy mérkőzések alatt gyakran a pályának háttal állva vagy guggolva magyaráz egy-egy játékosnak. Ezt Svédországban is így csinálta, vagy Magyarországon kezdte el? Mit mond ilyenkor?
? Ezt én mindig így csináltam, ebben hiszek. Ilyenkor igyekszem nem arra koncentrálni, hogy mit rontott el a játékos, hanem inkább arra helyezem a hangsúlyt, mit kell tennie ahhoz, hogy jobb és eredményesebb legyen. Az, hogy konkrétan mit mondok, természetesen egyénenként változó. Valakit csak jól mellbe kell vágni és biztatni, másoknak részletes instrukciókra van szükségük, ez a játékos lelki alkatától függ.
? A MOL Ligában idén soha nem látott izgalmak voltak. Ez a színvonal emelkedését is magával hozta? Mit kellene tenni ahhoz, hogy tovább tudjon lépni a liga?
? Igen, javult a színvonal, de még rengeteg tennivaló van. A két legfontosabb gyengéje a ligának, hogy túl korán megnyertük az alapszakaszt, és hogy a csapatok közötti különbség nem csak előre, hanem hátrafelé is túl nagy. Vagyis nem csak a DAB, de az UTE és az FTC is a kívánatosnál messzebb van a középmezőnytől. Emellett a csapatok számát is emelni kellene. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz feladat egyszerre növelni az általános színvonalat és a csapatok számát is.
További cikkek
- Nincs is ekkora különbség a két csapat között
- Itt az ideje annak, hogy ezt megfelelően kezeljük házon belül is
- DEAC–DVTK Jegesmedvék 4-3
- Corona Brasov–Gyergyói HK 2-10
- Erdélyi-rangadó és keleti derbi a vasárnapi műsor
- Kyle Just érkezésével jött egy kis nyugalom, elképzelés a csapatba
- Felelősek vagyunk a magyar hoki jövőjét illetően, főleg az akadémiák
- A debütálók sem illetődtek meg, tetszett a történet
- Úgy hangzik, mint egy lejárt lemez, de mi mindent megtettünk