HSC Csíkszereda?Brassó 3-4

Színvonalas, izgalmas és végig nyílt mérkőzésen vert helyzetből fordított a vendégcsapat, majd a hazaiak feltámadását követően a hajrában egy szép előnygóllal Hietamaki döntötte el a meccset.

Nagy létszámú közönség volt kíváncsi a rangadóra, kiváló hangulatot teremtett a komoly létszámú fúvós zenekar támogatta hazai tábor.

A várakozásoknak megfelelően komoly mérkőzést hozott a két erdélyi MOL Liga-csapat rangadója. Bár az első harmadban is számtalan gólszerzési lehetőséget alakítottak ki a csapatok, gól nem esett az első húsz percben. A HSC hosszú időkre beszorította ellenfelét, lényegesen többször próbálkozott kapura lövéssel, dominált ebben az időszakban.

Ugyanúgy tett a folytatásban. A góltalanságot a 23. percben Góga gólja törte meg, 1-0-ra vezettek a hazaiak. A HSC-hívek senkivel sem cseréltek volna a világon, amikor 5 perccel később Svidkij megduplázta az előnyt. A vendégek azonban egy pillanatig nem gondolták úgy, hogy lefőtt a kávé, miközben a hazaiak egy kicsit visszavettek. Ennek is köszönhetően a brassóiaknál még gyorsabban jött a két egymás utáni találat. Petres a 31. percben, Fodor Csanád pedig a 35.-ben talált Ruczuj kapujába, máris 2-2 állt a táblán.

A harmadik harmadot úgy kezdte a Brassó, ahogy álmodhatott róla. Becze és Piszarenko páros kiállítása alatt Nagy Csaba talált Ruczuj kapujába, ezzel a góllal fordított a vendégcsapat, pedig 10 perccel korábban még kétgólos hátrányban volt. A húzóember azért húzóember, hogy akkor jöjjön ki  a napfényre, amikor a legjobban kell. Emberelőnybe került a Corona, mégis a HSC lőtt gólt. Vaclav Novak ambíciózus játéka eredményt ért. Polc ugyan többször is hárított, de a végén Novak ért oda a védők előtt, és kapuba helyezte a harmadik csíki gólt. Az 50. percben tehát hátrányos találattal egyenlített a Sport Club.

Piszarenko hozta a tőle megszokott szabálytalan játékot, a harmadik harmad elején már a negyedik kétpercesét kapta, talán csapattársai szerencséje is volt, hogy mellé még egy 10 perces fegyelmi is járt.

3-3 után kétszer is eldönthették volna a meccset a hazaiak, Molnár Zsolt két feleslegesnek látszó szabálytalansága miatt négy percig előnyben játszottak, de nem ment jól a fórjáték, igazából egy-két távoli lövés jelentett veszélyt Polc kapujára. Nem így a másik oldalon, ahol Mihály Ede kiállítását 11 másodperc alatt kihasználta a Brassó, Saluga, Gliga összjáték után tökéletesen érkezett a hosszú oldalon Hietamaki, Ruczuj nem érhetett át, a finn bekk két perccel a vége előtt megszerezte a győztes gólt. A HSC természetesen nem adta fel, még eljutottak Polc kapujáig, nem is egyszer, de igazi erő már nem volt a támadásokban. Gál Sándor a kapust levitte a végén, egy kis gyömöszöléses helyzet alakult ki a mindvégig nagyon biztosan fogó brassói kapus mellett, 12 másodperccel a vége előtt egy kisebb bunyó után Wehrs és Papp ülhetett le ? ennek ellenére alapvetően sportszerű volt végig a mérkőzés ?, és ezzel véget is ért a meccs érdemi része.

Ezzel a győzelemmel a Brassó levegőhöz jutott, de még semmi nem dőlt el, a HSC Csíkszereda folytathatja a négy közé kerülésért vívott küzdelmét, továbbra is minden előfordulhat.

Gál Sándor (vezetőedző, HSC Csíkszereda): ”A földbe tudnék süllyedni szégyenemben, hogy ilyen csodálatos közönség előtt kikaptunk. Sajnos a játékosok zöme nem. Ilyen csodálatos hangulat csak nálunk van az egész MOL Ligában. A játékosok nagy részének ez a mérkőzés két harmadig tartott. Oda kerültünk, hogy időt kérünk és senki oda nem jön hozzánk, edzőkhöz. A Brassó megérdemelte a győzelmet. 2-0-nál nem álltak le, hanem harcoltak tovább. Csinálták a dolgukat. Ennek tükrében el sem tudom képzelni, hogy mi lesz vasárnap, bár mi hajlamosak vagyunk arra, hogy felszívjuk magunkat.”

Kari Rauhanen (vezetőedző, ASC Corona Brassó): Egyik csapat sem mutatott tökéletes játékot, bár a közönség számára izgalmas lehetett. Eseményekkel teli mérkőzés volt, potyagólokkal mindkét oldalon. Izgalmas volt. Ezért szeretem a jégkorongot. Szerencsések voltunk ma. Büszke vagyok a csapatomra, hiszen egy percre sem adtuk fel. Lehetett volna 5?0 is az ellenfél javára, mi akkor sem adtuk volna fel.”