1127 gól a MOL Ligában

Nemrég elkészítettük a MOL Liga büntetésstatisztikáját, ezúttal a góloké a főszerep. Bónuszként a kettőt összevezettük, így most először emberelőny- és emberhátrány-statisztikát is böngészhetnek egy magyar bázisú bajnokságról. Rengeteg szám következik.

Előre kell ismét bocsátanunk, hogy ezúttal is a pályán történteket dolgoztuk fel a statisztikánkban, tehát a zöld asztalnál egyaránt 5-0 arányban az Érsekújvár által elvesztett Dab.Docler?Érsekújvár meccset 4-0-val, az Érsekújvár?Brassó meccset pedig 2-1-es eredménnyel vettük számításba.

A MOL Liga alapszakaszában 1127 gól született. Ezek közül az otthon játszók szereztek 611-et (54,21 %), az idegenben szereplők pedig 516-ot (45,79 %). Készítettünk egy statisztikát arról, hogy milyen típusú gólból mennyit szereztek a csapatok hazai jégen, illetve idegenben, és ezek összesen hány százalékot adnak a teljes terméshez képest. Mindezt az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Természetesen mindezt csapatonkénti bontásban is megmutatjuk, így ki-ki kedvére böngészheti, melyik csapatnak mi volt az erőssége, mi a gyengéje a 2013/14-es szezonban. A gólok típusánál a fenti táblázatban megmagyarázott jelöléseket alkalmaztuk. A zárójelben található (H) illetve (I) jelölés arra utal, hogy az adott sorban az adott csapat szempontjából hazai vagy idegenbeli meccsek adatai szerepelnek-e.

Ennek megfelelően például a Brassó hazai meccsein a Brassó által egyenlő létszám mellett szerzett gólok száma  BRA “for” oszlopában, az EQG(H) sorban található meg. A HSC idegenbeli meccsein az ellenfelek által szerzett emberhátrányos gólok pedig értelemszerűen a HSC “against” oszlopában az SHG(I) sorban szereplő adat lesz.

A táblázatokból kiolvasható, hogy a rájátszásba jutott négy csapatból három meglehetős biztonsággal nyerte az egyenlő létszámban töltött játékidőt, sokkal több gólt szerzett ilyen körülmények között, mint kapott. Egyedül a Brassónak voltak gondjai ebben a műfajban, hiszen 97-97 a gólkülönbsége azonos létszám mellett.

Ugyanakkor a brassóiak nagyon meggyőzőek voltak emberelőnyben, a Miskolc mellett a legjobb gólkülönbségük van szimpla létszámfölényben. Feltűnő ugyanakkor a HSC katasztrofális emberelőnyös gólkülönbsége. Mivel a gólok túlnyomó része egyenlő létszámnál vagy szimpla előnyben esik, meg is van az egyik magyarázat arra, hogy miben volt jobb a negyedik helyen rájátszásba jutó Brassó a legjobb kimaradó HSC-nél: e két játékhelyzetben összesítve a Brassó +17-es, a HSC -6-os gólkülönbséggel áll. A Ferencváros és az UTE esetében feltűnő a katasztrofális emberhátrányos gólkülönbség, mindketten rengeteg gólt kaptak úgy, hogy létszámfölényben játszottak.

Ezt követően nézzük meg, miként alakult a speciális játék a MOL Liga alapszakaszában. Az egyes csapatok emberelőnyös-emberhátrányos helyzeteinek számát az alábbi táblázat mutatja. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően emberelőnyös helyzetnek számítottunk minden olyan játékhelyzetet, amelynek során vagy csak az egyik csapatból állítottak ki valakit, vagy pedig egyszerre állítottak ki mindkét csapatból játékosokat, de nem azonos időre. Ez független attól, hogy ez a helyzet mennyi ideig állt fent. Tehát ha egy meccs adott időpontjában mondjuk az A csapatból kiállítanak 3, a B csapatból pedig 2 játékost azonos időre, az a B csapatnak 1 emberelőnyös lehetőséget jelent. Ha az A csapatból kiállítottak valakit 2 percre, majd 3 másodperc elteltével a B csapatból is kiállítottak valakit 2 percre, az 1-1 emberelőnyös helyzetet jelent mindkét csapat számára.

Az egyes sorok magyarázata: PP az emberelőnyös helyzetek száma az alapszakaszban, SH az emberhátrányos helyzeteké. A PP-SH sorból értelemszerűen az derül ki, hogy az adott csapat mennyivel többször játszott emberelőnyben, mint emberhátrányban. Az ezt követő két sorban azt mutatjuk meg, hogyan alakult ez a különbség hazai pályán, illetve idegenben, az utolsó sor (diff) pedig azt mutatja meg, mekkora az eltérés az adott csapat emberelőnyös-emberhátrányos helyzetei egyenlegében otthon, illetve idegenben.

Mint látható, a HSC Csíkszereda jött ki a legjobban a kiállításokból, az ő esetükben a legnagyobb a különbség az előnyök és a hátrányok száma között. Őket az UTE és a Miskolc követi. Nagyjából ugyanannyi lehetőséghez jutott az FTC és a DAB, mint ellenfeleik, és sokkal többet játszott hátrányban, mint előnyben a Brassó és az Érsekújvár. A hazai és idegenbeli jégen a legnagyobb különbség a Miskolc megítélésében volt, legkevésbé az UTE, a DAB és az Érsekújvár esetében változott a játékvezetők véleménye attól, hogy éppen hol játszott a csapat.

S akkor nézzük meg, hogy játszották meg az előnyöket a csapatok. A nemzetközi gyakorlat szerint az emberelőnyös hatékonyságot az emberelőnyös helyzetekben elért gólok számának (PPG) és az emberelőnyös helyzetek számának (PPO) arányával mérjük. Az alábbi táblázat megadja hazai (H) és idegenbeli (I) bontásban, illetve összesítve is ezeket az adatokat.

Érdemes megfigyelni az UTE és a HSC gyalázatos adatait, főleg hazai pályán. Ezek a számok egyszersmind magyarázatot is adnak a két csapat teljes szezon alatti szenvedéseire is. A HSC a messze legtöbb emberelőnyös helyzetéből a harmadik legkevesebb gólt ütötte, és ez a második legrosszabb emberelőnyös játékra volt elég összesítésben. Ugyanakkor a Brassó, a Dab.Docler és a Miskolc igen jó teljesítményt produkált. Figyelemre méltó, hogy a Ferencváros és az Érsekújvár milyen egyenletes teljesítményt nyújtott otthon és idegenben, illetve hogy a HSC és az UTE esetében a hazai pálya hátrány volt ebben a műfajban.

Természetesen elkészítettük a büntetések kivédekezésének statisztikáját is. Az emberelőnyös hatékonysághoz hasonlóan ezt az adatot a kivédekezett emberhátrányok és az összes kapott emberhátrány arányaként adják meg. Az alábbi táblázat tartalmazza a csapatok ellen megítélt emberelőnyös helyzetek számát, az emberhátrányban kapott gólok számát, valamint a büntetésölő hatékonyságot hazai és idegenbeli bontásban.

Ha valaki jól akar szerepelni, akkor a büntetésölésnek el kell érnie a 85%-ot. Mint látható, ez hellyel-közzel négy csapatnak sikerült. 80% alatt maradt a HSC, a Ferencváros és az UTE. Ismét egy játékelem, ami lehet, hogy döntő volt abban, hogy ők nem jutottak rájátszásba. Ezen belül egészen megdöbbentő a Ferencváros 65%-os hazai emberhátrányos védekezése, de az UTE 68 és a HSC nem egészen 74%-a is nagyon gyenge. Összesítésben a legjobb a Brassó volt, és ők hazai pályán és idegenben is megbízhatóan hozták a 87%-ot.

Ha már ennyi adatunk volt, még egyszer kivontunk, osztottunk, szoroztunk is. Az alábbi táblázatban azt látják, mekkora a különbség egy csapat emberelőnyös hatékonysága, illetve az ellenfelek adott csapat elleni emberelőnyös hatékonysága között (a minél nagyobb pozitív szám a jó), az adott csapat meccsein hány emberelőnyös gólra jut egy emberhátrányban kapott gól (PP/PK, az egynél nagyobb számokat szeretjük), illetve fordítva (PK/PP, a minél kisebb számok üdvözítőek).

Mint látható, a Brassó meccsein minden 1,76 brassói emberelőnyös gólra jutott egy emberelőnyös találat az ellenfelektől. A másik véglet az UTE, az ő meccseiken az ellenfelek minden harmadik létszámfölényes találatára jutott egy hasonló lila gól.

Az alapszakaszon kívül elkészítettük ugyanezt a gól- és speciális játék statisztikát a rájátszásra is. Ennek táblázatait mutatjuk meg az alábbiakban, részletesebb kommentárok nélkül, a következtetések levonását nyájas olvasóinkra bízva.

Mindez csapatonkénti bontásban:

Az emberelőnyös helyzetek számának kimutatása:

Az emberelőnyös játékban nyújtott teljesítmények:

A kiállítások kivédekezése:

És végül az emberelőnyös és emberhátrányos produkció összehasonlítása:

Mint látható, a Brassó a speciális helyzetek bajnoka a rájátszásban is, a Dunaújváros pedig egyebek mellett a speciális helyzetekben nyújtott rendkívül impotens játékának is köszönheti elődöntőbeli búcsúját.